Receptnek nem nevezném, de az egyik kedvenc köretünk a sült zöldség tényleg minden faxni nélkül. A zöldségeknek ugyanis jó íze van sütve. Zöldségek darabolva, egy rétegben és szigorúan nem összekeverve kerülnek egy alacsony falú sütőedényben (legyen az jénai, pitetál, akármi), kicsi só, kicsi olívaolaj és rozmaring vagy kakukkfű (soha nem mindkettő, jobban érvényesülnek az ízek, ha nem hasznájuk mindig az összes kedvenc zöldfűszerünket) - aztán mehet a sütőbe 220-230 fokon míg szépen megpirulnak, 40 percet jelent ez kb.

kép: livingkitchen.postr.hu

Amiért most bejegyzés lett a köretből az az, hogy színes répa került be, a képen a sonkahagymán, a krumplin (amit mindig héjastul sütünk) és a rozmaringon kívül sárgarépák sorakoznak a sütőedényben: majdnem fehér, sárga színű, pasztellnarancs és kívül céklaszínű (egyik sem klasszikus sárgarépa, az épp elfogyott itthon). A látvány is remek, de ez négyféle ízt is jelent, a fehér cseppet sem sárgarépás, inkább fehérrépás ízű, de cseppet sem fehérrépa az, a céklaszínűé kifejezetten édeskés (és hajaz a céklára), a többi színű meg ízben ezek között, szóval mintha négyféle zöldségünk lenne, hiába répa neve.

Persze hogyan szerez az ember színes sárgarépát, az már nehezebb kérdés, de érdemes alaposan körbenézni a kedvenc piacon, és megtalálni azt az elszánt árust, akinél ilyen is felbukkan, aztán visszajárni hozzá. Aki a Fény utcára jár, az a főbejárati lépcső tetején keresse a szajrét, színes krumplik is vannak ott, azok gyakrabban - akinek meg van kiskertje, az szerezzen vetőmagot (simán kapható) és ültessen, jövőre beszállhat a színes répa evők közé, nem fogja megbánni.

kép: livingkitchen.postr.hu