Nem vagyok egy pepecselős lélek, és akkor finoman fogalmaztam. Azonban - főleg, akiben hozzám hasonlóan fel sem merül, hogy "gyári" gnocchiból főzze a vacsorát, az összetevők rémisztő listája okán - ez esetben érdemes nekiállni, valójában nem tart nagyon sokáig egy 4 fős vacsora legyártása (míg az ember ráveszi magát arra, hogy villával mintát nyomjon a gnochettikbe, az tovább tart:), cserébe nagyon korrekt az eredmény.

Az egyszerű és nagyszerű jegyében most zsályás vajjal készült ez a szardíniai gnocchetti, lévén az erkélyen még tartja magát a zsálya, de az eredeti recept, amit Laurától tanultam, az amúgy gongonzolás szósszal készült.

kép: livingkitchen.postr.hu 

Először is el kell készíteni a gnochetti "tésztáját", ehhez 4 főre alaposan összedolgozunk

  • fél kg túrót, 
  • 20 dkg nagyon apróra reszelt parmezánt (nem, nem a bolti dobozos parmezánport használjuk ehhez, mert az megbosszulná magát),
  • 20 dkg lisztet és 
  • csipet sót.
A tésztát félretesszük állni úgy egy fél órára (de maximum 3-4 órára, hiába kell állni hagyni, túl sokáig azért nem szeret, kiszáradással büntet, és úgy formázhatatlan lesz), és addig elkészítjük a zsályás vajat. Nem igazán bonyolult, kell hozzá sok-sok friss zsályalevél, vaj és egy tapadásmentes serpenyő. A serpenyőben megolvasztjuk a vajat (fejenként 2 dkg-ot), beleszórjuk a száruktól megszabadított zsályaleveleket, és kevergetés mellett hagyjuk a vajat kicsit megbarnulni, a zsályaleveleket meg megfonnyadni, majd levesszük a tűzről, és nekiállunk a gnochettik elkészítésének.
(Ha bonyolultabbak akarunk lenni, akkor zsályás vaj helyett 5 dkg vajat egy mélyebb serpenyőben megolvasztunk, kis lángon, óvatosan, hogy ne kezdjen megbarnulni, és hozzáadunk 20 dkg feldarabolt gorgonzolát, és kevergetjük, míg megolvad, akkor kb. 2 dl tejszínt adunk hozzá, és szép egyenletesen elkeverjük, összeforraljuk, és őrölünk rá feketeborsot, ha szép sima, félretesszük, és ebben az esetben is nekiállunk a gnocchettik elkészítésének.)
Ehhez felteszünk egy tényleg nagy lábosban jól megsózott vizet melegedni, és elővesszük a tésztát:
  • a tésztából kis, féltenyérnyi gombócokat szakítunk, 
  • amikből (lisztezetlen) deszkán ceruzavastagságú rudakat sodrunk (a képen látható méret már gnocchi lett, ujjnyi vastagságig volt türelmem formázni a tésztát), 
  • késsel egycentisre feldaraboljuk, majd 
  • egy villa hátuljával kicsit belapítjuk, így csíkos lesz, ami szép is, meg több szósz tapad rá, és
  • egy liszttel teli tálba dobáljuk, ahol jó alaposan belisztezzük.
Mikor kész vagyunk az összes gnochettivel, kis adagonként a közben felforrt vízbe dobáljuk, és amint felúsztak a víz színére, szűrőkanállal a már kész szószba merjük át, és frissen tálaljuk, pár forgács parmezán mehet a zsályás vajas változatra, de anélkül is megállja a helyét az eredmény.

A túrót és a vajat laktózmentesre cserélve a zsályás vajas verzió gyakorlatilag laktózmentes, mivel a parmezán azon sajtok közé tartozik, amelyek laktózmenteseknek számítanak (még ha ezt nem is írják rá).