livingkitchen - nem nigella, de főz

Kezdjük azzal, hogy a ricottának semmi értelme. Ízetlen, érdektelen, hogy őszinte legyek, gyakorlatilag sosem használom. Miért használna bárki bármire ricottát, ha túróval is süthet-főzhet. Erre most itt ez a recept, ami ricottáért kiált, de tényleg.

Pedig a terv az volt, hogy valami túrós-epres születésnapi torta legyen, de nem volt a sajtosomnál már túró szombat nem is annyira késő délelőtt, de volt ricotta, amit egyszer egy kóstoltatásnál amúgy rendben lévőnek találtam, mondjuk íze nincs, de az állaga kellemesen krémes volt, abból még bármi kisülhet. Vettem sok epret, aztán reménykedtem az internetben, hogy dob valami tisztességes ötletet.

fotó: livingkitchen.postr.hu

És így is lett:) A recept, amit az alapanyagokhoz találtam, az sült ricotta sajttortának hívja, és amúgy tényleg, a klasszik sajttorták világát hozza, de pont egy lehetettel rusztikusabb attól, hogy nem sajtkrém, hanem ricotta az alapanyag. A balzsamecetes eper meg megkérdőjelezhetetlenül jó ötlet volt, hisz az eper-vaníliafagylalt pároshoz is tökéletes, szóval megvolt az irány. A recept kommentjei és a saját tapasztalataim alapján aztán így sült ki mindebből a születésnapi torta:

• a sütőt 160 fokra bekapcsoljuk, 
• 8 dkg vajat vízfürdőn felolvasztunk, közben
• 20 dkg zabkekszet apróra darálunk, aprítunk, morzsálunk, kinek mi a stílusa, 
• és összekeverjük, majd
• egy 23-26 centis kapcsos tortaformát sütőpapírral kibélelünk, kivajazzuk, és az aljára lapogatjuk a vajas kekszmorzsát, betesszük a sütőbe és nekiállunk a ricottás rétegnek,
• 4 tojást szétválasztunk, a fehérjét félretesszük, a sárgáját 10 dkg nádcukorral habosra keverjük, majd adunk hozzá csipet sót, 1 púpos evőkanál keményítőt, 1 kg ricottát, 1-2 citrom levét (meg esetleg a reszelt héját) és vaníliáscukrot, és az egészet szupersimára keverjük (ha túl száraz a ricottánk, akkor 1,5 dl tejfölt is adunk hozzá, nekem ez nem kellett, de ha a ricottánk nem a krémsajtosabb, hanem a morzsolódosabb állagú, akkor ezt ne hagyjuk ki)
• a tojásfehérjéből kemény habot verünk, beleforgatjuk a ricottás krémbe, és az egészet a sütőben lévő kekszmorzsaréteg tetejére simítjuk,
• és iszonyú türelmesen 75-90 percig sütjük, akkor van kész, ha a teteje elkezd barnulni, akkor vegyük ki a sütőből, de a formában benthagyva hűtsük ki.

Egy igazi tavaszi torta egy tavaszi születésnapra. A feladat az volt, hogy epres legyen, és mascarponés, de citrom, az ne legyen benne (mert az ünnepelt a citromos ízt nem annyira kedveli), így az eperhez és mascarponéhoz már bevált mákos verzió nem készülhetett, mert az lime vagy citrom nélkül nem működik. Az, hogy van (volt:) itthon egy nagyobb adag mandula, amiből már hetek óta terveztünk valamit sütni, az mellékszálnak tűnt elsőre.

A mascarpone/strawberry/almond/cake keresésre egy food&wine receptbe futottam bele, de nem egyszer, hanem sokszor - azaz sokan megcsinálták, ez meggyőző, nem lesz elegáns ez a torta, de annyi mandulával, amennyit a recept ír, nagy baj nem lehet.

