livingkitchen - nem nigella, de főz

A rugelach sütése mindig úgy indul, hogy fel kell idézzem, hogy készült a korábbi alkalommal, mert mire odajutnék, hogy leírom a receptjét, egy darab nem marad belőle, és az afölötti szomorúságban, hogy nem tudom lefotózni, a receptet se jegyzem fel. De legutóbb végre sikerült időben megörökíteni az egyébként hihetetlen tempóban elfogyni képes kiflikből párat. 

A rugelach zsidó eredetű sütemény, de ez mindig nagyon zavaros, minden jel szerint az osztrák-magyar monarchia területén vannak az első nyomok róla, ott is inkább Bécs lehetett a kiindulópont, de aktuális sikere New Yorkhoz és az amerikaiak által oly kedvelt krémsajthasználathoz köthető. A benne használt dió okán a zsidó hanuka ünnep egyik szereplője, nálunk pedig a karácsonyi süteménysorban lett állandó játékos, remekül megállja a helyét a klasszikus karácsonyi darabok mellett. Persze nem csak karácsonykor jó ezt sütni, de arra jobb számítani, hiába finomabb másnap ez a töltött kifli, hajlamos a sütés napján elfogyni. 

fotó: livingkitchen.postr.hu

Az elérhető receptek szokás szerint elég változatosak, nálunk ez vált be, és lesz belőle 16-20 db. Tésztát készítünk, ehhez összedolgozunk

• 25 dkg natúr krémsajtot (ami lehetőleg valami tejbolt friss krémsajtja, piacokon könnyen hozzáférhető, persze szinte mindenki Philadelphia sajtkrémből csinálja, meg az olyan amerikás, de a friss krémsajtos verzió sokkal finomabb lesz),
• 25 dkg puha vajat,
• 5 dkg porcukrot,
• csipet sót,
• 30 dkg lisztet.

A dédnagymamám egy remek asszony volt, így szoktak indulni a történetek, de az az igazság, hogy a dédnagymamám inkább egy furcsa asszony volt, és akkor elegánsan fogalmaztam. Hiába sütött jól (és nem almáspitéket, hanem pl. remekebbnél remekebb teasüteményszerűségeket), egyrészt iszonyú keveset porciózott ki belőle még a gyerekeknek is, másrészt pedig nem osztotta meg még véletlenül sem a receptjeit az unokákkal, dédunokákkal, és erre kicsit büszke is volt. Néha megkönyörült, és akkor elmesélte, hogyan készült, amit épp főzött, de ezekben nem volt semmi titok amúgy se, a nyers cékla-torma saláta, vagy a tojásfehérjéből és málnából kevés cukorral készülő málnahabot azért könnyű érzésből reprodukálni. 

Én meg itt állok, pontosan emlékezve az ízekre, és nem tudom őket megsütni, hiába szeretném, mert az kevés, hogy tudom, hogy sok tojást használt. Néha valahol belefutok egy hasonló ízbe, de ennyi, az ő "barna sütije", meg "sárga sütije", esetleg a mákos keksze az bizony a feledés homályába fog vészni, hogy ez miért volt neki így jó, sose tudjuk már meg.

Na de legalább a csokiszalámi, az se lesz pont olyan, de azt legalább össze tudom rakni, így hát összeraktam most is. A csokiszalámi amúgy hálás dolog, nem kell sütni, és bár kell neki egy fél nap állás, de utána lehet vele menőzni akár ajándékként is. Én egyet szeretnék ajándékba adni, erre felhívtam itthon mindenki figyelmét, remélem nem kell nekiálljak majd újra:)

