livingkitchen - nem nigella, de főz

Szóval a kakukkfű az egyik legkomolyabb túlélő a fűszerkertemben, nem tudok annyit elhasználni belőle, hogy ne maradjon egy kb. éves adag belőle a ládában, és a tél sem tud neki ártani (a menta még ilyen csapatban, de az limonádéban azért érdemi mennyiségben képes fogyni legalább). 

Sok mindenbe kerülhet persze kakukkfű, de van néhány kötelező kűr, ilyen a csirkemájpástétom, ami szerintem elképzelhetetlen nélküle.

fotó: Sargent Choice Nutrition Center blog

4-5 személyre egy mélyebb (lehetőleg nem teflon) serpenyőben (ha teflon a serpenyő, akkor a turmixoláshoz ki kell majd szedni, ami dupla mosogatás) egy nagyobb fej nem túl apróra felaprított vöröshagymát 5-6 dkg vajon (nem margarin, nem zsír, vaj:) üvegesre párolok (ne kezdjen el pirulni, ez fontos), majd hozzáadok fél kiló csirkemájat, azt kifehéredésig kevergetem, hozzáadok 1 dl száraz fehérbort és félmaréknyi friss kakukkfűlevélkét (a kakukkfű száráról a levelek nagyon könnyen lehúzhatóak, ha nincs friss, lehet szárított kakukkfüvet is használni, egy csapott teáskanálnyit érdemes akkor belemorzsolni), majd fedő alatt, néha megkeverve párolom 30 percig. Ha marad alatta lé, akkor kicsit még összeforralom, hogy csak nagyon kevés leve maradjon. Sózom, őrölt borsot adok hozzá, és 1 dl tejföllel simára turmixolom - ne ijedjünk meg, ha ilyenkor még kicsit lágyabb a pástétom (mondjuk szerintem így is finom), mert hűtőben tárolva változni fog az állaga a benne lévő vaj miatt.

Magos kenyérrel szerintem abbahagyhatatlan, amúgy hűtőben 1 hétig is eláll, szóval remek alternatívája a bolti májkrémeknek is.

Laktózmentes változat: a vajat laktózmentesre kell cserélni az alapanyagok között.

A fűszernövények közül a cserepeimben a rozmaring az egyik, ami remekül bírja (na jó, a kakukkfű a balkonládában, az a legdurvább, felhasználhatatlan mennyiség van belőle:) - szóval a kedvenc egytálakban sokszor felbukkan. Az egytálak amúgy is a kedvenc műfajom: mindent belepakolok a jénaiba, be a sütőbe és aztán majd ebédnél kell újra ránézni az egészre, és ugye mosogatni is csak egy darab edényt kell. Persze nem mindegy, hogy mi az a minden, amit belepakolok. 

kép: Folia 

A tejszínes-rozmaringos csirke esetén fejenként egy csirkecombot vagy egy fél csirkemellet, 20-25 deka karikákra vágott krumplit és 2 közepes méretű szintén karikákra vágott paradicsomot (télidőben konzerv hámozott egész paradicsommal helyettesíthető, akkor elég 4 főre egy konzerv) belerétegezek egy jénai edénybe. Sózom, borsozom (frissen őrölt borssal), két-három ágacska (4-5 centinyi) friss rozmaringot melléteszek (ha nincs friss, szárítottal is lehet, de meg sem közelíti azt az illat és íz eredményt, mint amit a friss rozmaringgal érek el), alaposan megöntözöm olívaolajjal és fél deci tejszínnel.

Aztán mehet a sütőbe alufóliával lefedve 200 fokra. Egy adag úgy 55 perc alatt, több fős adag inkább bő óra alatt van kész (a savas paradicsom miatt lassabban sül a hús és a krumpli is) - a végén fólia nélkül a tetejét érdemes megpirítani.

Magában is tökéletes, de egy egyszerű rukolasaláta (rukola+só+olaj+parmezán) is remek kísérője, ha salátára vágyunk mellé.

Szerintem a leves az nem időjárásfüggő, mert levest enni mindig enni kell, de ha a csúcshőmérséklet 20 fok alatt van, akkor meg egyszerűen kötelező. Én általában is kicsit másként készítem a krémleveseket,  sűrítésnél a krumplira esküszöm lisztes vagy keményítős habarás helyett (ha kell egyáltalán plusz sűrítés), de legfőleg pedig a tejfölre tejszín helyett. Ez a zellerkrémleves azonban nem a krumplis sűrítéstől vagy a tejföltől másabb íz, mint a szokványos, hanem attól, hogy a zeller mellé fűszerek is kerülnek.