Aztán persze nem a recept szerint haladtam, aminek három oka volt. Az egyik, hogy a mandula itthon nem hámozott volt, és neki nem álltam volna a hámozásnak, a másik, hogy nem volt itthon kukoricadara, harmadik, hogy én nem értem, hogy miért ragaszkodnak a receptek ahhoz, hogy tejszínnel lazítsák a mascarponét (hacsak nem az ára miatt, de íz és állag szempontból számomra érthetetlen). Persze az eredeti recepttől való eltérés ellenére lett mandulatorta eperrel és mascarponéval - mondjuk úgy, rusztikus stílusban.

fotó: livingkitchen.postr.hu

1. Készítsünk ki 10 dkg vajat és 4 tojást, hogy szobahőmérsékletűek legyenek, mire rájuk kerül a sor.
2. Két bögre (nem hámozott) mandulát daráljunk le darálóval vagy aprítóval, kinek mi van kéznél.
3. Egy bögre (lehetőleg cukrozatlan) cornflakeset szintén daráljunk le (ez helyettesíti az eredeti receptben szereplő kukoricadara ropogósságát).
4. Egy kerek tortaformát (20-24 centi között bármi jó) vajazzunk-lisztezzünk ki.
5. A sütőt kapcsoljuk be 180 fokra, és kezdjünk most már neki a tészta összeállításának:
6. Ehhez először is a 10 dkg puha vajat fél bögre (nád)cukrot, kis vaníliával (vagy teáskanálnyi vaníliás cukorral) keverjünk jó habosra lehetőleg gépi habverővel, majd adjuk hozzá a 4 tojást, és habosítsuk fel az egészet jó alaposan.
7. Egy nagy tálba keverjünk össze a már ledarált mandulát, ledarált cornflakeset, fél bögre lisztet, fél teáskanál sót és 1 kávéskanál sütőport.
8. Keverjük hozzá laza, könnyed mozdulatokkal a vajas-cukros-tojásos keveréket (hogy amennyire csak lehet, ne törjük össze annak habosságát) és fél citrom levét (az ünnepeltnek meg ne mondjuk el, hogy valamennyi citrom ment a tortájába:).
9. A kész tésztát kanalazzuk át a már kivajazott-kilisztezett tortaformába, és süssük 40 percig, elég tömör a tészta, nem nagyon ragad tűpróbánál, ettől persze még lehet tűpróbázni:)
10. Miközben sül a tészta, aprítsunk fel fél kg epret apró kockákra, a krémhez pedig alaposan keverjünk ki fél kg mascarponét 3 evőkanál porcukorral (ha nincs porcukrunk, akkor aprítóval készítünk) és a citrom másik felének a levével.
11. Ha kész a tészta, várjuk meg, míg kihűl, vágjuk ketté, majd a krém egyharmadával kenjük meg az egyik felét, borítsuk rá a tészta másik felét, és a maradék krémmel kenjük meg a tetejét és az oldalát, nem kell szép simára kenni, lehet "rusztikus", mivel maga a tészta sem az a könnyed, légies darab. Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak az epret kell csinosan az egész közepére halmozni. Hurrá tavasz:) 

fotó: livingkitchen.postr.hu

A figyelmes olvasó észrevehette, hogy az arányok érdemben mások, mint az eredeti receptben, de az én arányaimmal is sűrű lett a tészta, 3 bögre (még ha hámozott) mandula esetén gyakorlatilag marcipánról beszélhetünk, persze a marcipán is finom:)

Igazi monarchia hangulatú étel, cserébe sosem fogunk dűlőre jutni arról, hogy mi az autentikus recept. Talán az biztos, hogy amit anno (meg talán még ma is?) a magyar mirelitpult rejtett, illetve amit a menzán kaptunk, az elég messze van az ideálistól. Én a lisztes- mazsolás verzióra szavazok, baracklekvárral - de ha épp szilvalekvár van a közelben, az is oké, valójában a szilvalekváros verzió a hitelesebb (csak szörpöt locsolgasson rá senki a régi szép idők emlékére).

Amúgy kifejezetten gyors vacsora, főleg, ha az embertől palacsintát követelnek, egy császármorzsával egész tűrhetően le lehet szerelni akár nagyobb éhes csapatot is.

