livingkitchen - nem nigella, de főz

Valami könnyen összedobható és könnyen szállítható süteményt akartam sütni, meg hogy legyen gyümölcsös, csak persze elfelejtettem almát venni, és banán volt itthon. Hát, hogy is mondjam, a banános sütemények nem tipikusan pillekönnyű süteményben végződnek, úgyhogy akkor már kerestem bele egy kis csokoládét is az alapanyagok között. Még szerencse, hogy volt:)

fotó: livingkitchen.postr.hu

A tésztát összedobni nem egy kihívás, a banánt kell villával pépesíteni, az a legnagyobb feladat (lehet gépesíteni a feladatot, de nekem az túl körülményes két darab banán esetén). Szóval sorrendben

• sütőt bekapcsolom 180 fokra,
• felrakok vizet a vízfürdőnek,
• két puha, akár már drámaian megbarnult banánt villával pépesítek, addigra a víz ha nem is forr, de elég meleg, így egy tálban a
• vízfürdőn összeolvasztok 12,5 vajat és 9 dkg csokoládét (lehet 10 dkg is, de most egy 9 dkg-s táblát bontottam fel),
• hozzáadok egy evőkanál kakaóport (ez elmaradhat, de szebb színű lesz a végeredmény),
• 8 dkg cukrot,
• 2 egész tojást,
• csipet sót,
• hozzáadom a banánpépet, legvégül pedig 12,5 dkg lisztet, amiben elkeverek előtte egy teáskanál sütőport,
• simára keverem, és kész.

A gyümölcskenyérformát kikenem vékonyan vajjal (vastag teflon formám van, gyakorlatilag nem ragad bele semmi), belesimítom a tésztát, majd 180 fokon 40 percig (tűpróbáig) sütöm. 5 perc pihentetés után veszem ki a formából, és persze még melegen ellenőrzöm, hogy elég finom lett-e. Remek reggelizősütemény és tizórais dobozban is jól szállítható.

Laktózmentes vajat használva laktózmentes.

Azért csak nyomán, mert amikor ezt a kekszet készítem, akkor - többek között - a csokoládéval nem bevonom a kekszeket, hanem beledarabom (vagy újabban beleolvasztom), cukorszirupot csak ezért nem gyártok, a tej nálunk ritka vendég, egy ilyen kekszért nem veszek, inkább tejföllel  vagy joghurttal helyettesítem, teljes őrlésű lisztet én süteményhez sose használok magában, és nem turmixszal dolgozom el a masszát, mert szerintem a zabpelyhes keksz lényege a zabpehelyre való ráharapás (bár erősen gyanítom, hogy a turmix a receptben fordítási hiba).

Végre bevállaltam, hogy sütök egy lúdlábtortát. Valójában évek óta tervben volt, csak a bátorság hiányzott hozzá. Meg a rumosmeggy - de mivel ez utóbbi még komoly mennyiségben figyelt a hűtőben a december elején készült adagból, ezért úgy éreztem, egy karácsonyi vacsora is remek indok lehet egy tortasütésre, nem kell ahhoz születésnap (a bátorság meg majd csak megjön sütés közben.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Persze jött a recept problematika, hogy hogyan is kell olyan lúdlábat sütni, ami az ízemlékeim szerint finom -  és a finom itt azt jelenti, hogy a krém rész nem egy súlyosan nehéz vajas krém. Azonban a receptek (és a cukrásztankönyvek) mindegyike szerint a klasszikus lúdlábtorta krém része bizony súlyosan nehéz vajas krém. Na most vagy az emlékeimmel van a baj, vagy fogalmam sincs, de nem adtam fel.