fotó: livingkitchen.postr.hu

Készülni pedig úgy készül, hogy

• 10 dkg vajat és 20 dkg jó minőségű étcsokoládét vízfürdőn összeolvasztok, és míg ez olvad, addig 
• egy tálba beleszórok 5 dkg aszalt meggyet (ez mazsola volt a dédnagymamámnál, de itt egyes gyerekek nem fogyasztják a mazsolát, de a meggyet meg igen),
• 5 dkg darabolt diót ,
• 10 dkg apróra tört, omlósabb kekszet (én simán kézzel belemorzsolom, most egy csomag maradék puhább babakeksz volt az áldozat, és most került mellé 2 dkg habzsókmorzsalék is, bár ízben az nem adott hozzá, pedig azt hittem fog (amúgy persze elsősorban azért, mert van itthon habcsók, és el kell használjam, hogy ne kerülgessem, de még van egy csomó, mert a 2 dkg habcsók is nagyon sok ám morzsolva),
• aztán ezt az egészet összekeverem a vaj-csokoládé keverékkel, és alaposan átkeverem kanállal, hogy az alapanyagdarabok minden oldala csokoládés legyen,
• aztán félreteszem hűtőbe vagy más hűvös helyre hűlni, kb. fél órára.
• Formázni többféleképpen lehet, én 30x30 centis folpack közepére teszem ennek az adagnak a negyedét, és a folpackot ráhajtva szalámirudacskát, vagyis inkább kolbászrudacskát formázok belőle, és a folpackban hagyva hűtőben jó pár órát, de lehetőleg egy éjszakát hűtöm (amúgy 5 db is kijön ebből az adagból, csak akkor már tényleg vékonykolbászra hasonlítana inkább).
• A zárólépés a kakaóporozás: ehhez 2 teáskanál jó minőségű kakaóport és 1 teáskanál porcukrot összekeverek, és abba hempergetem a "szalámikat" - ettől könnyebben kezelhető lesz, mert amúgy érintésre könnyen olvad, másrészt szép is lesz a végeredmény, még a folpack okozta "ráncokat" is eltünteti a felületről.
• Akár ajándékba adjuk, akár megtartjuk, celofánba vagy sütőpapírba érdemes csomagolni, és átadásig-fogyasztásig hűtőben tárolni, ha meg enni akarunk belőle, felszeletelés előtt érdemes 10 percig szobahőmérsékleten "melengetni".

Na jó, flódni lett ez, a javából, csak már megint a kerek kapcsos tortaformában sütöttünk, szóval tortaszelet formájúak a flódniszeletek most nálunk. A rétegek azonban abszolút klasszikusak. Hogy mi a klasszikus, arról persze vannak viták (főleg a rétegek sorrendéről), ahogy arról is, hogy a flódni hagyományos magyar zsidó vagy inkább közép-európai zsidó sütemény, esetleg több száz éves előzménye van, és Európa nyugatabbra eső országaiból indult. Mondjuk a mák az gyanús, hogy az valahol Közép-Európa környékén keveredhetett a történetbe.

Függetlenül az előzményektől, a flódni egy nem akármilyen sütemény, lévén dió, mák, alma és szilvalekvár a négy töltelékréteg benne plusz a tésztarétegek - nem egy légies összeállítás, és ezt abból is sejteni lehet, hogy nemhogy a másnapot, de a harmadnapot is megélte néhány szelet.

A flódnikészítésre rá kell készülni, szóval ami most következik, az nem a spontán sütések sztárreceptje lesz. Időbe telik, míg előkészítjük a tésztát és a tölteléket, aztán meg kell várni, hogy a töltelékek kihűljenek, utána hosszan sütünk, majd jön a legnehezebb rész, hogy meg kell várni azt is, hogy a kész sütemény kihűljön, mert csak akkor szeletelhető szépen, meg akkor érvényesülnek az ízek jól.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Ha minden ijesztgetés ellenére is nekiállna valaki, akkor íme a sikerhez vezető lépések:

1. Nyissunk ki egy üveg kellemes, száraz fehérbort.

2. Készítsük el a tésztát, ehhez tegyünk egy nagyobb tálba

• 50 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű),
• 25 dkg puha vajat,
• 3 tojást,
• 1 kávéskanál sót,
• 6 dkg (édesszájúaknak 10 dkg) (nád)cukrot, majd
• gyúrjuk össze gyors mozdulatokkal (aki géppel gyúrna, tegye úgy),
• ha túl kemény vagy nehezen áll össze  a tészta, adjunk hozzá fél-1 decit a fehérborból (nekünk most erre nem volt szükségünk, a tojások méretén sok minden múlhat),
• a kész tésztát tegyük a hűtőbe, és míg ott hűl, készítsük el a töltelékeket.