Előkészületként 4 főre 1 közepes fej zellergumót és 2 kisebb vagy egy közepes krumplit megpucolok, feldarabolok, majd félreteszem. Aztán kezdődhet a főzés, ami 20 perc lesz mindennel együtt.

Egy fél fej vöröshagymát vagy 3 szál újhagymát felaprítok, olívaolajon épp csak üvegesre párolom, megszórom 1 (nem púpos) teáskanálnyi őrölt gyömbérrel, római köménnyel és kurkumával, mellémorzsolok egy kisebb csilipaprikát (ez utóbbi elhagyható, ha nem akarjuk csípősen), icipicit pirítom a fűszereket, majd a felkockázott zellert hozzáadom, azzal is pirítom pár percig.

Ha ezzel megvagyok, mellédobálom a krumplit és felöntöm ~8 dl (ideális esetben) alaplével. Ha nincs ideális eset, akkor a zellerrel együtt 1 szál felkarikázott sárgarépát is pirítok a fűszereken, és csak simán vízzel öntöm fel. Sózom (elsősorban akkor, ha nem alaplevet használok), meg persze beledobok zellerzöldet is, 1-2 szálat, majd 15 perc alatt puhára főzöm a zöldségeket.

Tálalás előtt 2 dl tejföllel tényleg szép simára turmixolom az egészet. Jótanács: a tejföllel már ne melegítsük, azaz ha tálalás előtt már kihűlt a levesalap, előbb melegítsük újra, és utána menjen bele a tejföl a turmixoláshoz.

Pirított kiflikarikákkal (az kötelező hozzá) és ha van kéznél, akkor snidlinggel tálalom.

Nincs min meglepődni, szeptember közepe is elmúlt, naná, hogy ősz lett, végre kifejezetten élvezetes a süteménysütés, mert jó meleg lesz tőle a konyhában (a hideg miatt nyafogókat figyelmeztetnénk arra, hogy bezzeg 40 fokban a meleggel volt bajuk). Az ősznek a szilva mellett talán a friss dió a másik nagy vonzereje (plusz az őszi napsütés és a színes leveleken a surlófény, ha már listázunk). Mondjuk pucolni rémes, ha még nedves a dió, akkor fog a külső és a belső héja is rendesen, a csonthéj nehezen törhető, mert a sok nedvesség miatt még nem törik - na de a puha dióbél, és a nem agresszív dió íz, az szerintem simán kárpótol. Tudom, nem mindenki ért ezzel egyet, mert végül is a dió lényege, hogy a megszáradt vékony héj erős diós ízűvé válik.

kép forrása: www.pingminghealth.com

A süteményhez 12,5 dkg vajat vízgőz felett felmelegítünk, adunk hozzá (valódi) vaníliáscukrot, 15 dkg jó minőségű étcsokoládét és 15 dkg (nád)cukrot (az étcsoki miatt kell a 20 dkg), mikor ez szépen összeolvad a vízgőz és a keverés hatására, a vízgőzről levesszük.

Megvárjuk, míg (valamennyire) kihűl, belekeverünk 3 egész tojást, csipet sót és 12,5 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű tönköly pl.) amibe előtte belekeverünk egy teáskanál sütőport, és szép egyenletesre keverjük.

Belekeverünk 15 dkg friss, negyedelt diót, és egy kisebb, kivajazott tepsibe (pl. 20x20 centisbe) öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük - a sütemény közepe ragacsos kell maradjon! 

Öregdióval vagy törökmogyoróval is készülhet, abból elég 10 dkg az erősebb íz miatt, friss dióval azonban egy sokkal lágyabb állagú végeredményünk lesz, lévén a belekevert dió puhább. Vaníliafagyival is tálalhatjuk, ha nincs jobb dolgunk.

Laktózmentes verzióhoz: a vajat kell laktózmentesre cserélni.

Van a bevált csokis muffin, amit szoktam csokoládé helyett gyümölccsel készíteni, de miért ne lehetne csokis is, meg gyümölcsös is ugyebár? Aktuális nehezítő tényező, hogy laktózmentes diéta ütötte fel a fejét a családban, ami csak kicsit problémás, mert tejből, vajból, tejfölből és joghurtból könnyű laktózmenteshez jutni, szóval azért az ad mozgásteret.

A szokásos receptemmel amúgy egy bajom szokott lenni, hogy nem 12, hanem 14-15 muffin lesz belőle, ami nem zavarna, ha nem 12 darabos muffinforma-készletem lenne (a muffintepsi annyira magasan van, hogy valahogy mindig elfelejtem, hogy azt is használhatnám:).

