livingkitchen - nem nigella, de főz

Elnéztem a receptet, és kicsit mások lettek az arányok, mint a szokványos. Cserébe ez a hókifli igazán ünnepi lett, ugyanis a liszt-mogyoró arány a szokványos 3:1-hez képest 1:1 lett benne. Ami cseppet se tett neki rosszat, kivéve, ha nem szereti valaki a mogyorót. De mi szeretjük.

fotó: livingkitchen.postr.hu

A tésztához összegyúrunk

• 15 dkg lisztet (lehetőleg ebből 5 dkg legyen teljeskiőrlésű, nálunk teljeskiőrlésű tönköly volt),
• 15 dkg darált törökmogyorót (a mogyorón legyen rajta a vékony barna héj, annak az íze fontos),
• 5 dkg porcukrot,
• 20 dkg puha (de nem olvasztott) vajat
• és egy csipet sót.

A dédnagymamám egy remek asszony volt, így szoktak indulni a történetek, de az az igazság, hogy a dédnagymamám inkább egy furcsa asszony volt, és akkor elegánsan fogalmaztam. Hiába sütött jól (és nem almáspitéket, hanem pl. remekebbnél remekebb teasüteményszerűségeket), egyrészt iszonyú keveset porciózott ki belőle még a gyerekeknek is, másrészt pedig nem osztotta meg még véletlenül sem a receptjeit az unokákkal, dédunokákkal, és erre kicsit büszke is volt. Néha megkönyörült, és akkor elmesélte, hogyan készült, amit épp főzött, de ezekben nem volt semmi titok amúgy se, a nyers cékla-torma saláta, vagy a tojásfehérjéből és málnából kevés cukorral készülő málnahabot azért könnyű érzésből reprodukálni. 

Én meg itt állok, pontosan emlékezve az ízekre, és nem tudom őket megsütni, hiába szeretném, mert az kevés, hogy tudom, hogy sok tojást használt. Néha valahol belefutok egy hasonló ízbe, de ennyi, az ő "barna sütije", meg "sárga sütije", esetleg a mákos keksze az bizony a feledés homályába fog vészni, hogy ez miért volt neki így jó, sose tudjuk már meg.

Na de legalább a csokiszalámi, az se lesz pont olyan, de azt legalább össze tudom rakni, így hát összeraktam most is. A csokiszalámi amúgy hálás dolog, nem kell sütni, és bár kell neki egy fél nap állás, de utána lehet vele menőzni akár ajándékként is. Én egyet szeretnék ajándékba adni, erre felhívtam itthon mindenki figyelmét, remélem nem kell nekiálljak majd újra:)

fotó: livingkitchen.postr.hu

Készülni pedig úgy készül, hogy

• 10 dkg vajat és 20 dkg jó minőségű étcsokoládét vízfürdőn összeolvasztok, és míg ez olvad, addig 
• egy tálba beleszórok 5 dkg aszalt meggyet (ez mazsola volt a dédnagymamámnál, de itt egyes gyerekek nem fogyasztják a mazsolát, de a meggyet meg igen),
• 5 dkg darabolt diót ,
• 10 dkg apróra tört, omlósabb kekszet (én simán kézzel belemorzsolom, most egy csomag maradék puhább babakeksz volt az áldozat, és most került mellé 2 dkg habzsókmorzsalék is, bár ízben az nem adott hozzá, pedig azt hittem fog (amúgy persze elsősorban azért, mert van itthon habcsók, és el kell használjam, hogy ne kerülgessem, de még van egy csomó, mert a 2 dkg habcsók is nagyon sok ám morzsolva),
• aztán ezt az egészet összekeverem a vaj-csokoládé keverékkel, és alaposan átkeverem kanállal, hogy az alapanyagdarabok minden oldala csokoládés legyen,
• aztán félreteszem hűtőbe vagy más hűvös helyre hűlni, kb. fél órára.
• Formázni többféleképpen lehet, én 30x30 centis folpack közepére teszem ennek az adagnak a negyedét, és a folpackot ráhajtva szalámirudacskát, vagyis inkább kolbászrudacskát formázok belőle, és a folpackban hagyva hűtőben jó pár órát, de lehetőleg egy éjszakát hűtöm (amúgy 5 db is kijön ebből az adagból, csak akkor már tényleg vékonykolbászra hasonlítana inkább).
• A zárólépés a kakaóporozás: ehhez 2 teáskanál jó minőségű kakaóport és 1 teáskanál porcukrot összekeverek, és abba hempergetem a "szalámikat" - ettől könnyebben kezelhető lesz, mert amúgy érintésre könnyen olvad, másrészt szép is lesz a végeredmény, még a folpack okozta "ráncokat" is eltünteti a felületről.
• Akár ajándékba adjuk, akár megtartjuk, celofánba vagy sütőpapírba érdemes csomagolni, és átadásig-fogyasztásig hűtőben tárolni, ha meg enni akarunk belőle, felszeletelés előtt érdemes 10 percig szobahőmérsékleten "melengetni".