A tésztaréteghez Moha Konyha receptjét választottam kiindulásra, jó megérzéssel, a krémnél pedig a ganache tapasztalataim vezettek. A kakaós piskótát készítettem el első lépésben. Ehhez

• a sütőt 180 fokra bekapcsoltam, majd
• 4 egész tojást és 10 dkg porcukrot meg egy csipet sót géppel habosra vertem, ez olyan 5-6 perc volt (tényleg annyi legalább, gyönyörűen megemelkedett az egész hab így is, hogy sárgájával együtt csináltam, csak türelmesnek kellett lenni),
• hozzáadtam 4 evőkanál hideg vizet és 4 evőkanál olajat, azzal is vertem még 1 percet,
• egy másik tálban összekevertem 12 dkg lisztet, 3 dkg sötét kakóport és 2 teáskanál sütőport (elszántabbak szitálják ezt át, én ennyire nem tudok elszánt lenni:),
• majd a tojásos keveréket óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a tojáshab, beleforgattam a lisztes keverékbe, 
• a kész tésztát pedig egy 22 centis kivajazott-kilisztezett tortakarikába simítottam, és kb. 30 percig sütöttem, tűpróbát 25 percnél volt érdemes csinálni, addig egyértelmű volt ránézésre, hogy még a tetején (is) nyers a tészta - amúgy ezek a sütési idők nekem annyira furák, az idei szezonban minden recept, amit találtam, sokkal gyorsabb sütési időket írt, mint amikre nekem szükség volt, szóval 15 perctől mindenki nézegesse azért a piskótát, lehetőleg azonban ne nyitogassa ehhez a sütőajtót túl gyakran,
• ha kész a piskóta, a tortakarikában hagyva félretesszük hűlni, ez jó pár óra amúgy is.

• 30 dkg jó minőségű étcsokoládét és 3 dl tejszínt vízgőz felett összeolvasztottam, majd félretettem hűlni (valójában 20 dkg és 2 dl volt, amit használtam, a képeken az az arány látszik, de az kevés sajnos, ezt utólag el kell ismerjem, ezért már az ideális számokkal jövök itt),
• mikor kihűlt a csokoládés tejszín (meg a piskóta is), de tényleg kihűlt mindkettő, azaz 3-4 órával később gépi habverővel elkezdtem felverni a keveréket, vigyázva arra, nehogy vaj legyen belőle, de szóval azért jó habos, de nem folyós krémet kapjak, mikor már szinte kész volt, 
• tettem bele 3 evőkanál porcukrot (csak azt szabad) és 1 dl-t a rumosmeggy levéből (aki cukorral teszi el a rumosmeggyet, az elhagyhatja a cukrot ez esetben) és 6 dkg (igen, csak 6 dkg) puha vajat, ezzel még 1-2 percig habosítottam a krémet, aztán belekevertem jó sok lecsöpögtetett rumosmeggyet (ez olyan 4-5 púpos evőkanálnyi rumosmeggyet jelent), és aztán szépen rákentem a piskótaréteg tetejére (tortakarika még a piskótán, ne felejtsük ezt) - na ez elég rusztikus lett, nem sikerült szép sima egyenes "tetejűen" kenni, de gondoltam, majd a csokimázzal javítok a történeten.

Újra félretettem az egészet, ezen a ponton érdemes hűtőben dermeszteni, én az erkélyre tettem ki, nyáron az nem megoldás, de most télen tökéletesen működött. Mikor a krém megdermedt, ez úgy 3 óra elteltével lehetett, akkor 15 dkg csokoládét vízgőzön megolvasztottam, és a krém tetején szépen elsimítottam, mivel a meleg csokoládé meglágyította a már megdermedt krémet, ezért persze ez sem lett tökéletesen sima, azonban a látványt fokoztam jó szorosan körberakott rumosmeggy diszítéssel, így senkinek sem volt kifogása a csokoládéhullámok ellen. A csokoládémázzal is dermesztettem még az egészet a hűtőben, aztán a vacsorához tálaltam, de a másnapi ebédvendégeknek is jutott, nem egy könnyed sütemény, az biztos, cserébe azonban tényleg iszonyú finom.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Amúgy délelőtt kezdtem sütni, és az esti vacsorán már tálalható volt, szóval nem kell ezt túlaggódni, mondom így utólag, a szilveszter-újév környéki születésnaposoknak vállalkozó szelleműek meg is süthetik, persze csak ha van épp egy kis rumosmeggy feleslegbe:)

A dédnagymamám egy remek asszony volt, így szoktak indulni a történetek, de az az igazság, hogy a dédnagymamám inkább egy furcsa asszony volt, és akkor elegánsan fogalmaztam. Hiába sütött jól (és nem almáspitéket, hanem pl. remekebbnél remekebb teasüteményszerűségeket), egyrészt iszonyú keveset porciózott ki belőle még a gyerekeknek is, másrészt pedig nem osztotta meg még véletlenül sem a receptjeit az unokákkal, dédunokákkal, és erre kicsit büszke is volt. Néha megkönyörült, és akkor elmesélte, hogyan készült, amit épp főzött, de ezekben nem volt semmi titok amúgy se, a nyers cékla-torma saláta, vagy a tojásfehérjéből és málnából kevés cukorral készülő málnahabot azért könnyű érzésből reprodukálni. 