Gondoltam, kicsit finomhangolok a recepten, hogy 12 darab legyen az eredmény. Igen, ebből már mindenki sejtheti, hogy nem sikerült, szóval íme a 10 darab muffint eredményező recept.

Összekeverjük a hozzávalókat:

• 1/2 bögre lisztet
• 1/2 bögre teljes kiőrlésű tönkölylisztet (nem érdemes elcsalni, tényleg hozzáad az ízhez, nem muszáj tönköly legyen, de teljes kiőrlésű)
• 1/2 bögre zabpelyhet (az apróbb méretűt érdemes - most csak nagyobb méretű volt itthon, de nem volt zavaró)
• 1/2 teáskanál sütőport
• 1/2 teáskanál szódabikarbónát
• csipet sót
• 5 dkg étcsokit apróra darabolva
• 5 dkg kékáfonyát
• 1/3 bögre (nád)cukrot (én szemre mérem, több, mint negyed, kevesebb, mint fél:)

Ha ez megvan, utána hozzákeverünk

• 1,5 dl joghurtot
• 1/3 bögre olívaolajat
• 1 egész tojást

A kész tésztának lágynak, könnyen kanalazhatónak kell lennie. Ha megvagyunk, kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra, és míg előmelegszik, állhat kicsit a tészta (így a zabpehely meg tudja szívni magát nedvességgel, többek között). Mikor a sütőnk már elég meleg, a tésztát még egyszer átkeverjük, aztán mehet a muffinformákba, és sütő függvényében 20-35 percig süssük, 20 percnél erdemes tűpróbázni.

Laktózmentes verzióhoz: a joghurtot kell laktózmentesre cserélni.

A receptet franciaországból importálta nekem még egy középiskolai pasim ebben a formában, a recept bevált (a pasira meg ne vesztegessünk szót:)

Ez amúgy tipikus nyári étel, csodaszép színek meg a menta íze, télen csak ha nyárhangulatra vágyom, akkor csinálom meg, de mivel a paradicsom egy fontos ízképző benne, a nyár ideálisabb a jobb ízű, húsosabb paradicsomok miatt, másrészt újhagyma kell bele, ami télen ízetlen sajna.

kép: livingkitchen.postr.hu

A recept egyrészt ugye arab-francia átmenet, és tudom, hogy petrezselymet is szoktak hozzá használni az autentikus területeken, meg ezerféle változata is van a receptnek, de egyrészt hozzám anélkül jutott a recept, másrészt nem vagyok nagy petrezselyemkedvelő (annál már csak a kaprot kedvelem kevésbé, a petrezselymes ételeket megeszem, a kaprosakat meg se eszem), így eszem ágában se volt visszaépíteni a receptbe, de aki szereti, annak tudom ajánlani (másrészt ezen a néven bulgur alapanyagú salátával is összefut az ember, szóval itt a francia hatás azért a végeredmény tekintetében erősebb).

Fogalmam sincs hány főre, mert én hihetetlen mennyiséget bírok megenni belőle, de az arányai így néznek ki a salátának, de mondjuk ez a 2-3 fős adag:

• 15 dkg kuszkuszt "megfőzök" (azaz összekeverem a száraz kuszkuszt 2-3 evőkanál olívaolajjal, meg egy teáskanál sóval, és felöntöm annyi forró vízzel, ami ellepi, meg még 2 ujjnyival, és lefedem, állni hagyom ez 10 perc alatt megvan),
• közben apró kockákra vágok (ez sajnos fontos, a saláta akkor lesz finom, ha minden apróra van benne vágva) 1 zöldpaprikát (nem csípőset!), 1 piros vagy zöld színű kaliforniai paprikát (de így nyáron inkább 2 zöldpaprikát) meg 30 dkg paradicsomot (ez nehezebb feladat, elvben úgy kell csinálni, hogy paradicsomot felkarikáz, a magját kivág, és kockáz, a magját azért kell kiszedni, mert ha nagyon leves a paradicsom, szétáztatja a salátát és nem lesz finom, én nem vagyok egy pepecselős, így én persze nem így csinálom, hanem bennehagyom, inkább próbálok kevésbé leveses paradicsomtípust használni erre), meg 2-3 szál újhagymát felkarikázok,
• mindezt salátástálba öntöm, megsózom, hozzákeverem a "megfőtt" kuszkuszt, jó alaposan meglocsolom az egészet olívaolajjal, nagyon sok (1-2 maréknyi) apróra vágott friss mentalevelet (nem frissel is működik, szárazból kevesebb kell, mert megkeseredhet, és morzsolva kell hozzáadni, illetve a petrezselymet itt lehet beépíteni, a menta egy részét, de csakis egy részét azzal helyettesíteni) is belekeverek, meg 2 citrom friss levét is hozzáöntöm, 
• majd hidegen helyen állni hagyom minimum 3-4 órát, de inkább többet (kuszkusz ugye meleg, mikor a salátába kerül), az ízek fél nap állás után kezdenek igazán jól összeérni, aztán lehet enni magában vagy valami mellé, én magában szoktam mondjuk:) oké, és ma azt se vártam meg, hogy kihűljön, de azért az már tényleg durva.