I. Ferenc József, akinek az ebédlőasztalán először bukkant fel a smarni (Franz Xaver Winterhalter festménye)

A tésztához kézi habverővel felhabosítok

• 3 tojást, majd hozzákeverek csipet sót,
• fél liter tejet,
• 35 dkg réteslisztet (vagy akár durumlisztet),
• 1 teáskanál sütőport, majd ha más szép sima a tészta, teszek bele
• nagy marék, nagyszemű mazsolát - a végeredmény egy a palacsintatésztánál sűrűbb, de még folyós tészta.

Laktózmentes tejjel és vajjal laktózmentes a smarnink.

Persze lehetne esete a tejberizsnek a grüne grützével is akár, de nekem az nem annyira esetem, meg valójában túlzás azt mondani, hogy grütze az, amit én csinálok. A klasszikus grütze ugyanis, ami az északnémetek meg skandinávok egyik csúcsdesszertje (hahh), a piros, illetve a zöld grütze, amit leggyakrabban grízpudinggal tálalnak az fekete- és pirosribizli vagy pedig egres kevés vízzel, cukorral és keményítővel felfőzve, és a végeredmény kifejezetten sűrű, sokszor szinte gyümölcskocsonya állagú dolog. Persze ma már a grütze szabadabb műfaj, a pirosba bármilyen bogyós gyümölcs kerül, a lényeg, hogy piros legyen, a zöldbe kerül pl. kivi is, sőt, van már sárga grütze is barackból-ananászból, és grízpuding helyett vaníliaszósszal, tejszínnel és még ki tudja mivel tálalják - én pl. tejberizzsel szeretem még nagyon.

Az általam készített grütze állagra nagyon messze van a klasszikustól - addig minden stimmel, hogy egyforma színű gyümölcsöket kevés vízzel és pici nádcukorral felforralok, majd hozzáadok egy teáskanál kukoricakeményítőt, amit kevés hideg vízben előtte kikeverek, kicsi rotyogtatás, és elzárom, csakhogy ebből nem lesz szinte vágható grütze, cserébe szószosabb a végeredmény, ami cseppet sem árt neki, tejberizs esetén meg egyenesen kötelező. Persze innentől lehet, hogy nem is kellene grützének hívni, de azért ez a fajta gyümölcsszósz a lelke mélyén az. Ez alkalommal amúgy nonkonform grütze volt, mert nekiálltam tejberizst főzni, és menet közben szembesültem a tényekkel, hogy csak meggy van a mélyhűtőben, de gondoltam, ez nem tántoríthat el.

fotó: livingkitchen.postr.hu

A tejberizshez 20 dkg rizottórizst (vagy másféle rizst, de ne jázminrizst, mert az túl pergős marad) 4 dl vízzel és 4 dl tejjel felteszek főni, teszek bele vaníliát, 1 evőkanál nádcukrot meg egy csipet sót, és ha forr, kis lángom főzöm, amíg meg nem puhul - általában addigra gyakorlatilag az összes folyadékot is felszívja a rizs. Ha másnap akarnám fogyasztani, akkor ilyenkor még belekeverek 2-3 dl tejszínt, és azzal is forralom kicsit, akkor kicsit úszkál a tejszínes lében a rizs, de ez fél nap alatt nyomtalanul eltűnik. (Amúgy ismerek olyanokat, akik tisztán tejjel főzik a tejberizst, nekem az nem ízlik és úgy mindig le is ég - de aki úgy szeretné csinálni, tegye, én nem beszélem le róla.)

Míg a rizs hűl, elkészítjük a grütze álnéven futó gyümölcsszószt, amihez minimum 20-30 dkg pirosgyümölcsöt annyi vízzel, amennyi ellepi, meg 1 evőkanál nádcukorral összeforralok, és míg felforr, addig kb. 20 dkg gyümölcsönként 1 teáskanál keményítőt (én kukoricakeményítőt használok) néhány evőkanál vízben simára keverek, és hozzáadom a már forró gyümölcshöz, kicsit forralom, és kész.