Én meg itt állok, pontosan emlékezve az ízekre, és nem tudom őket megsütni, hiába szeretném, mert az kevés, hogy tudom, hogy sok tojást használt. Néha valahol belefutok egy hasonló ízbe, de ennyi, az ő "barna sütije", meg "sárga sütije", esetleg a mákos keksze az bizony a feledés homályába fog vészni, hogy ez miért volt neki így jó, sose tudjuk már meg.

Na de legalább a csokiszalámi, az se lesz pont olyan, de azt legalább össze tudom rakni, így hát összeraktam most is. A csokiszalámi amúgy hálás dolog, nem kell sütni, és bár kell neki egy fél nap állás, de utána lehet vele menőzni akár ajándékként is. Én egyet szeretnék ajándékba adni, erre felhívtam itthon mindenki figyelmét, remélem nem kell nekiálljak majd újra:)

fotó: livingkitchen.postr.hu

Készülni pedig úgy készül, hogy

• 10 dkg vajat és 20 dkg jó minőségű étcsokoládét vízfürdőn összeolvasztok, és míg ez olvad, addig 
• egy tálba beleszórok 5 dkg aszalt meggyet (ez mazsola volt a dédnagymamámnál, de itt egyes gyerekek nem fogyasztják a mazsolát, de a meggyet meg igen),
• 5 dkg darabolt diót ,
• 10 dkg apróra tört, omlósabb kekszet (én simán kézzel belemorzsolom, most egy csomag maradék puhább babakeksz volt az áldozat, és most került mellé 2 dkg habzsókmorzsalék is, bár ízben az nem adott hozzá, pedig azt hittem fog (amúgy persze elsősorban azért, mert van itthon habcsók, és el kell használjam, hogy ne kerülgessem, de még van egy csomó, mert a 2 dkg habcsók is nagyon sok ám morzsolva),
• aztán ezt az egészet összekeverem a vaj-csokoládé keverékkel, és alaposan átkeverem kanállal, hogy az alapanyagdarabok minden oldala csokoládés legyen,
• aztán félreteszem hűtőbe vagy más hűvös helyre hűlni, kb. fél órára.
• Formázni többféleképpen lehet, én 30x30 centis folpack közepére teszem ennek az adagnak a negyedét, és a folpackot ráhajtva szalámirudacskát, vagyis inkább kolbászrudacskát formázok belőle, és a folpackban hagyva hűtőben jó pár órát, de lehetőleg egy éjszakát hűtöm (amúgy 5 db is kijön ebből az adagból, csak akkor már tényleg vékonykolbászra hasonlítana inkább).
• A zárólépés a kakaóporozás: ehhez 2 teáskanál jó minőségű kakaóport és 1 teáskanál porcukrot összekeverek, és abba hempergetem a "szalámikat" - ettől könnyebben kezelhető lesz, mert amúgy érintésre könnyen olvad, másrészt szép is lesz a végeredmény, még a folpack okozta "ráncokat" is eltünteti a felületről.
• Akár ajándékba adjuk, akár megtartjuk, celofánba vagy sütőpapírba érdemes csomagolni, és átadásig-fogyasztásig hűtőben tárolni, ha meg enni akarunk belőle, felszeletelés előtt érdemes 10 percig szobahőmérsékleten "melengetni".

Nem tudom, miért háromszögek, de ez egy német recept, és mindig háromszögformájúra kell vágni, bárhol is futottam bele - és ki vagyok én, hogy ezt megkérdjelezzem. Amúgy egy kekszről van szó, azonban oly sok minden kerül bele, hogy nem kekszállagú, ezért kifejezetten üdítő a karácsonyi aprósütemények között egy ilyen darab. Mondjuk nem csak karácsonykor süthető, de amiben tejcsoki és étcsoki és aszalt sárgabarack is van, az több, mint hétköznapi.

