livingkitchen - nem nigella, de főz

Délután négykor még fogalmam sem volt, mi lesz a vacsora, pedig a vacsoravendégek 8-ra érkeztek. És szeretik, ha újdonságot kapnak, szóval a bevált recepteken túl kellett lépni. Így hát adta magát, hogy legyen quiche, úgyis épp most szereztem egy kiszedhető aljú piteformát, remek tesztelési lehetőség. A piteforma bevált, meg ez a recept is, ami sajátnak mondható, bár mindenképpen a sokféle elolvasott recepttől állt össze.

Először is bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és elkészítettem az omlós tésztát, ehhez

• 20 dkg lisztet,
• 15 dkg hideg (!) vajat,
• 1 kávéskanál sót és
• 3 evőkanál hideg vizet kézzel gyorsan morzsásra gyúrtam (késes aprítóval vagy omlóstészta-készítő célszerszámmal is lehet, kinek-kinek ízlése szerint).

fotó: livingkitchen.postr.hu (de a nem hivatalos fotós, a hivatalos fotós épp távol volt, ez a fotón is látszik)

A pohárban egyébként Ábrahám pince (Erdőbénye) Kakasok 2011 van, tökéletes párosítás, ismétlésért kiált, és akkor szebb fotó is lesz róla (csak előbb szerzünk a borból, mert elfogyott).

Receptnek nem nevezném, de az egyik kedvenc köretünk a sült zöldség tényleg minden faxni nélkül. A zöldségeknek ugyanis jó íze van sütve. Zöldségek darabolva, egy rétegben és szigorúan nem összekeverve kerülnek egy alacsony falú sütőedényben (legyen az jénai, pitetál, akármi), kicsi só, kicsi olívaolaj és rozmaring vagy kakukkfű (soha nem mindkettő, jobban érvényesülnek az ízek, ha nem hasznájuk mindig az összes kedvenc zöldfűszerünket) - aztán mehet a sütőbe 220-230 fokon míg szépen megpirulnak, 40 percet jelent ez kb.

kép: livingkitchen.postr.hu

Amiért most bejegyzés lett a köretből az az, hogy színes répa került be, a képen a sonkahagymán, a krumplin (amit mindig héjastul sütünk) és a rozmaringon kívül sárgarépák sorakoznak a sütőedényben: majdnem fehér, sárga színű, pasztellnarancs és kívül céklaszínű (egyik sem klasszikus sárgarépa, az épp elfogyott itthon). A látvány is remek, de ez négyféle ízt is jelent, a fehér cseppet sem sárgarépás, inkább fehérrépás ízű, de cseppet sem fehérrépa az, a céklaszínűé kifejezetten édeskés (és hajaz a céklára), a többi színű meg ízben ezek között, szóval mintha négyféle zöldségünk lenne, hiába répa neve.

Persze hogyan szerez az ember színes sárgarépát, az már nehezebb kérdés, de érdemes alaposan körbenézni a kedvenc piacon, és megtalálni azt az elszánt árust, akinél ilyen is felbukkan, aztán visszajárni hozzá. Aki a Fény utcára jár, az a főbejárati lépcső tetején keresse a szajrét, színes krumplik is vannak ott, azok gyakrabban - akinek meg van kiskertje, az szerezzen vetőmagot (simán kapható) és ültessen, jövőre beszállhat a színes répa evők közé, nem fogja megbánni.

kép: livingkitchen.postr.hu

A receptet franciaországból importálta nekem még egy középiskolai pasim ebben a formában, a recept bevált (a pasira meg ne vesztegessünk szót:)

Ez amúgy tipikus nyári étel, csodaszép színek meg a menta íze, télen csak ha nyárhangulatra vágyom, akkor csinálom meg, de mivel a paradicsom egy fontos ízképző benne, a nyár ideálisabb a jobb ízű, húsosabb paradicsomok miatt, másrészt újhagyma kell bele, ami télen ízetlen sajna.

kép: livingkitchen.postr.hu

A recept egyrészt ugye arab-francia átmenet, és tudom, hogy petrezselymet is szoktak hozzá használni az autentikus területeken, meg ezerféle változata is van a receptnek, de egyrészt hozzám anélkül jutott a recept, másrészt nem vagyok nagy petrezselyemkedvelő (annál már csak a kaprot kedvelem kevésbé, a petrezselymes ételeket megeszem, a kaprosakat meg se eszem), így eszem ágában se volt visszaépíteni a receptbe, de aki szereti, annak tudom ajánlani (másrészt ezen a néven bulgur alapanyagú salátával is összefut az ember, szóval itt a francia hatás azért a végeredmény tekintetében erősebb).

Fogalmam sincs hány főre, mert én hihetetlen mennyiséget bírok megenni belőle, de az arányai így néznek ki a salátának, de mondjuk ez a 2-3 fős adag:

• 15 dkg kuszkuszt "megfőzök" (azaz összekeverem a száraz kuszkuszt 2-3 evőkanál olívaolajjal, meg egy teáskanál sóval, és felöntöm annyi forró vízzel, ami ellepi, meg még 2 ujjnyival, és lefedem, állni hagyom ez 10 perc alatt megvan),
• közben apró kockákra vágok (ez sajnos fontos, a saláta akkor lesz finom, ha minden apróra van benne vágva) 1 zöldpaprikát (nem csípőset!), 1 piros vagy zöld színű kaliforniai paprikát (de így nyáron inkább 2 zöldpaprikát) meg 30 dkg paradicsomot (ez nehezebb feladat, elvben úgy kell csinálni, hogy paradicsomot felkarikáz, a magját kivág, és kockáz, a magját azért kell kiszedni, mert ha nagyon leves a paradicsom, szétáztatja a salátát és nem lesz finom, én nem vagyok egy pepecselős, így én persze nem így csinálom, hanem bennehagyom, inkább próbálok kevésbé leveses paradicsomtípust használni erre), meg 2-3 szál újhagymát felkarikázok,
• mindezt salátástálba öntöm, megsózom, hozzákeverem a "megfőtt" kuszkuszt, jó alaposan meglocsolom az egészet olívaolajjal, nagyon sok (1-2 maréknyi) apróra vágott friss mentalevelet (nem frissel is működik, szárazból kevesebb kell, mert megkeseredhet, és morzsolva kell hozzáadni, illetve a petrezselymet itt lehet beépíteni, a menta egy részét, de csakis egy részét azzal helyettesíteni) is belekeverek, meg 2 citrom friss levét is hozzáöntöm, 
• majd hidegen helyen állni hagyom minimum 3-4 órát, de inkább többet (kuszkusz ugye meleg, mikor a salátába kerül), az ízek fél nap állás után kezdenek igazán jól összeérni, aztán lehet enni magában vagy valami mellé, én magában szoktam mondjuk:) oké, és ma azt se vártam meg, hogy kihűljön, de azért az már tényleg durva.