• 80 dkg almát pucoljunk/hámozzunk meg, majd reszeljünk le a nagyobb lukú reszelőn,
• tegyük egy lábosba, adjunk hozzá 
• 1 teáskanál fahéjat,
• 1 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeget,
• 1 evőkanál (nád)cukrot (édesszájúak plusz 1 evőkanál mézet is adhatnak hozzá),
• 2 dl fehérbort, és
• pároljuk meg így az almát (épp csak elkezdjen forrni az egész),
• tegyük az elkészült tölteléket egy szűrőbe és csepegtessük le, a lecsepegő levet fogjuk fel ugyanabba a lábosba, amiben az almát pároltuk, mert arra még szükségünk lesz.

4. Készítsük el a diótölteléket:

• 20 dkg diót daráljunk meg, 5 dkg-ot tegyünk belőle félre, 
• a maradék 15 dkg-hoz adjunk
• 3 dkg mazsolát,
• 7 dkg (nád)cukrot, 
• majd tegyük bele az almatöltelékpárolós lábosunkba (azaz amiben az almát pároltuk:) az almatöltelék lecsöpögtetett levéhez, és keverjük össze, ha nem nedvesedik át jól a dió, adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, és forraljuk össze, majd tegyük félre.

5. Készítsük el a máktölteléket:

• 15 dkg mákot daráljunk meg, adjunk hozzá
• 3 dkg mazsolát,
• 10 dkg (nád)cukrot,
•  adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, csak épp hogy átnedvesedjen a mák, és forraljuk össze, majd vegyük le a tűzről, és keverjünk bele 3-4-5 evőkanál sárgabaracklekvárt (ne legyen folyós a töltelék a végére, ez a fontos.

Ezen a ponton már eléggé megviseltek leszünk, és még legfeljebb csak félúton járunk (a munkával, mert a sütemény elfogyasztása ezen a ponton beláthatatlan távolságra van még), szóval igyunk esetleg a fehérborból egy keveset, vagy dőljünk le pihenni, de mindenképp tartsunk egy majd egyórás szünetet, hogy a töltelékek kihűljenek. Tényleg ki kell várni, mert egyébként nem garantálható, hogy szépek lesznek a rétegek.

fotó: livingkitchen.postr.hu

6. És akkor jön az utolsó nagyobb munkafázis, a flódni összeállítása:

• kapcsoljuk be a sütőt 150 fokra,
• vajazzuk ki a tortaformánkat/tepsinket, amiben sütni fogunk,
• vegyük elő a tésztát, és osszuk 5 részre,
• majd nyújtsuk ki az első tésztaadagot tepsiformájúra, és tegyük a tepsibe (ha kicsi pereme lesz a tésztának, az nem gond, de max. 1 ujjnyi legyen),
• simítsuk rá a diótölteléket,
• nyújtsuk ki a következő tésztaadagot, tegyük rá,
• simítsuk rá a máktölteléket,
• megint tészta, amire rászórjuk a félretett 5 dkg darált diót, és erre simítjuk az almatölteléket (nem, nem fog a tészta átnedvesedni, nem kell zsemlemorzsa, semmi keresnivalója itt a zsemlemorzsának, a dió tökéletesen helyettesíti azt),
• megint tészta, amit megkenünk jó vastagon szilvalekvárral (ez olyan 2-3 dl lekvárt jelent), annyira vastagon kenjük, hogy ne látszódjon át a lekváron a tészta, és számítsunk arra, hogy a sütéstől "összeugrik" ez a réteg, szóval jó ujjnyi legyen mindenképp,
• majd a legtetejére is tészta kerül,
• megkenjük 1 kikevert tojássárgájával (vagy egész tojással, ahogy tetszik), villával a legfelső réteget megszúrkáljuk, és mehet a sütőbe.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Legalább 2 órán át sütjük 150 fokon, de ha nincs szerencsénk, akkor 2 óra 20 percig is eltarthat, 2 óránál érdemes ellenőrizni tűpróbával, ha csak a lekvár ragad a tűre, és a teteje is szépen megsült, akkor kivehetjük a sütőből. Az igazi megpróbáltatás ezen a ponton következik, ugyanis a tepsiben kell hagyni, hogy kihűljön (egyébként könnyen szétomlik), szóval ha tehetjük, úgy időzítsünk, hogy estére süljön meg, és akkor ezen a ponton elmehetünk aludni, másnap reggel meg örülhetünk, hogy milyen szépet sütöttünk. Hát valahogy így.