A háromszögekhez

• először is apró kockákra darabolunk 10 dkg tej- és 10 dkg étcsokoládét, meg 10 dkg aszalt sárgabarackot - mindenképp kell bele a tejcsokoládé, egyszerűen ettől lesz az egész egy nem szokványos ízvilágú összeállítás, akik szeretik a gyömbért, azok a sárgabarack egy részét (max. felét) lecserélhetik kandírozott gyömbérre, attól még izgalmasabb lesz, ha ezzel megvagyunk, félretesszük, 
• előmelegítjük a sütőt 170-180 fokra,
• fakanállal habosra keverünk 10 dkg (nád)cukrot és 10 dkg puha vajat meg egy csipet sót,
• hozzáadunk 1 egész tojást, azzal tovább habosítjuk,
• 35 dkg lisztben elkeverünk másfél teáskanál sütőport, és azt is hozzáadjuk a keverékhez,
• majd beledolgozzuk a már felaprított csokoládét és sárgabarack darabkákat, nem lesz egyszerű, de azért nem is lehetetlen,
• jól lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, és előbb 5x5 centis négyzetekre vágjuk, majd a négyzeteket 1-1 háromszögre,
• sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 10 percig sütjük és kóstolás előtt megvárjuk, hogy kihűljön. Elvben:)

Már mindenki a karácsonyi sütemények lázában ég - de van, aki nem ússza meg, hogy decemberben születésnapi tortát süssön, na azoknak ajánlom jó szívvel ezt a csokitortát, klasszikus is, mert csokitorta, de mégsem túl tömény, szóval marad hely a karácsonyi sütiknek is.

A legegyszerűbb a krémet és a tésztát előző nap elkészíteni, de ha van idő a kihűtésre a célnapon, akkor aznap is készülhet.

Sorrendben előbb a krém készítendő el, ami végül egy tejszínes ganache valójában:

• 3 dl tejszínt meglangyosítunk, 
• 15 dkg étcsokoládét beletördelünk, és addig melegítjük, míg a csokoládé szépen megolvad, közben néha kevergessük, fontos: ne forrjon a cucc, elég hamar szép sima az egész, akkor vegyük le a lángról, és tegyük félre hűlni.

kép forrása: VancityAllie

Ekkor jöhet a tészta rész, ami Nigella old-fashioned chocolate cake receptjén alapul. Kézi habverővel (akik ennyire nem old-fashioned style-t nyomnak, azok tőlem gépi habverővel is dolgozhatnak) összedolgozzuk a tészta hozzávalóit, sorrendben:

• 20 dkg nádcukrot, 
• 1 csomag vaníliáscukrot, 
• 2 egész tojást, 
• 150 g joghurtot, 
• 175 g vajat, 
• 4 dkg sötét kakaóport és 
• 20 dkg lisztet, amiben előzőleg 1-1 teáskanál sütőport és szódabikarbónát elkevertünk.

A simára dolgozott tésztát tegyük egy kivajazott-kilisztezett normál méretű kerek-kapcsos tortaformába, és 180 fokos előmelegített sütőben süssük készre, a tűpróbűnál a tűnek száraznak kell lennie, ez légkeveréses sütőben kb. 35 perc, de azért 25 perc után kezdjünk el tűpróbázni.

(Nigella szerint nem egyszerre, hanem 2 lépésben kell sütni a lapokat, de ezt én akkor se tenném, ha nem este 10-kor szórakoznék tortasütéssel, mert azért az old-fashioned résznek is van határa).

A kész tésztát a formában kihűtjük (tényleg ott, addig nem piszkáljuk), és mikor a tészta és a tejszín-csoki keverékünk is kihűlt, akkor jön a torta összeállítása. Ehhez előbb (inkább gépi) habverővel sűrű krémet habosítunk a tejszínes csokoládéból, óvatosan, nehogy vaj legyen belőle! Ezután kettévágjuk a tésztát, es az első réteget megkenjük a krém kb. kétharmadával, rátesszük a másik réteg tésztát, és a maradék egyharmadnyi krémmel még átkenjük a torta tetejét és oldalát.