Nálunk idén - nem először, és felteszem nem is utoljára - ez lesz a december 24-i vacsora. Amúgy vendégváró karácsonyi menünek is tökéletes, de gyerekes családokban azért is ideális, mert a fadíszítős-ajándékcsomagolós-izgatott gyerekes napon már tényleg csak az hiányozna, ha valami odafigyelőset kellene főzni-sütni, én legalábbis nem stresszelném magam effélével feleslegesen.

Szóval ez egy szakaszosan (is) készíthető összeállítás, amely nem érzékeny arra, ha 2 perccel tovább sütjük vagy ha rányitjuk a sütőajtót.

Ehhez egybe pulykamellet (fejenként 15-20 dkg-t érdemes számolni) belehelyezünk egy kerek jénaiba, sózzuk, őrölt borsozzuk, olívaolajjal meglocsoljuk, és alufóliával lefedve megy a hideg sütőbe, ahol aztán 200 fokot megcélozva elkezdjük sütni (akinek a pulykamell azért a túl száraz kategória, az baconnal lefedést is választhat, persze akinek a pulykamell túl száraz, ne süssön pulykamellet ugyebár:)

Miközben elkezd sülni a hús, kb. azonos méretű krumplikat (fejenként 1-2-3 db kisebb-közepeset) alaposan megmosunk, és egyesével, vizesen, héjastul alufóliába csavarunk, majd félretesszük.

Fejenként 1 (alexander típusú) körtét megpucolunk-negyedelünk (de nem hámozunk!) és szintén félretesszük. 2 szál szárzellert szintén megpucolunk, és felkarikázzuk, félretesszük.

Előkapjuk a mélyhűtőből az időben előre beszerzett natúr előfőzött egész gesztenyét, fejenként ~10 dkg-ot számolva (önsorsrontók előző nap elkészíthetik a maguk főzte gesztenyét természetesen.

Ha a fentiekkel megvagyunk, akkor a közben már kb. 15 perce a sütőben üldögélő húst kiszedjük a sütőből, mellépakoljuk a jénaiba a körtét meg a gesztenyét, 5 dkg vajat a tetejére darabolunk, újra lefedjük a fóliával, és megy vissza a sütőbe, ahol a rácsra betesszük ugyanezzel a lendülettel a becsomagolt krumplikat is. 

50 dkg hús esetén még 45 percet adunk az egésznek, ha nagyobb (60-80 dkg) a hús, a krumplikat kiszedjük 45 perc után, a húst pedig már fólia nélkül sütjük még 20 percig.

Tálalhatjuk, mindenképpen jóféle kékáfonyalekvárt adjunk mellé (ha sok a szabadidőnk, csinálhatunk csilis kékáfonyacsatnit is mellé persze).

Ha nincs egy lendület a sütésre (nekem nem szokott), akkor a nap elején érdemes mindent, de tényleg mindent előkészíteni, aztán a tervezett tálalás előtt 80-90 perccel elkezdeni berakosgatni a hozzávalókat a sütőbe, de amúgy jól melegíthető is ez az étel, szóval előre elkészítve sem kerülünk bajba, rámelegítünk a sütőben, és kész.