Ez a recept több recept és a jó flódniról alkotott elképzelések és persze a korábbi jó és rossz tapasztalatok nyomán született. A képen látható verzióba a fentiekhez képest kicsivel több mák, és kicsivel kevesebb szilvalekvár került, mint ami ideális.

A flódnink laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajat használunk.

Riomaggioréban ettünk ilyet egy remek helyi vacsorához, a település a Cinque Terre legkisebbje amúgy, véges számú étteremmel, de diótortát mindegyikben adnak. Édes, de nagyon, diós, de nagyon, szóval az ilyen szürke novemberi napokra kifejezetten ideális.

Az étlapokon arrafele torta di nociként fut, érdemi receptet találni hozzá a Silver Spoon kellett, amiben dió-méz torta a neve. Persze nem követtem ezerszázalékosan pontosan a receptet (ki vagyok én, hogy szürke szombat délután nagyon apróra daraboljam a diót vagy hogy tésztát nyújtsak lisztezett deszkán:) - ezért alább a megvalósítás mellett zárójelben a könyv előírásai is olvashatóak, ki-ki döntse el, melyik megoldást választja. 

Első lépésben elkészítjük a tésztát (pasta frolla): ehhez

• 1 és 3/4 bögre lisztet, 
• fél bögre nádcukrot (recept szerint porcukrot), 
• fél bögre vagy bögrézés helyett 12,5 dkg puha vajat, 
• 2 egész tojást (recept szerint csak sárgáját, de semmi kedvem nem volt a maradék felhasználásán gondolkodni most), 
• csipet sót és 
• 2 teáskanálnyi reszelt citromhéjat gyorsan és alaposan összedolgozunk, majd fóliába csomagolva mehet pihenni a hűtőbe legalább egy órára.

Ha a legalább egy óra letelt, elkészítjük a tölteléket. Ehhez először 20 dkg diót feldarabolunk (a recept szerint tényleg nagyon apróra, utóbb elismerem, ezt meg kellett volna csináljam, az autentikus jelleghez kell az apróra darabolás), ha ezzel megvagyunk, félretesszük.

Ezután kis lábosban karamellt készítünk egy bögre nádcukor és fél bögre meleg víz felhasználásával (az alapanyagokat nagyon kicsi lángon és folyamatosan kevergetve egyszer csak nagyon habzani kezd az egész, kb. akkor van kész, nem lesz ekkor még totál sűrű, de bebarnul). Ha kész a karamell, belekeverünk két deci tejszínt, 1 evőkanál mézet és a darabolt diót, és félretesszük hűlni (totál folyékony ekkor a cucc, nem borulunk ki, minden rendben lesz). 

A sütőt előmelegítjük 190 fokosra, és közben összeállítjuk a tortát. Kivajazunk-kilisztezünk egy kerek-kapcsos tortaformát, és a tészta kicsit nagyobbik felét belenyomkodjuk úgy, hogy majdnem 2 centis pereme legyen (vagy kilisztezett deszkán szép vékonyra nyújtjuk és úgy tesszük be a formába, akinek nincs jobb dolga, tőlem aztán, csinál, amit akar).

A tésztára ráöntjük a valamennyire kihűlt tölteléket (kinek van ideje megvárni, míg kihűl, ugyebár), és a tészta másik feléből "tetőt" gyártunk a tortának. A hivatalos verzió ugye a lisztezett deszkán kinyújtjuk, az én verzió, amitől látványsütemény lett, hogy csak körben kétujjnyi csíkban tettem rá a tésztát. Ügyesen próbáljuk a tészta alsó és felső rétegét összedolgozni. Záró lépésként egy tojássárgáját szépen elkeverünk, és ecsettel megtojásozzuk a tészta tetejét, hogy a sütés végére csinos-fényes legyen.

Az eközben előmelegedett sütőben 25 percig sütjük (az idő a légkeverésesre vonatkozik). Ne aggódjunk, a töltelék bugyogni fog a sütés alatt, de amint hűlni kezd, megszilárdul. Ha kész, kihűtjük, utána szépen szeletelhető, úgyhogy nincs más dolgunk, mint megédesítsük vele a szürke napokat, amik most ránk várnak.

