livingkitchen - nem nigella, de főz

régebben külön kevertem a muffin száraz és nem száraz hozzávalókat, de ma már nem teszek így, az eredmény továbbra is hibátlan, tegnap cseresznyés muffin készült, köszönhetően annak, hogy nagy adag cseresznyével tértünk haza egy vendégségből

első körben az ember kimagoz fél kiló édesebb fajta feketecseresznyét (vizes, germerzdofi stílusú cseresznyék erre a célra alkalmatlanok!)

második körben egy másik tálban kézi habverővel  vagy fakanállal habosra kever 2 egész tojást, 1/2 bögre (nád)cukorral, 1 teáskanál vaníliáscukorral, 1/2 bögre olajjal és egy 150 gr-os tejföllel

majd hozzákever 1,5 bögre lisztet, 1/2 bögre (apróbb méretű) zabpelyhet, 1/2 teáskanál sütőport, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és csipet sót

és beleforgatja a cseresznyét, félreteszi állni, addig a sütőt 200 fokra előmelegíti

aztán meg könnyed 16-18 perc alatt légkeveréssel készre süti az előtte muffinformákba kanalazott tésztát

fontos: a fenti végeredmény nem túl édes muffinokat eredményez, de fogyási sebességükön ez nem látszik

10 dkg vajat vízgőz felett felmelegítünk, adunk hozzá (valódi) vaníliáscukrot, 15 dkg jó minőségű étcsokoládét és 20 dkg nádcukrot (az étcsoki miatt kell a 20 dkg), mikor ez szépen összeolvad a vízgőz és a keverés hatására, a vízgőzről levesszük és (ha van türelmünk, megvárjuk, míg kihűl, persze nincs türelmünk, ezért rögtön) belekeverünk 3 egész tojást, csipet sót és 12,5 dkg lisztet - amibe előtte belekeverünk egy teáskanál sütőport, és szép egyenletesre keverjük,

ha  a tészta kész, belekeverünk 10 dkg törökmogyorót vagy diót,

kivajazott tepsibe rakjuk, 30 centis átmérőjűben is működik, akkor vékonyabb lesz az elkészülő brownie, érdemes kicsit kisebb tepsit használni az átlagosnál,

és 20-25 perc alatt, 180 fokos sütőben készre sütjük, a kész azt jelenti a brownie esetén, hogy a közepe kicsit még ragacsos marad,

a sütemény egyetlen hibája, hogy iszonyú gyorsan bír elfogyni - tálalhatjuk vaníliafagyival, ha nem bírunk magunkkal

latsia receptje via anna - kis módosításokkal persze:)

az, hogy ilyet csinálni kell, az szép lassan alakult ki, egyrészt egy patanegrában elfogyasztott sajttorta élményre vezethető vissza, aminek a kekszalapja volt sós kekszből, és egy karácsonyi céges bulin az almatortához adott sós karamellszósz döntötte végül el, hogy ilyet csinálni kell,

és mi lehet a kipróbálásra jobb alkalom, mint az évről-évre megvalósuló barátok meghívását jelentő karácsonyi vacsora, ahol idén aszaltszilvás mangalicacomb volt (többek között:)

a kiindulás a tortához chili és vanília nyomtatott szakácskönyvének new york-i sajttorta brüsszeli módra receptje volt (így az első recept egy év után debütált az amúgy a csodaszép könyvből) - de igencsak megközelítőleg követtem a receptet, főleg az alapanyagválasztásban tértem el, plusz elfelejtettem a keményítőt, amit így utólag egyértelműen beletennék...

két kis csomag győri édes zabfalatok kekszet apróra törünk (mozsárral pl) (ez 43 dkg zabkekszet jelent, ha az ember másfélét választana, azt hiszem a 40 dkg-mal se vét az ember túl nagy hibát),

az összetört kekszet 15 dkg olvasztott vajjal és kávéskanálnyi őrölt fahéjjal összedolgozzuk, és egy kivajazott nagyobb méretű (nomrál torta méretű)  kerek csatos tortaforma aljába simítjuk, majd megy 10 percre 180 fokos előmelegített sütőbe "sülni"

közben 70 dkg natúr sajtkrémet (vagy helyette 25 dkg mascarponét és fél kiló apró szemű krémes túrót) fél citrom levével, egy citrom reszelt héjával, csipet sóval, 10 dkg nádcukorral 2 egész tojással és 3 tojássárgájával és 2 púpozott evőkanál étkezési keményítővel simára keverjük (tradicionálisabbak ezt kézi, kevésbé tradicionálisabbak ezt gépi habverővel teszik) - ha szép sima, akkor a sütőből közben kivett "elősütött" kekszalapra öntjük, és megy vissza az egész 40-50 percre (a széle épp barnulni kezd) a 180 fokos sütőbe

na most bevallom, hogy vagy azért, mert közben már nagyban folyt nálunk a vendégség, vagy nem tudom miért, de a 2 egész tojás + 3 sárgája + keményítő elemek helyett az általam összeállított sajttortába ment 4 sárgája, és kész, kicsit túl lágynak is éreztem az eredményt, hogy őszinte legyek, most már értem, miért:)

mindeközben az elszánt férfiszakasz a joy of cooking receptje alapján előállította a sós karamellszószt, ami tökéletes lett, kihűlés után is még épp annyira folyós, amennyire kell (a joy of cooking zseniálisan tökéletes alapszakácskönyv, spoon, joy of cooking és horváth ilona, valójában ha ezek vannak, akkorvalós  konyhai konfliktus kevés adódhat):

szóval a karamellszószhoz 1 bögre cukrot és 1/4 bögre vizet összeöntünk, kis lángon addig melegítjük, míg a cukor feloldódik, majd nagyobb lángon főzzük tovább, magasabb lábosban érdemes csinálni, mert hatalmas "buborékolással" indít, ami aztán szép lassan alábbhagy, közben kicsit kavargatjuk, nehogy leégjen,

mikor a nagy "buborékokból" kicsik lesznek, akkor elzárjuk alatta a lángot, és kevergetés közben hozzáadunk 1/2 bögre tejszínt és 5 dkg vajat, egy kevés vaníliáscukrot és egy púpozott kávéskanálnyi sót,

ha a fentiek hozzáadása nem megy simán, akkor kis lángra visszarakható a cucc kis időre,

aztán meg félre lehet tenni, és tálaláskor a sajttorta mellé tálalni,

valójában a fenti mennyiség 2 sajttorta mellé fogyna el, ezért aki nem tudja elképzelni, mit lehet kezdeni fél adag sós karamellszósszal (vaníliafagyi mellé vagy bonbontölteléknek vagy csak úgy magában...), az fele adagot gyártson le,

amúgy meg a hűtőben eláll 1-2 hétig, csak használat előtt kicsit rá kell melegíteni, mert hűtőben már nem marad folyós állagú

na hát ez volt karácsonyi esetünk a sajttortával meg a karamellszósszal, azóta már készült jóféle brownie is, de már az is elfogyott...