Ha frissen eszem, akkor egyszerűen a rizzsel együtt tálalom, ha másnap eszem, akkor egy jénaiban rétegezve rizs, gyümölcsszósz, rizs, gyümölcsszósz, és ha nagyon extrát szeretnék, akkor apróra darabolt étcsokoládé is kerül a rétegek közé, ami beleolvad a rétegezés során. Egyszer talán erről a verzióról is lesz kép.

Laktózmentes tejjel (és tejszínnel) készítve laktózmentes tejberizsünk lesz.

A szalvétagombócnál annyira belejöttem a "gőzölésbe", hogy adta magát, hogy kipróbáljam a gőzgombócot még addig, amíg van a házi szilvalekvárunkból, mert bár még odébb a tavasz, szilvalekvárból már csak alig van. Persze a német és osztrák receptek mind azzal biztattak, hogy nem muszáj gőzölni, kifőzhetem forró vízben is, de milyen gőzgombóc lenne már az.

kép: livingkitchen.postr.hu

A gőzgombóc persze a sípályák hüttéjében végtelenül szimpla cuccnak tűnik, azért házilag határeset - egyrészt keleszteni kell, méghozzá két körben, aztán gőzölés, és akkor meg rögtön meg kell enni, mert kihűlés után gyakorlatilag élvezhetetlen. Szóval időzített étel, az tuti, de azért érdemes nekiállni, aki síelni volt, annak azért, mert finomabb lesz az otthoni, mint a nagyipari verzió, a nem síelőknek meg azért, mert mindenkinek jár a hütteélmény.

Két darab tisztességes méretű gőzgombóchoz:

• 1/8 liter langyos (nem hideg, nem meleg, langyos) tejbe belekeverünk 1 evőkanál cukrot és belemorzsolunk 2 dkg élesztőt (ha szárított élesztővel dolgozunk, akkor fél zacskónyit), és felfuttatjuk, azaz félrerakjuk nem hideg helyre, felfut az magától,
• közben 25 dkg lisztet, egy egész tojást, 3,5 dkg puha vajat, 1 evőkanál cukrot és csipet sót összegyúrunk, majd hozzádolgozzuk az élesztős tejet, és egy nagy gombóccá formáljuk a tésztát,
• a tészta tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával lefedve egy órára félretesszük meleg helyre kelni,
• 10 dkg sűrű szilvalekvárt kikeverünk 2 evőkanál rummal, gyerekek esetén a rumtól eltekinthetünk, ez lesz majd a töltelék,
• ha megkelt a tészta, feltesszük a sós főzővizet, a tésztát pedig kettéosztjuk, lisztes deszkán kicsit kinyújtjuk, a közepébe teszünk tölteléket, és végtelen ügyességgel gombócot formázunk belőle úgy, hogy a lekvár véletlenül se tudjon megszökni majd belőle,
• a kész gombócokat langyos és nedves, de nem vizes konyharuhával letakarva újrakelesztjük, kb. 15 perc alatt, majd
• a forró gőz felett kivajazott szitában vagy párolóban (nekem pl. üvegfeltétem van) újabb 15 perc alatt készre gőzöljük,
• tálaláshoz 5 dkg vajat megolvasztunk, a kész gombócot meglocsoljuk az olvasztott vajjal és megszórjuk cukros mákkal, aztán már ehetjük is, az ablakon át meg esetleg leshetjük közben, hogy esik-e odakint a hó.

Azért csak nyomán, mert amikor ezt a kekszet készítem, akkor - többek között - a csokoládéval nem bevonom a kekszeket, hanem beledarabom (vagy újabban beleolvasztom), cukorszirupot csak ezért nem gyártok, a tej nálunk ritka vendég, egy ilyen kekszért nem veszek, inkább tejföllel  vagy joghurttal helyettesítem, teljes őrlésű lisztet én süteményhez sose használok magában, és nem turmixszal dolgozom el a masszát, mert szerintem a zabpelyhes keksz lényege a zabpehelyre való ráharapás (bár erősen gyanítom, hogy a turmix a receptben fordítási hiba).