Ez az aprósütemény azon kekszek közé tartozik, amelyek frissen is fogyaszthatóak, de (fém)dobozba zárva pár nap állás után tényleg még finomabb lesz. Szóval érdemes a napokban már elkészíteni, aztán meg vigyázni rá, nehogy rájárjanak a családtagok - karácsonykor meg lehet vele villogni kávé mellé vagy csak úgy.

A sütemény tésztájának összetételén sokan fennakadtak már, nincs benne ugyanis se tojás, se semmilyen "lazító", azaz sütőpor vagy szódabikarbóna se (élesztőt kekszszerű aprósüteménybe a legelvetemültebbek se tennének bele).

A tészta egyszerűen összeállítható, azonban ne lepődjünk meg, hogy kicsit morzsálódós a végeredmény, azért lehet majd nyújtani. 

A hozzávalók:

• 20 dkg puha vaj
• 10 dkg (nád)cukor (nem porcukor, hanem kristályos, ez fontos, a tészta állagában szerepet játszik ez (is)
• 30 dkg liszt (max. a negyede legyen teljes kiőrlésű)
• 10 dkg darált mandula (a vékony barna héjjal vagy anélkül is jó, szerintem héjjal finomabb, mandulásabb a végeredmény)
• 8 ml (~2 evőkanál) cseresznyepálinka (vagy rum, sütéskor elillan az alkoholtartalom, nem kell aggódni, de ha semmi ilyesmi alkoholt nem találunk otthon, akkor helyettesíthető vízzel is, az alkoholtól kicsit porhanyósabb lesz)

A hozzávalókat egy mélyebb tálban alaposan összedolgozzuk, és enyhén lisztezett deszkán 2 mm vastagra (vagy inkább 2 mm vékonyra:) nyújtjuk, és kisebb méretű fomákat használva kiszúrogatjuk (ha nincs kéznél formánk, akkor késsel remek kis téglalapokat vágunk belőle), majd sütőpapírra téve, 180 fokon előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Ha kész, étcsokoládéba mártsuk félig a kekszeket, és ha ráérünk, a csokoládéra pár szem csillogó cukorgyöngy is kerülhet. Csokoládé nélkül is működik a keksz persze, de finomabb vele. Számítsunk arra, hogy egy adag végül szinte biztos, hogy nem lesz elég:)

Laktózmentes vajat használva nem csak tojás-, hanem laktózmentes is lesz a kekszünk.

Ez egy elronthatatlan mézeskalácsrecept, aki belebotlott nálam, az rögtön elkérte, és azóta is ezt süti. A recept zsenialitása, hogy a megsütés pillanatától az elfogyasztás pillanatáig puha-omlós, nem kell semmi cseles almával dobozban tartani vagy egyebek, fémdobozban hetekig eláll - ha nem tud róla a család:) 

kép: livingkitchen.postr.hu

A tésztát a sütés előtti napon érdemes elkészíteni, de 1-2 óra hűtés után is már könnyen kezelhető. 

• 25 dkg mézet (én selyemfűmézet vagy gesztenyemézet használok, de ki-ki a maga választását) és 
• 1 csomag kotányi mézes fűszerkeveréket (vagy 2-1-1 teáskanál arányban fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve, de ez a kotányi egy remekarány, amúgy almásréteshez is) összeforralunk (mellette állva, mert gyorsan forr),
• a tűzről levéve belekeverek 30 dkg vajat, és addig kevergetem, míg az szépen el nem olvad (vagy nem kevergetem, akkor is elolvad, de ez titok:)
• közben egy mély tálban 3 tojást, 25 dkg (nád)cukorral és csipet sóval habosra keverünk a jó kis kézi habverővel vagy szimplán  fakanállal, 
• majd beleteszünk annyi (fele-fele arányban sima és teljes kiőrlésű vagy graham) lisztet, amennyit felvesz, 
• utána belekeverjük a langyosra hűlt mézes-vajas keveréket,
• majd egy újabb adag lisztet, amibe belekeverünk 3 teáskanál szódabikarbónát,
• és innentől gyúrni lehet, kézzel érdemes, és addig teszünk hozzá lisztet, míg összeáll és már nem ragad a tészta, ehhez az állapothoz általában mindösszesen 1 kg liszt felhasználásakor jutunk,
• ezután menjen pihenni a hűtőbe legalább 1-2 órára,
• aztán meg lehet lisztezett deszkán nyújtani, szaggatni,
• továbbá díszíteni: ehhez sütés előtt tojással mindenképp meg kell kenni, akkor lesz szép fényes (bár hivatalosan tojássárgájával, de egész tojással is pont ugyanannyira lesz szép fényes), és annak a tetejére mehet szórócukor, aszaltgyümölcs, dió, mandula, akármi, az egyik legjobb ízpárosítás a mézeskalács aszaltszilvával,
• sütni pedig sütőpapírra pakolva, a mézesek között távolságot hagyva, mert kicsit megnőnek, 180 fokon 6 perc alatt lesznek kész, de figyeljük a színét, sütőfüggő, van, ahol 5 perc már elég.