Még nincs szilvaszezon (amúgy tényleg nincs, hiába próbálkoznak a piacon az árusok, a szilva még savanyú). Sárgabarackszezon van. Tehát nem sütünk szilvás süteményt. És mégis. Ezt a receptet kb. ősz óta nézegetem, persze a tavalyi szilvaszezon után találtam rá, mikor máskor - és persze kinek van türelme kivárni az idei szezont vele, nekem nem, inkább megcsináltam sárgabarackkal, születésnapi meglepetéssüteménynek.

kép: livingkitchen.postr.hu

Persze úgy indult azt egész, hogy egy enyhébb infarktust kaptam a 25 dkg cukortól már leírva is (meg a 25 dkg gyümölcs kifejezést is nehezen tudom értelmezni, kivéve, ha áfonyáról vagy ribiszkéről van szó), szóval a recept az így néz ki nálam:

bekapcsoltam a sütőt 160 fokra, majd

Spárga és eper, ugyebár. Ja, meg az újkrumpli, bár ebben a menüben éppen nem volt, de odafért volna.

kép: livingkitchen.postr.hu

Szóval spárga, azzal az van, hogy a spárgát nem főzzük, az egy oltári nagy tévedés, hogy a spárgát főzzük. A spárgát sütjük, pirítjuk, grillezzük, akármi, de se nem pároljuk, se nem főzzük. Ha ezt megtudná a világ, csomó ember rájönne, hogy a spárga finom. (Egyébként pedig a spárga tényleg finom.)

A májusi kötelező menü pedig áll egyrészt sütőben sült spárgából, amihez:

• 2-3 főre fél kg zsenge zöldspárgát megtisztítunk, ami semmi hámozás, hanem csak a szárak legvégét letörjük, 
• majd néhány szálat összefogunk, és egy vékony szelet jóféle szárított vagy füstölt típusú sonkával áttekerjük, és jénaiba fektetjük (a sonkának és a végeredménynek nem árt, ha a sonkán van egy kis zsírréteg),
• ezt addig ismételjük, amíg el nem fogy a spárga (15 dkg sonkával tökéletes eredményt érhetünk el), akkora edényt használjunk, amiben egy rétegben elfér a spárga így csomagolva,
• az egészet meglocsoljuk olívaolajjal,
• majd 220 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig lefedés nélkül megsütjük (ha elkezd barnulni a spárga vége, akkor már kész).

• ehhez 2-3 főre összekeverünk 5-6 dkg bébispenótot (vagy zsenge spenótot) 15 dkg apróra vágott eperrel,
• rámorzsolunk 10 dkg fetát,
• meglocsoljuk olívaolajjal és pár csepp balzsamecettel, megy rá egy kis frissen őrölt bors (só csak akkor, ha a feta nem túl sós) és már kész is.

kép: livingkitchen.postr.hu 

Akinek pedig az eper sósan nem szimpatikus, az adhat a spárga mellé diós spenótsalátát (5-6 dkg spenótból, a linkelt recept egy nagyobb adag), az epret meg felszolgálhatja desszertnek cukros tejföllel (a tejszínhabos változat a nyomába se ér). Éljen a május!

A kókuszgolyó az olyan maradék cukrászipari termék. Meg a darált háztartási keksz, mint alapanyag, hát én azt sose értettem. Szóval sose jutott eszembe készíteni. Mondjuk lagzikban találkoztam már remek verziókkal (a mazsolás volt belőle a kedvencem), de fogalmam se volt (na jó, sejtésem azért igen), hogy mitől voltak ehetőbbek egyes esetekben. A gyerek persze kókuszgolyó rajongó. Innentől érthető, hogy mikor Édesemnél belefutottam a luxuskivitelű változatba, jó ötletnek tűnt, hogy legyen kókuszgolyó a zsúrján, biztos más gyerek is örülni fog neki.