Végre bevállaltam, hogy sütök egy lúdlábtortát. Valójában évek óta tervben volt, csak a bátorság hiányzott hozzá. Meg a rumosmeggy - de mivel ez utóbbi még komoly mennyiségben figyelt a hűtőben a december elején készült adagból, ezért úgy éreztem, egy karácsonyi vacsora is remek indok lehet egy tortasütésre, nem kell ahhoz születésnap (a bátorság meg majd csak megjön sütés közben.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Persze jött a recept problematika, hogy hogyan is kell olyan lúdlábat sütni, ami az ízemlékeim szerint finom -  és a finom itt azt jelenti, hogy a krém rész nem egy súlyosan nehéz vajas krém. Azonban a receptek (és a cukrásztankönyvek) mindegyike szerint a klasszikus lúdlábtorta krém része bizony súlyosan nehéz vajas krém. Na most vagy az emlékeimmel van a baj, vagy fogalmam sincs, de nem adtam fel.

A tésztaréteghez Moha Konyha receptjét választottam kiindulásra, jó megérzéssel, a krémnél pedig a ganache tapasztalataim vezettek. A kakaós piskótát készítettem el első lépésben. Ehhez

• a sütőt 180 fokra bekapcsoltam, majd
• 4 egész tojást és 10 dkg porcukrot meg egy csipet sót géppel habosra vertem, ez olyan 5-6 perc volt (tényleg annyi legalább, gyönyörűen megemelkedett az egész hab így is, hogy sárgájával együtt csináltam, csak türelmesnek kellett lenni),
• hozzáadtam 4 evőkanál hideg vizet és 4 evőkanál olajat, azzal is vertem még 1 percet,
• egy másik tálban összekevertem 12 dkg lisztet, 3 dkg sötét kakóport és 2 teáskanál sütőport (elszántabbak szitálják ezt át, én ennyire nem tudok elszánt lenni:),
• majd a tojásos keveréket óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a tojáshab, beleforgattam a lisztes keverékbe, 
• a kész tésztát pedig egy 22 centis kivajazott-kilisztezett tortakarikába simítottam, és kb. 30 percig sütöttem, tűpróbát 25 percnél volt érdemes csinálni, addig egyértelmű volt ránézésre, hogy még a tetején (is) nyers a tészta - amúgy ezek a sütési idők nekem annyira furák, az idei szezonban minden recept, amit találtam, sokkal gyorsabb sütési időket írt, mint amikre nekem szükség volt, szóval 15 perctől mindenki nézegesse azért a piskótát, lehetőleg azonban ne nyitogassa ehhez a sütőajtót túl gyakran,
• ha kész a piskóta, a tortakarikában hagyva félretesszük hűlni, ez jó pár óra amúgy is.

• 30 dkg jó minőségű étcsokoládét és 3 dl tejszínt vízgőz felett összeolvasztottam, majd félretettem hűlni (valójában 20 dkg és 2 dl volt, amit használtam, a képeken az az arány látszik, de az kevés sajnos, ezt utólag el kell ismerjem, ezért már az ideális számokkal jövök itt),
• mikor kihűlt a csokoládés tejszín (meg a piskóta is), de tényleg kihűlt mindkettő, azaz 3-4 órával később gépi habverővel elkezdtem felverni a keveréket, vigyázva arra, nehogy vaj legyen belőle, de szóval azért jó habos, de nem folyós krémet kapjak, mikor már szinte kész volt, 
• tettem bele 3 evőkanál porcukrot (csak azt szabad) és 1 dl-t a rumosmeggy levéből (aki cukorral teszi el a rumosmeggyet, az elhagyhatja a cukrot ez esetben) és 6 dkg (igen, csak 6 dkg) puha vajat, ezzel még 1-2 percig habosítottam a krémet, aztán belekevertem jó sok lecsöpögtetett rumosmeggyet (ez olyan 4-5 púpos evőkanálnyi rumosmeggyet jelent), és aztán szépen rákentem a piskótaréteg tetejére (tortakarika még a piskótán, ne felejtsük ezt) - na ez elég rusztikus lett, nem sikerült szép sima egyenes "tetejűen" kenni, de gondoltam, majd a csokimázzal javítok a történeten.

