Persze lehetne esete a tejberizsnek a grüne grützével is akár, de nekem az nem annyira esetem, meg valójában túlzás azt mondani, hogy grütze az, amit én csinálok. A klasszikus grütze ugyanis, ami az északnémetek meg skandinávok egyik csúcsdesszertje (hahh), a piros, illetve a zöld grütze, amit leggyakrabban grízpudinggal tálalnak az fekete- és pirosribizli vagy pedig egres kevés vízzel, cukorral és keményítővel felfőzve, és a végeredmény kifejezetten sűrű, sokszor szinte gyümölcskocsonya állagú dolog. Persze ma már a grütze szabadabb műfaj, a pirosba bármilyen bogyós gyümölcs kerül, a lényeg, hogy piros legyen, a zöldbe kerül pl. kivi is, sőt, van már sárga grütze is barackból-ananászból, és grízpuding helyett vaníliaszósszal, tejszínnel és még ki tudja mivel tálalják - én pl. tejberizzsel szeretem még nagyon.

Az általam készített grütze állagra nagyon messze van a klasszikustól - addig minden stimmel, hogy egyforma színű gyümölcsöket kevés vízzel és pici nádcukorral felforralok, majd hozzáadok egy teáskanál kukoricakeményítőt, amit kevés hideg vízben előtte kikeverek, kicsi rotyogtatás, és elzárom, csakhogy ebből nem lesz szinte vágható grütze, cserébe szószosabb a végeredmény, ami cseppet sem árt neki, tejberizs esetén meg egyenesen kötelező. Persze innentől lehet, hogy nem is kellene grützének hívni, de azért ez a fajta gyümölcsszósz a lelke mélyén az. Ez alkalommal amúgy nonkonform grütze volt, mert nekiálltam tejberizst főzni, és menet közben szembesültem a tényekkel, hogy csak meggy van a mélyhűtőben, de gondoltam, ez nem tántoríthat el.

fotó: livingkitchen.postr.hu

A tejberizshez 20 dkg rizottórizst (vagy másféle rizst, de ne jázminrizst, mert az túl pergős marad) 4 dl vízzel és 4 dl tejjel felteszek főni, teszek bele vaníliát, 1 evőkanál nádcukrot meg egy csipet sót, és ha forr, kis lángom főzöm, amíg meg nem puhul - általában addigra gyakorlatilag az összes folyadékot is felszívja a rizs. Ha másnap akarnám fogyasztani, akkor ilyenkor még belekeverek 2-3 dl tejszínt, és azzal is forralom kicsit, akkor kicsit úszkál a tejszínes lében a rizs, de ez fél nap alatt nyomtalanul eltűnik. (Amúgy ismerek olyanokat, akik tisztán tejjel főzik a tejberizst, nekem az nem ízlik és úgy mindig le is ég - de aki úgy szeretné csinálni, tegye, én nem beszélem le róla.)

Míg a rizs hűl, elkészítjük a grütze álnéven futó gyümölcsszószt, amihez minimum 20-30 dkg pirosgyümölcsöt annyi vízzel, amennyi ellepi, meg 1 evőkanál nádcukorral összeforralok, és míg felforr, addig kb. 20 dkg gyümölcsönként 1 teáskanál keményítőt (én kukoricakeményítőt használok) néhány evőkanál vízben simára keverek, és hozzáadom a már forró gyümölcshöz, kicsit forralom, és kész.

Ha frissen eszem, akkor egyszerűen a rizzsel együtt tálalom, ha másnap eszem, akkor egy jénaiban rétegezve rizs, gyümölcsszósz, rizs, gyümölcsszósz, és ha nagyon extrát szeretnék, akkor apróra darabolt étcsokoládé is kerül a rétegek közé, ami beleolvad a rétegezés során. Egyszer talán erről a verzióról is lesz kép.

Laktózmentes tejjel (és tejszínnel) készítve laktózmentes tejberizsünk lesz.