Egyszer nyári édességnek neveztem a kobblert, de mondjuk nem tudom, miért, mert pl. őszi édességnek is remek. Főleg, ha szilváról beszélünk - még tart a szezon, mondjuk már a levesesebb fajták voltak már csak a piacon, amik süteményben nem annyira menősek, de azért működnek még.

A kisebb pitetálamban készült most, mert csak fél kiló szilva volt már csak itthon, de inkább az egy kilós (azaz 24-26 centi átmérőjű pitetálhoz való) receptet osztom meg:

• a sütőt bekapcsoljuk és 190 fokra állítjuk
• egy kiló szilvát kimagozunk, és egy rétegben, de jó szorosan belefektetjük a tálba (ha nincs pitetálunk, aacsonyabb falú kerek vagy szögletes jénai is megteszi ám), a szilvát felesleges kisebb darabokra vágni, úgyis krémesre sül
• a tetejére szórunk 2-3 dkg kis kockákra vágott vajat
• egy evőkanál (nád)cukrot, 
• kb. 5 dkg apróra darabolt diót vagy mandulát és
• ráfacsarjuk egy fél citrom levét, majd félretesszük, 

• és elkészítjük a tésztát, amihez egy keverőtálba teszünk 
• másfél bögre lisztet (szerintem fél bögre legyen belőle teljes kiőrlésű és/vagy tönköly), 
• 4 teáskanál sütőport, 
• csipet sót, 
• 5 evőkanál nádcukrot, 
• 12 dkg puha, szobahőmérsékletű vajat, 
• 3 deci tejfölt, és mindezt egy villával gyorsan összedolgozzuk, és 10 percre félretesszük pihenni,
• ha letelt az idő, egy evőkanállal kis gombóconként a gyümölcsre pakoljuk, halmozzuk a tésztát (nem baj, ha a halmok nem érnek össze teljesen, de ha összeérnek, az se baj, a sütés elején a tészta elfolyósodik, szóval úgyis elterül,

• majd mehet az előmelegített sütőbe a tál, 
• 25 perc után egy evőkanál vaníliáscukor és teáskanálnyi fahéj keverékével megszórjuk a tészta tetejét és további 10 percet sütjük, 
• langyosan tálaljuk is (nem forrón, langyosan, a gyümölcs iszonyú alattomosan tud égési sérülést okozni a magas víztartalma okán).

A recept allrecipes/friendlyfood alapján alakult ki az évek folyamán. Laktózmentes vajjal és tejföllel laktózmentes a végeredmény. 

Amúgy pedig itt a szilvás crumble receptje is, ami a kobbler közeli rokona, ha valakit az érdekelne, és lesz egyszer azért clafoutis recept is, ígérem.

Coming out, nem szeretem a sütőtököt, sőt, utálom a sütőtököt, nagyon kevés ilyen étel van, de a sütőtök pont ilyen. És most sütőtökszezon van, és mindenki szerint sütőtököt kell főzni. Vagy sütni. Hát nem, vagyis egyetlen formában tudok kezdeni valamit a sütőtökkel, éspedig süteményben. Például a tökéletes répatortareceptemben, amelyikben a répa (nyers) sütőtökkel helyettesítve is tökéletes eredményt ad, csak onnantól érdemes sütőtöktortának hívni (próbáltam, és megnyugtatok mindenkit, hogy pont annyira nincs sütőtökíze tőle a tortának, ahogy a répától nincs répaíze). Mondjuk csak ezért nem veszek sütőtököt. Szóval répával így készül. Aki meg sütőtökre vágyik, csinálja meg sütőtökkel.

kép forrása: bakeblogeat.wordpress.com

A receptet anno az allrecipes oldalán túrtam komoly munkával a milliónyi répatorta recept közül, és persze még abban is túl sok cukor volt. Szerintem tehát így érdemes sütni:

• a sütőt bekapcsoljuk 180 fokra, majd egy tálban összekeverünk
• 2 bögre lisztet (lehet fele teljes kiőrlésű és/vagy tönköly),
• 1 bögre (nád)cukrot,
• 2 teáskanál őrölt fahéjat,
• 1 teáskanál sót (tényleg ennyit, elsőre én se akartam elhinni, de kell bele ennyi),
• 1/2 teáskanál sütőport és
• 1 teáskanál szódabikarbónát, majd miután simára kevertük, hozzáadunk
• 1 és 1/2 bögre olívaolajat, 
• 4 tojást (ezeket egyesével érdemes belekeverni), majd a legvégén, mikor már összeállt a tészta, hozzáadunk még
• 3 bögre reszelt vagy aprítóval felaprított) sárgarépát (ami lehet sütőtök is, mint írtam) és 
• 1 bögre darált (vagy aprítóval felaprított:) diót.

Nincs min meglepődni, szeptember közepe is elmúlt, naná, hogy ősz lett, végre kifejezetten élvezetes a süteménysütés, mert jó meleg lesz tőle a konyhában (a hideg miatt nyafogókat figyelmeztetnénk arra, hogy bezzeg 40 fokban a meleggel volt bajuk). Az ősznek a szilva mellett talán a friss dió a másik nagy vonzereje (plusz az őszi napsütés és a színes leveleken a surlófény, ha már listázunk). Mondjuk pucolni rémes, ha még nedves a dió, akkor fog a külső és a belső héja is rendesen, a csonthéj nehezen törhető, mert a sok nedvesség miatt még nem törik - na de a puha dióbél, és a nem agresszív dió íz, az szerintem simán kárpótol. Tudom, nem mindenki ért ezzel egyet, mert végül is a dió lényege, hogy a megszáradt vékony héj erős diós ízűvé válik.

kép forrása: www.pingminghealth.com

A süteményhez 12,5 dkg vajat vízgőz felett felmelegítünk, adunk hozzá (valódi) vaníliáscukrot, 15 dkg jó minőségű étcsokoládét és 15 dkg (nád)cukrot (az étcsoki miatt kell a 20 dkg), mikor ez szépen összeolvad a vízgőz és a keverés hatására, a vízgőzről levesszük.

Megvárjuk, míg (valamennyire) kihűl, belekeverünk 3 egész tojást, csipet sót és 12,5 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű tönköly pl.) amibe előtte belekeverünk egy teáskanál sütőport, és szép egyenletesre keverjük.

Belekeverünk 15 dkg friss, negyedelt diót, és egy kisebb, kivajazott tepsibe (pl. 20x20 centisbe) öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük - a sütemény közepe ragacsos kell maradjon! 

Öregdióval vagy törökmogyoróval is készülhet, abból elég 10 dkg az erősebb íz miatt, friss dióval azonban egy sokkal lágyabb állagú végeredményünk lesz, lévén a belekevert dió puhább. Vaníliafagyival is tálalhatjuk, ha nincs jobb dolgunk.

Laktózmentes verzióhoz: a vajat kell laktózmentesre cserélni.

Még nincs szilvaszezon (amúgy tényleg nincs, hiába próbálkoznak a piacon az árusok, a szilva még savanyú). Sárgabarackszezon van. Tehát nem sütünk szilvás süteményt. És mégis. Ezt a receptet kb. ősz óta nézegetem, persze a tavalyi szilvaszezon után találtam rá, mikor máskor - és persze kinek van türelme kivárni az idei szezont vele, nekem nem, inkább megcsináltam sárgabarackkal, születésnapi meglepetéssüteménynek.

kép: livingkitchen.postr.hu

Persze úgy indult azt egész, hogy egy enyhébb infarktust kaptam a 25 dkg cukortól már leírva is (meg a 25 dkg gyümölcs kifejezést is nehezen tudom értelmezni, kivéve, ha áfonyáról vagy ribiszkéről van szó), szóval a recept az így néz ki nálam:

bekapcsoltam a sütőt 160 fokra, majd

Már hetek óta répatortát akartam sütni, a klasszik verziót, csakhogy a hűtőnk tele van mákkal, és azt meg fel akartam használni, és erre pont szembejött egy mákos répatorta recept, hurrá. De nem linkelem, mert mikor épp nekiálltam volna, elolvastam a hozzávalókat, és úgy éreztem, hogy na neeeem, répatorta, amiben nincs dió? Szóval elővettem a klasszik verzió receptjét, és néhány ügyes módosítással csináltam belőle egy mákos változatot - a citromos mascarponekrém meg adta magát, az mákhoz máskor is igencsak bevált.