Újra félretettem az egészet, ezen a ponton érdemes hűtőben dermeszteni, én az erkélyre tettem ki, nyáron az nem megoldás, de most télen tökéletesen működött. Mikor a krém megdermedt, ez úgy 3 óra elteltével lehetett, akkor 15 dkg csokoládét vízgőzön megolvasztottam, és a krém tetején szépen elsimítottam, mivel a meleg csokoládé meglágyította a már megdermedt krémet, ezért persze ez sem lett tökéletesen sima, azonban a látványt fokoztam jó szorosan körberakott rumosmeggy diszítéssel, így senkinek sem volt kifogása a csokoládéhullámok ellen. A csokoládémázzal is dermesztettem még az egészet a hűtőben, aztán a vacsorához tálaltam, de a másnapi ebédvendégeknek is jutott, nem egy könnyed sütemény, az biztos, cserébe azonban tényleg iszonyú finom.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Amúgy délelőtt kezdtem sütni, és az esti vacsorán már tálalható volt, szóval nem kell ezt túlaggódni, mondom így utólag, a szilveszter-újév környéki születésnaposoknak vállalkozó szelleműek meg is süthetik, persze csak ha van épp egy kis rumosmeggy feleslegbe:)

Elnéztem a receptet, és kicsit mások lettek az arányok, mint a szokványos. Cserébe ez a hókifli igazán ünnepi lett, ugyanis a liszt-mogyoró arány a szokványos 3:1-hez képest 1:1 lett benne. Ami cseppet se tett neki rosszat, kivéve, ha nem szereti valaki a mogyorót. De mi szeretjük.

fotó: livingkitchen.postr.hu

A tésztához összegyúrunk

• 15 dkg lisztet (lehetőleg ebből 5 dkg legyen teljeskiőrlésű, nálunk teljeskiőrlésű tönköly volt),
• 15 dkg darált törökmogyorót (a mogyorón legyen rajta a vékony barna héj, annak az íze fontos),
• 5 dkg porcukrot,
• 20 dkg puha (de nem olvasztott) vajat
• és egy csipet sót.

A dédnagymamám egy remek asszony volt, így szoktak indulni a történetek, de az az igazság, hogy a dédnagymamám inkább egy furcsa asszony volt, és akkor elegánsan fogalmaztam. Hiába sütött jól (és nem almáspitéket, hanem pl. remekebbnél remekebb teasüteményszerűségeket), egyrészt iszonyú keveset porciózott ki belőle még a gyerekeknek is, másrészt pedig nem osztotta meg még véletlenül sem a receptjeit az unokákkal, dédunokákkal, és erre kicsit büszke is volt. Néha megkönyörült, és akkor elmesélte, hogyan készült, amit épp főzött, de ezekben nem volt semmi titok amúgy se, a nyers cékla-torma saláta, vagy a tojásfehérjéből és málnából kevés cukorral készülő málnahabot azért könnyű érzésből reprodukálni. 

Én meg itt állok, pontosan emlékezve az ízekre, és nem tudom őket megsütni, hiába szeretném, mert az kevés, hogy tudom, hogy sok tojást használt. Néha valahol belefutok egy hasonló ízbe, de ennyi, az ő "barna sütije", meg "sárga sütije", esetleg a mákos keksze az bizony a feledés homályába fog vészni, hogy ez miért volt neki így jó, sose tudjuk már meg.

Na de legalább a csokiszalámi, az se lesz pont olyan, de azt legalább össze tudom rakni, így hát összeraktam most is. A csokiszalámi amúgy hálás dolog, nem kell sütni, és bár kell neki egy fél nap állás, de utána lehet vele menőzni akár ajándékként is. Én egyet szeretnék ajándékba adni, erre felhívtam itthon mindenki figyelmét, remélem nem kell nekiálljak majd újra:)