Néhány tipp a sütéshez, díszítéshez:

• melegen nagyon puha a mézes, óvatosan szedjük le a lapról, mert könnyen eldeformálódik, mikor kihűl, akkor lesz kezelhető állagú, és tényleg azonnal puha,
• a tészta remekül fagyasztható nyersen, de a hűtőben is napokig (egy hétig is) eláll, ha úgy alakul az élet, szóval előre elkészíthető, aztán sütjük, mikor ráérünk,
• ha felakasztható díszt akarunk készíteni a mézeskalácsból, akkor nagy lyukú szívószállal érdemes kilukasztani, így, bár összemegy sütéskor a lyuk, de pont marad akkor, amin átfűzhetjük a masnit,
• tényleg vékonyra nyújtsuk a tésztát, finomabb lesz a végeredmény,
• ha tojásfehérje mázat akarunk rátenni (akár csak mintát), akkor inkább ne kenjük le tojással sütés előtt, könnyebb lesz a díszítés akkor
• a tojásfehérjével sütés után kell díszíteni, minden egyébbel sütés előtt.

Hozzávalólista, karácsony előtti segítségnek:

• 25 dkg méz
• 1 csomag mézes fűszerkeverék (vagy fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve)
• 30 dkg vaj
• 3 tojás (+1 a díszítéshez)
• 25 dkg cukor
• 1 kg liszt (sima és teljes kiőrlésű vagy graham)
• szódabikarbóna, só

Laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajjal készítjük.

Recept forrása: Törp.

igen nehéz feladat, amikor a desszertből kiindulva kell kitalálni, mi legyen a főétel, a desszert pedig sajttorta sós karamellszósszal, ezt már a karácsony előtti hétvégén megejtett bevásárláskor eldöntöttük, a 8 fős vacsora időpontja pedig vészesen közeledett, ötlet meg egy szál se volt (vagyis volt, de semmi se illett a sajttortához, vagy nem volt elég húsos, meg különben is, elégedetlenségi hisztirohamom volt, hogy ezeknek semmi se lesz elég jó),

miután szakácskönyvek ide-odalapozásán is túl voltunk, beugrott egy recept, amit végül is a negyedik végigböngészett blogban meg is leltem, dolce vita aszalt szilvával töltött combja - ami mellé megfogalmazódott az igény a zöldségköretre is,

persze szimplán malachúst venni nekem egy szürrealitás, most se sikerült, inkább a bevált hentes felé vettem az utat, és szereztem egy 1,7 kilós mangalicacomb-darabot (8 főről beszélünk!), mivel gondoltam, hogy jobban járok, ha a hentesre bízom a brutális méretű comb töltésre való előkészítését, azonban ez hiú ábrándnak bizonyult, a hentes szerint "zsebeket" kellett vágni a combba, ami remek, de nem aszaltszilvának, így otthon még komoly kihívások vártak,

na de lényeg a lényeg, a kiinduló recept mentén elindulva a következő született: heroikus küzdelmekkel a fent említett combdarabot három részre szétszedve megtöltöttük 40 dkg aszaltszilvával, és a töltött állapotot hústűvel rögzítettük, majd egy mélyebb sütőtálba kerültek a húsok, amelyek cseppet se hasonlítottak a fent említett receptben található fotóra:), sózás és olívaolajas locsolás következett, és ment a főzőlapra, ahol, miután minden oldalát sikerült a húsnak kifehéredésig (azaz tényleg épphogy) megpirítani, 4-5 szál rozmaringággal körberaktuk, fedő a cuccra, és ment a sütőbe 180 fokra párolódni,