A sütemény tésztája valójában egy kavart tészta, biztos lehetne cicomázni a hozzávalók sorrendjét, de minek, azaz egy nagy keverőtálban:

• 4 egész tojást habosra keverünk 1 kávéskanál sóval és 1 bögre (nád)cukorral,
• hozzáadunk 10 dkg olvasztott vajat, majd
• 25 dkg reszelt (nyers) sárgarépát
• 10 dkg darált mákot, 15 dkg darált diót, 1,5 bögre lisztet, 1 kávéskanál szódabikarbónát és 1 kávéskanál sütőport

Kerek (22 centis) tortaformában 180 fokon 45 percig (amúgy tűpróbáig) sütjük. Míg sül a tészta, elkészítjük a citromos mascarponekrémet, ez elég bonyolult:)

• 25 dkg mascarponét, 5 evőkanál jóféle citromlével (vagy egy citrom levével és reszelt héjával) és 3 dkg porcukorral (tényleg nem kell több, és tényleg porcukor kell, és csak egy csapott evőkanálnyi, ha nincs porcukor, akkor cukor nélkül csináljuk) simára keverünk, és hűtőbe tesszük felhasználásig

Ha van türelmünk, megvárjuk, míg kihűl, és akkor megkenjük a mascarponekrémmel. Nekünk persze nem volt türelmünk, még szerencse, hogy a meleg süteményhez csak simán mellétálalva is remekül működik az ízharmónia (meg valójában krém nélkül is. de hát húsvét van, kell vmi extraság is:). A sütemény elég jó, valszeg másnap is, de ez nálunk már nem fog kiderülni. Nincs répaíze, de ezt nem szokták elhinni a répatortaellenzők, ez nem baj, mert így több marad nekünk.

Igen, zserbó, nem pedig Gerbeaud, persze lehet erről vitatkozni, de a sütemény sztorija, hogy a már államosított és Vörösmarty-ra átkeresztelt (cukrászdát egy költőről elnevezni, milyen ez is már), azaz már ex-Gerbeaud cukrászatának terméke volt, tehát A Gerbeaud-hoz köze nincs, szóval így totál indokolatlan az egykori tulajdonos nevével illetni (aki picit többet akar a sztoriról, ezen a szuperretró honlapon olvashat róla).

kép: livingkitchen.postr.hu

A kiinduló recept - jó pár másik átnézése és az értetlenkedések után (úgyis mint, hogy most akkor sütőpor és/vagy élesztő, pihentetjük-e a tésztát vagy se) - ez volt, de nincs olyan recept, amit ne tudnánk kevesebb cukorral és több dióval megvalósítani, szóval most is így történt.

Sorrendben először a tölteléket érdemes előkészíteni, ehhez két külön tálra van szükség:

• egyikbe kerül 32 dkg darált dió (semmi cukor vagy egyéb édesítés, pont tökéletes lesz ez így)
• másikba pedig 60 dkg baracklekvár egy kis vaníliáscukorral simára turmixolva - a simára turmixolás fontos (esetünkben ez kétféle házi baracklekvár felhasználásával készült most, a lekvárok össz cukortartalma keverve max 20% volt, egyéb édesítőszert nem tartalmaztak)

Ezután bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, és egy kisebb (max 20x25-os) tepsi alját sütőpapírral kibéleljük, az oldalát meg kikenjük vajjal (mivel nincs szögletes tepsink, ezért egy 22-es kerek tortaformát vetettünk be) - ha nagyobb tepsit akarunk, több alapanyag kell majd értelemszerűen

A tésztához összegyúrunk

• 20 dkg lisztet
• 10 dkg vajat
• 2 dkg (nád)cukrot
• 1 tojássárgáját
• 40 ml tejet (ez 8 evőkanálnyi amúgy, simán helyettesíthető vízzel)
• 8 g friss élesztőt
• 1 g sütőport (ez meg 1 csapott kávéskanálnyi, ez el is maradhat)
• csipet sót