fotó: livingkitchen.postr.hu

Készülni pedig úgy készül, hogy

• 10 dkg vajat és 20 dkg jó minőségű étcsokoládét vízfürdőn összeolvasztok, és míg ez olvad, addig 
• egy tálba beleszórok 5 dkg aszalt meggyet (ez mazsola volt a dédnagymamámnál, de itt egyes gyerekek nem fogyasztják a mazsolát, de a meggyet meg igen),
• 5 dkg darabolt diót ,
• 10 dkg apróra tört, omlósabb kekszet (én simán kézzel belemorzsolom, most egy csomag maradék puhább babakeksz volt az áldozat, és most került mellé 2 dkg habzsókmorzsalék is, bár ízben az nem adott hozzá, pedig azt hittem fog (amúgy persze elsősorban azért, mert van itthon habcsók, és el kell használjam, hogy ne kerülgessem, de még van egy csomó, mert a 2 dkg habcsók is nagyon sok ám morzsolva),
• aztán ezt az egészet összekeverem a vaj-csokoládé keverékkel, és alaposan átkeverem kanállal, hogy az alapanyagdarabok minden oldala csokoládés legyen,
• aztán félreteszem hűtőbe vagy más hűvös helyre hűlni, kb. fél órára.
• Formázni többféleképpen lehet, én 30x30 centis folpack közepére teszem ennek az adagnak a negyedét, és a folpackot ráhajtva szalámirudacskát, vagyis inkább kolbászrudacskát formázok belőle, és a folpackban hagyva hűtőben jó pár órát, de lehetőleg egy éjszakát hűtöm (amúgy 5 db is kijön ebből az adagból, csak akkor már tényleg vékonykolbászra hasonlítana inkább).
• A zárólépés a kakaóporozás: ehhez 2 teáskanál jó minőségű kakaóport és 1 teáskanál porcukrot összekeverek, és abba hempergetem a "szalámikat" - ettől könnyebben kezelhető lesz, mert amúgy érintésre könnyen olvad, másrészt szép is lesz a végeredmény, még a folpack okozta "ráncokat" is eltünteti a felületről.
• Akár ajándékba adjuk, akár megtartjuk, celofánba vagy sütőpapírba érdemes csomagolni, és átadásig-fogyasztásig hűtőben tárolni, ha meg enni akarunk belőle, felszeletelés előtt érdemes 10 percig szobahőmérsékleten "melengetni".

Nem tudom, miért háromszögek, de ez egy német recept, és mindig háromszögformájúra kell vágni, bárhol is futottam bele - és ki vagyok én, hogy ezt megkérdjelezzem. Amúgy egy kekszről van szó, azonban oly sok minden kerül bele, hogy nem kekszállagú, ezért kifejezetten üdítő a karácsonyi aprósütemények között egy ilyen darab. Mondjuk nem csak karácsonykor süthető, de amiben tejcsoki és étcsoki és aszalt sárgabarack is van, az több, mint hétköznapi.

A háromszögekhez

• először is apró kockákra darabolunk 10 dkg tej- és 10 dkg étcsokoládét, meg 10 dkg aszalt sárgabarackot - mindenképp kell bele a tejcsokoládé, egyszerűen ettől lesz az egész egy nem szokványos ízvilágú összeállítás, akik szeretik a gyömbért, azok a sárgabarack egy részét (max. felét) lecserélhetik kandírozott gyömbérre, attól még izgalmasabb lesz, ha ezzel megvagyunk, félretesszük, 
• előmelegítjük a sütőt 170-180 fokra,
• fakanállal habosra keverünk 10 dkg (nád)cukrot és 10 dkg puha vajat meg egy csipet sót,
• hozzáadunk 1 egész tojást, azzal tovább habosítjuk,
• 35 dkg lisztben elkeverünk másfél teáskanál sütőport, és azt is hozzáadjuk a keverékhez,
• majd beledolgozzuk a már felaprított csokoládét és sárgabarack darabkákat, nem lesz egyszerű, de azért nem is lehetetlen,
• jól lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, és előbb 5x5 centis négyzetekre vágjuk, majd a négyzeteket 1-1 háromszögre,
• sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 10 percig sütjük és kóstolás előtt megvárjuk, hogy kihűljön. Elvben:)