Elszántak csokiforgáccsal díszíthetik.

Nincs min meglepődni, szeptember közepe is elmúlt, naná, hogy ősz lett, végre kifejezetten élvezetes a süteménysütés, mert jó meleg lesz tőle a konyhában (a hideg miatt nyafogókat figyelmeztetnénk arra, hogy bezzeg 40 fokban a meleggel volt bajuk). Az ősznek a szilva mellett talán a friss dió a másik nagy vonzereje (plusz az őszi napsütés és a színes leveleken a surlófény, ha már listázunk). Mondjuk pucolni rémes, ha még nedves a dió, akkor fog a külső és a belső héja is rendesen, a csonthéj nehezen törhető, mert a sok nedvesség miatt még nem törik - na de a puha dióbél, és a nem agresszív dió íz, az szerintem simán kárpótol. Tudom, nem mindenki ért ezzel egyet, mert végül is a dió lényege, hogy a megszáradt vékony héj erős diós ízűvé válik.

kép forrása: www.pingminghealth.com

A süteményhez 12,5 dkg vajat vízgőz felett felmelegítünk, adunk hozzá (valódi) vaníliáscukrot, 15 dkg jó minőségű étcsokoládét és 15 dkg (nád)cukrot (az étcsoki miatt kell a 20 dkg), mikor ez szépen összeolvad a vízgőz és a keverés hatására, a vízgőzről levesszük.

Megvárjuk, míg (valamennyire) kihűl, belekeverünk 3 egész tojást, csipet sót és 12,5 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű tönköly pl.) amibe előtte belekeverünk egy teáskanál sütőport, és szép egyenletesre keverjük.

Belekeverünk 15 dkg friss, negyedelt diót, és egy kisebb, kivajazott tepsibe (pl. 20x20 centisbe) öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük - a sütemény közepe ragacsos kell maradjon! 

Öregdióval vagy törökmogyoróval is készülhet, abból elég 10 dkg az erősebb íz miatt, friss dióval azonban egy sokkal lágyabb állagú végeredményünk lesz, lévén a belekevert dió puhább. Vaníliafagyival is tálalhatjuk, ha nincs jobb dolgunk.

Laktózmentes verzióhoz: a vajat kell laktózmentesre cserélni.

Van a bevált csokis muffin, amit szoktam csokoládé helyett gyümölccsel készíteni, de miért ne lehetne csokis is, meg gyümölcsös is ugyebár? Aktuális nehezítő tényező, hogy laktózmentes diéta ütötte fel a fejét a családban, ami csak kicsit problémás, mert tejből, vajból, tejfölből és joghurtból könnyű laktózmenteshez jutni, szóval azért az ad mozgásteret.

A szokásos receptemmel amúgy egy bajom szokott lenni, hogy nem 12, hanem 14-15 muffin lesz belőle, ami nem zavarna, ha nem 12 darabos muffinforma-készletem lenne (a muffintepsi annyira magasan van, hogy valahogy mindig elfelejtem, hogy azt is használhatnám:).

Gondoltam, kicsit finomhangolok a recepten, hogy 12 darab legyen az eredmény. Igen, ebből már mindenki sejtheti, hogy nem sikerült, szóval íme a 10 darab muffint eredményező recept.

Összekeverjük a hozzávalókat:

• 1/2 bögre lisztet
• 1/2 bögre teljes kiőrlésű tönkölylisztet (nem érdemes elcsalni, tényleg hozzáad az ízhez, nem muszáj tönköly legyen, de teljes kiőrlésű)
• 1/2 bögre zabpelyhet (az apróbb méretűt érdemes - most csak nagyobb méretű volt itthon, de nem volt zavaró)
• 1/2 teáskanál sütőport
• 1/2 teáskanál szódabikarbónát
• csipet sót
• 5 dkg étcsokit apróra darabolva
• 5 dkg kékáfonyát
• 1/3 bögre (nád)cukrot (én szemre mérem, több, mint negyed, kevesebb, mint fél:)

Ha ez megvan, utána hozzákeverünk

• 1,5 dl joghurtot
• 1/3 bögre olívaolajat
• 1 egész tojást

A kész tésztának lágynak, könnyen kanalazhatónak kell lennie. Ha megvagyunk, kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra, és míg előmelegszik, állhat kicsit a tészta (így a zabpehely meg tudja szívni magát nedvességgel, többek között). Mikor a sütőnk már elég meleg, a tésztát még egyszer átkeverjük, aztán mehet a muffinformákba, és sütő függvényében 20-35 percig süssük, 20 percnél erdemes tűpróbázni.

