livingkitchen - nem nigella, de főz

Receptnek nem nevezném, de az egyik kedvenc köretünk a sült zöldség tényleg minden faxni nélkül. A zöldségeknek ugyanis jó íze van sütve. Zöldségek darabolva, egy rétegben és szigorúan nem összekeverve kerülnek egy alacsony falú sütőedényben (legyen az jénai, pitetál, akármi), kicsi só, kicsi olívaolaj és rozmaring vagy kakukkfű (soha nem mindkettő, jobban érvényesülnek az ízek, ha nem hasznájuk mindig az összes kedvenc zöldfűszerünket) - aztán mehet a sütőbe 220-230 fokon míg szépen megpirulnak, 40 percet jelent ez kb.

kép: livingkitchen.postr.hu

Amiért most bejegyzés lett a köretből az az, hogy színes répa került be, a képen a sonkahagymán, a krumplin (amit mindig héjastul sütünk) és a rozmaringon kívül sárgarépák sorakoznak a sütőedényben: majdnem fehér, sárga színű, pasztellnarancs és kívül céklaszínű (egyik sem klasszikus sárgarépa, az épp elfogyott itthon). A látvány is remek, de ez négyféle ízt is jelent, a fehér cseppet sem sárgarépás, inkább fehérrépás ízű, de cseppet sem fehérrépa az, a céklaszínűé kifejezetten édeskés (és hajaz a céklára), a többi színű meg ízben ezek között, szóval mintha négyféle zöldségünk lenne, hiába répa neve.

Persze hogyan szerez az ember színes sárgarépát, az már nehezebb kérdés, de érdemes alaposan körbenézni a kedvenc piacon, és megtalálni azt az elszánt árust, akinél ilyen is felbukkan, aztán visszajárni hozzá. Aki a Fény utcára jár, az a főbejárati lépcső tetején keresse a szajrét, színes krumplik is vannak ott, azok gyakrabban - akinek meg van kiskertje, az szerezzen vetőmagot (simán kapható) és ültessen, jövőre beszállhat a színes répa evők közé, nem fogja megbánni.

kép: livingkitchen.postr.hu

A fűszernövények közül a cserepeimben a rozmaring az egyik, ami remekül bírja (na jó, a kakukkfű a balkonládában, az a legdurvább, felhasználhatatlan mennyiség van belőle:) - szóval a kedvenc egytálakban sokszor felbukkan. Az egytálak amúgy is a kedvenc műfajom: mindent belepakolok a jénaiba, be a sütőbe és aztán majd ebédnél kell újra ránézni az egészre, és ugye mosogatni is csak egy darab edényt kell. Persze nem mindegy, hogy mi az a minden, amit belepakolok. 

kép: Folia 

A tejszínes-rozmaringos csirke esetén fejenként egy csirkecombot vagy egy fél csirkemellet, 20-25 deka karikákra vágott krumplit és 2 közepes méretű szintén karikákra vágott paradicsomot (télidőben konzerv hámozott egész paradicsommal helyettesíthető, akkor elég 4 főre egy konzerv) belerétegezek egy jénai edénybe. Sózom, borsozom (frissen őrölt borssal), két-három ágacska (4-5 centinyi) friss rozmaringot melléteszek (ha nincs friss, szárítottal is lehet, de meg sem közelíti azt az illat és íz eredményt, mint amit a friss rozmaringgal érek el), alaposan megöntözöm olívaolajjal és fél deci tejszínnel.

Aztán mehet a sütőbe alufóliával lefedve 200 fokra. Egy adag úgy 55 perc alatt, több fős adag inkább bő óra alatt van kész (a savas paradicsom miatt lassabban sül a hús és a krumpli is) - a végén fólia nélkül a tetejét érdemes megpirítani.

Magában is tökéletes, de egy egyszerű rukolasaláta (rukola+só+olaj+parmezán) is remek kísérője, ha salátára vágyunk mellé.

igen nehéz feladat, amikor a desszertből kiindulva kell kitalálni, mi legyen a főétel, a desszert pedig sajttorta sós karamellszósszal, ezt már a karácsony előtti hétvégén megejtett bevásárláskor eldöntöttük, a 8 fős vacsora időpontja pedig vészesen közeledett, ötlet meg egy szál se volt (vagyis volt, de semmi se illett a sajttortához, vagy nem volt elég húsos, meg különben is, elégedetlenségi hisztirohamom volt, hogy ezeknek semmi se lesz elég jó),

miután szakácskönyvek ide-odalapozásán is túl voltunk, beugrott egy recept, amit végül is a negyedik végigböngészett blogban meg is leltem, dolce vita aszalt szilvával töltött combja - ami mellé megfogalmazódott az igény a zöldségköretre is,

persze szimplán malachúst venni nekem egy szürrealitás, most se sikerült, inkább a bevált hentes felé vettem az utat, és szereztem egy 1,7 kilós mangalicacomb-darabot (8 főről beszélünk!), mivel gondoltam, hogy jobban járok, ha a hentesre bízom a brutális méretű comb töltésre való előkészítését, azonban ez hiú ábrándnak bizonyult, a hentes szerint "zsebeket" kellett vágni a combba, ami remek, de nem aszaltszilvának, így otthon még komoly kihívások vártak,

na de lényeg a lényeg, a kiinduló recept mentén elindulva a következő született: heroikus küzdelmekkel a fent említett combdarabot három részre szétszedve megtöltöttük 40 dkg aszaltszilvával, és a töltött állapotot hústűvel rögzítettük, majd egy mélyebb sütőtálba kerültek a húsok, amelyek cseppet se hasonlítottak a fent említett receptben található fotóra:), sózás és olívaolajas locsolás következett, és ment a főzőlapra, ahol, miután minden oldalát sikerült a húsnak kifehéredésig (azaz tényleg épphogy) megpirítani, 4-5 szál rozmaringággal körberaktuk, fedő a cuccra, és ment a sütőbe 180 fokra párolódni,

40 perc párolódás után a hús mellé került 20 dkg előfőzött mirelit gesztenye és fél kiló felkarikázott sárgarépa, meg ugyanennyi szárzeller, meg két fehérhagyma meg még néhány rozmaringág, majd ment vissza fedőstül az egész a 180 fokra további 40 percre, aztán fedő nélkül még 15 perc, csodajó lett, leginkább úgy érdemes belőni a sütés kezdetét, hogy tálalásra pont kész legyen

a köretek pedig elkészültek, miközben sült a hús:

másfél kiló krumpli meghámozva-felkockázva két közepes méretű szintén meghámozott-felkockázott zellerrel és kis kanál sóval és valamivel több vízzel, mint ami ellepte, ment a tűzre, ahol addig főtt, míg puha nem lett - nagy meglepetés ezzel aztán már nem történt: krumplinyomóval áttörtük a főtt krumplit és zellert, és némi (10 dkg) vajjal meg a saját főzőlevével ideális püréállagot állítottunk elő, ha a zellernek lett volna zöldje, akkor valamennyi beleaprítódott volna, de nem volt neki

fél kiló gomba és fél kiló salátacukkini felkarikázva pedig só nélkül, natúran grilleződött tálalás előtt még gyorsan a grilltepsiben

a grillezett és a hús mellett párolódott zöldségekért meglepően nagy harc dúlt a markáns, de puha mangalica mellett

szóval megérte a küzdelmet, és már kevesebb mint 360 nap a következő nagylétszámú karácsonyi vacsoráig:)