A dédnagymamám egy remek asszony volt, így szoktak indulni a történetek, de az az igazság, hogy a dédnagymamám inkább egy furcsa asszony volt, és akkor elegánsan fogalmaztam. Hiába sütött jól (és nem almáspitéket, hanem pl. remekebbnél remekebb teasüteményszerűségeket), egyrészt iszonyú keveset porciózott ki belőle még a gyerekeknek is, másrészt pedig nem osztotta meg még véletlenül sem a receptjeit az unokákkal, dédunokákkal, és erre kicsit büszke is volt. Néha megkönyörült, és akkor elmesélte, hogyan készült, amit épp főzött, de ezekben nem volt semmi titok amúgy se, a nyers cékla-torma saláta, vagy a tojásfehérjéből és málnából kevés cukorral készülő málnahabot azért könnyű érzésből reprodukálni.
Én meg itt állok, pontosan emlékezve az ízekre, és nem tudom őket megsütni, hiába szeretném, mert az kevés, hogy tudom, hogy sok tojást használt. Néha valahol belefutok egy hasonló ízbe, de ennyi, az ő "barna sütije", meg "sárga sütije", esetleg a mákos keksze az bizony a feledés homályába fog vészni, hogy ez miért volt neki így jó, sose tudjuk már meg.
Na de legalább a csokiszalámi, az se lesz pont olyan, de azt legalább össze tudom rakni, így hát összeraktam most is. A csokiszalámi amúgy hálás dolog, nem kell sütni, és bár kell neki egy fél nap állás, de utána lehet vele menőzni akár ajándékként is. Én egyet szeretnék ajándékba adni, erre felhívtam itthon mindenki figyelmét, remélem nem kell nekiálljak majd újra:)
fotó: livingkitchen.postr.hu
Készülni pedig úgy készül, hogy
- 10 dkg vajat és 20 dkg jó minőségű étcsokoládét vízfürdőn összeolvasztok, és míg ez olvad, addig
- egy tálba beleszórok 5 dkg aszalt meggyet (ez mazsola volt a dédnagymamámnál, de itt egyes gyerekek nem fogyasztják a mazsolát, de a meggyet meg igen),
- 5 dkg darabolt diót ,
- 10 dkg apróra tört, omlósabb kekszet (én simán kézzel belemorzsolom, most egy csomag maradék puhább babakeksz volt az áldozat, és most került mellé 2 dkg habzsókmorzsalék is, bár ízben az nem adott hozzá, pedig azt hittem fog (amúgy persze elsősorban azért, mert van itthon habcsók, és el kell használjam, hogy ne kerülgessem, de még van egy csomó, mert a 2 dkg habcsók is nagyon sok ám morzsolva),
- aztán ezt az egészet összekeverem a vaj-csokoládé keverékkel, és alaposan átkeverem kanállal, hogy az alapanyagdarabok minden oldala csokoládés legyen,
- aztán félreteszem hűtőbe vagy más hűvös helyre hűlni, kb. fél órára.
- Formázni többféleképpen lehet, én 30x30 centis folpack közepére teszem ennek az adagnak a negyedét, és a folpackot ráhajtva szalámirudacskát, vagyis inkább kolbászrudacskát formázok belőle, és a folpackban hagyva hűtőben jó pár órát, de lehetőleg egy éjszakát hűtöm (amúgy 5 db is kijön ebből az adagból, csak akkor már tényleg vékonykolbászra hasonlítana inkább).
- A zárólépés a kakaóporozás: ehhez 2 teáskanál jó minőségű kakaóport és 1 teáskanál porcukrot összekeverek, és abba hempergetem a "szalámikat" - ettől könnyebben kezelhető lesz, mert amúgy érintésre könnyen olvad, másrészt szép is lesz a végeredmény, még a folpack okozta "ráncokat" is eltünteti a felületről.
- Akár ajándékba adjuk, akár megtartjuk, celofánba vagy sütőpapírba érdemes csomagolni, és átadásig-fogyasztásig hűtőben tárolni, ha meg enni akarunk belőle, felszeletelés előtt érdemes 10 percig szobahőmérsékleten "melengetni".
Utolsó kommentek