Laktózmentes verzióhoz: a joghurtot kell laktózmentesre cserélni.

Még nincs szilvaszezon (amúgy tényleg nincs, hiába próbálkoznak a piacon az árusok, a szilva még savanyú). Sárgabarackszezon van. Tehát nem sütünk szilvás süteményt. És mégis. Ezt a receptet kb. ősz óta nézegetem, persze a tavalyi szilvaszezon után találtam rá, mikor máskor - és persze kinek van türelme kivárni az idei szezont vele, nekem nem, inkább megcsináltam sárgabarackkal, születésnapi meglepetéssüteménynek.

kép: livingkitchen.postr.hu

Persze úgy indult azt egész, hogy egy enyhébb infarktust kaptam a 25 dkg cukortól már leírva is (meg a 25 dkg gyümölcs kifejezést is nehezen tudom értelmezni, kivéve, ha áfonyáról vagy ribiszkéről van szó), szóval a recept az így néz ki nálam:

bekapcsoltam a sütőt 160 fokra, majd

A kókuszgolyó az olyan maradék cukrászipari termék. Meg a darált háztartási keksz, mint alapanyag, hát én azt sose értettem. Szóval sose jutott eszembe készíteni. Mondjuk lagzikban találkoztam már remek verziókkal (a mazsolás volt belőle a kedvencem), de fogalmam se volt (na jó, sejtésem azért igen), hogy mitől voltak ehetőbbek egyes esetekben. A gyerek persze kókuszgolyó rajongó. Innentől érthető, hogy mikor Édesemnél belefutottam a luxuskivitelű változatba, jó ötletnek tűnt, hogy legyen kókuszgolyó a zsúrján, biztos más gyerek is örülni fog neki.

Gyerek pedig azóta követelte az ismétlést, és mivel az első alkalommal is aktívan részt vett az elkészítésben, a második alkalommal már teljesen egyedül akarta elkészíteni, úgyhogy minimális felnőtt felügyelettel készültek el a képen is látható darabok. Szóval nem csak finom ez az extra verzió, hanem egyben gyerekjáték is a megvalósítás.

kép: livingkitchen.postr.hu

Bár Édesem receptje volt a kiindulás, azonban nálunk kevesebb fajta alapanyag került beépítésre, ami azonban a zseniális kiindulópont, az a kókuszos omlóskeksz (győri édes zabfalatok, amit sima omlóskeksz+5 evőkanál finomra darált kókuszreszelékkel is lehet helyettesíteni. Na de a részletek: 25 db kisebb kókuszgolyóhoz

1. 20 dkg kókuszos omlóskekszet finomra törünk - lehet darálni vagy aprítózni, de sodrófával is tökéletes az eredmény (ez utóbbi esetben érdemes a kekszet dupla nejlonzacskóba helyezni előtte)
2. hozzákeverünk 5 dkg puha vajat
3. 3 teáskanál jó minőségű kakaóport
4. ízlés szerinti mennyiségben (és fogyasztói közönséget tekintetbe véve) rumot vagy rumaromát
5. 3-4 dkg megolvasztott jó minőségű étcsokoládét
6. és apránként annyi tejszínt adunk hozzá, hogy egy jól fomázható masszát kapjunk (az annyi tejszín az legalább 1 dl, szóval 2 dl tejszínünk legyen kéznél, ha nincs, akkor a vaj mennyiségét lehet kicsit növelni)
7. a kész masszából ügyesen golyócskákat formálunk, és bio kókuszreszelékbe hempergetjük azokat (tényleg nem érdemes ezen spórolni, aki egyszer kipróbálja, hogy a faforgács szárazságú kókuszreszelékszerűségekhez képest a bio boltban kapható verziók mennyiben mások, azt utána már nem kell erről győzködni)
8. aztán lehet is fogyasztani, akár azonnal, mazochistábbak hűtőben több napig is tárolhatják.