Gyerek pedig azóta követelte az ismétlést, és mivel az első alkalommal is aktívan részt vett az elkészítésben, a második alkalommal már teljesen egyedül akarta elkészíteni, úgyhogy minimális felnőtt felügyelettel készültek el a képen is látható darabok. Szóval nem csak finom ez az extra verzió, hanem egyben gyerekjáték is a megvalósítás.

kép: livingkitchen.postr.hu

Bár Édesem receptje volt a kiindulás, azonban nálunk kevesebb fajta alapanyag került beépítésre, ami azonban a zseniális kiindulópont, az a kókuszos omlóskeksz (győri édes zabfalatok, amit sima omlóskeksz+5 evőkanál finomra darált kókuszreszelékkel is lehet helyettesíteni. Na de a részletek: 25 db kisebb kókuszgolyóhoz

1. 20 dkg kókuszos omlóskekszet finomra törünk - lehet darálni vagy aprítózni, de sodrófával is tökéletes az eredmény (ez utóbbi esetben érdemes a kekszet dupla nejlonzacskóba helyezni előtte)
2. hozzákeverünk 5 dkg puha vajat
3. 3 teáskanál jó minőségű kakaóport
4. ízlés szerinti mennyiségben (és fogyasztói közönséget tekintetbe véve) rumot vagy rumaromát
5. 3-4 dkg megolvasztott jó minőségű étcsokoládét
6. és apránként annyi tejszínt adunk hozzá, hogy egy jól fomázható masszát kapjunk (az annyi tejszín az legalább 1 dl, szóval 2 dl tejszínünk legyen kéznél, ha nincs, akkor a vaj mennyiségét lehet kicsit növelni)
7. a kész masszából ügyesen golyócskákat formálunk, és bio kókuszreszelékbe hempergetjük azokat (tényleg nem érdemes ezen spórolni, aki egyszer kipróbálja, hogy a faforgács szárazságú kókuszreszelékszerűségekhez képest a bio boltban kapható verziók mennyiben mások, azt utána már nem kell erről győzködni)
8. aztán lehet is fogyasztani, akár azonnal, mazochistábbak hűtőben több napig is tárolhatják.

Ez egy Nigella recept és pont. Úgy értem, hogy tényleg szó szerint. Ez nagy szó, mert kevés olyan recept van, ami annyira pont olyan, hogy még én is - szinte - eltérés nélkül készítem el.  Ez az eredeti nevén slow-roasted garlic and lemon chicken ezen ritkaságok közé tartozik. Most, hogy a tavasz belecsapott a közepébe, érdemes hozzá friss fokhagymát használni, de "öregfokhagymával" is működik persze. 

kép forrása: Strudel & Cream

1. 160 fokra állítjuk a sütőt, hogy előmelegedjen.
2. Közben 4 fő részére  2-2 csontos csirkecombot és csirkemellet (persze ízlés dolga, nem muszáj vegyesen, és nem muszáj csontosan, de a csontos verzió jobb ízt ad) egy alacsonyabb jénaiba pakoljuk úgy, hogy összeérhetnek, de ne fedjék egymást, ez fontos.
3. Körészórunk egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, a gerezdeket nem kell megtisztítani + kettő (hosszában) felnyolcadolt biocitromot (hogy a héja vegyszermentes legyen, azért kell a biocitrom, vagy lehet körömkefével suvickolni ról a a viaszos cuccot, de én abban nem hiszek) + egy nagy marék citromos kakukkfüvet (ha nincs citromos, jó a "sima" kakukkfű is).
4. Az egészet megszórjuk nagyszemű sóval és frissen tört színes borssal (a kettőt együtt érdemes megtörni mozsárban), majd jó alaposan meglocsoljuk kb fél deci olívaolajjal és egy deci száraz fehérborral. (Megj.: Nigella receptjében nem szerepel só, sem a Forever Summer könyvben, sem az online verzióban, fogalmam sincs miért, az biztos, hogy a só nem árt neki, de aki akarja, kipróbálhatja anélkül is.)
5. Az egészet alufóliával befedve a már 160 fokra felmelegedett sütőbe tesszük két órára (hát igen, ez nem egy sietős műfaj), majd fólia nélkül 200 fokon még háromnegyed órát érdemes sütni, hogy ami csak megpirulhat, megpiruljon. (Alsó-felső lánggal érdemes sütni, csak semmi légkeverés, mert azzal kiszárad.)
6. Aztán lehet tálalni, köretnek újkrumpli + sütőzacskóban sült zöldségek, pl. spárga-paradicsom vagy répa-kaliforniaipaprika duók (persze mehetne az összes zöldség egy zacskóba, de akkor sztem eltűnnek az egyedi zöldségízek).