40 perc párolódás után a hús mellé került 20 dkg előfőzött mirelit gesztenye és fél kiló felkarikázott sárgarépa, meg ugyanennyi szárzeller, meg két fehérhagyma meg még néhány rozmaringág, majd ment vissza fedőstül az egész a 180 fokra további 40 percre, aztán fedő nélkül még 15 perc, csodajó lett, leginkább úgy érdemes belőni a sütés kezdetét, hogy tálalásra pont kész legyen

a köretek pedig elkészültek, miközben sült a hús:

másfél kiló krumpli meghámozva-felkockázva két közepes méretű szintén meghámozott-felkockázott zellerrel és kis kanál sóval és valamivel több vízzel, mint ami ellepte, ment a tűzre, ahol addig főtt, míg puha nem lett - nagy meglepetés ezzel aztán már nem történt: krumplinyomóval áttörtük a főtt krumplit és zellert, és némi (10 dkg) vajjal meg a saját főzőlevével ideális püréállagot állítottunk elő, ha a zellernek lett volna zöldje, akkor valamennyi beleaprítódott volna, de nem volt neki

fél kiló gomba és fél kiló salátacukkini felkarikázva pedig só nélkül, natúran grilleződött tálalás előtt még gyorsan a grilltepsiben

a grillezett és a hús mellett párolódott zöldségekért meglepően nagy harc dúlt a markáns, de puha mangalica mellett

szóval megérte a küzdelmet, és már kevesebb mint 360 nap a következő nagylétszámú karácsonyi vacsoráig:)

karácsonykor az ember igyekszik az átlagosnál kevésbé spontánul bort választani, amit nehezít, hogy évről-évre egyre tisztességesebb és érdeklődésre számot tartó céges borajándékok bukkannak fel, és bár az igazán fontos dolgokat konzervatív módon a wine journalomba vezetem bele, de azért legyen itt egy online emlékeztető az idei karácsony borairól, amiben minden volt:

• az ajándékok csomagolásához a babits pincészet poklos elnevezésű félédes (!) 2007-es tokaji furmintja fogyott el egy palackkal, bizalmatlanul nyitottuk fel, de félédessége ellenére abszolút hozta a furmint száraz jegyeit is, igazán kellemes bornak bizonyult, és mikor megnéztük a neten, hogy mennyi az ára, akkor durván felírtuk a kötelezően beszerzendők listájára,
• a karácsony esti vacsorához nem nagyon kockáztattunk, a már jól ismert borműhely rokka szekszárdi kadarka 2008 volt a felvezető, majd utána egy hype: konyári páva 2006, ami nagyon rendben lévő bor, egy nagyon-nagyon kerek cabernet házasítás, rendesen bántunk vele, dekantáltuk, és aztán a bor minden pillanat tökéletes volt (azt mégsem írhatom, hogy meghálálta a dekantálást, mert az már nagyon durva szóvirág lenne:), mondjuk szemben a fent említett poklossal, ennek a bornak az ára nem teljesen értelmezhető, de ha valaki bombabiztos, de drága borajándékot akar választani, a páva erre tökéletesen alkalmas,
• mindenki megnyugtatására, persze a kép ennyire nem lehet tökéletes, sikerült belenyúlni egy drámai tételbe is a karácsonyi borok során - ez pedig a simon pince síkhegy syrah 2007-es tétele, ami konkrétan ihatatlannak bizonyult, nem hogy syrah-nak, de asztali bornak se ment el, mondjuk legalább nem a túlárazott magyar syrah-k közé tartozik, de közel háromezer forintos ára így is döbbenetes, szóval akinek szembejön, nagy ívben kerülje...