livingkitchen - nem nigella, de főz

Nem vagyok egy pepecselős lélek, és akkor finoman fogalmaztam. Azonban - főleg, akiben hozzám hasonlóan fel sem merül, hogy "gyári" gnocchiból főzze a vacsorát, az összetevők rémisztő listája okán - ez esetben érdemes nekiállni, valójában nem tart nagyon sokáig egy 4 fős vacsora legyártása (míg az ember ráveszi magát arra, hogy villával mintát nyomjon a gnochettikbe, az tovább tart:), cserébe nagyon korrekt az eredmény.

Az egyszerű és nagyszerű jegyében most zsályás vajjal készült ez a szardíniai gnocchetti, lévén az erkélyen még tartja magát a zsálya, de az eredeti recept, amit Laurától tanultam, az amúgy gongonzolás szósszal készült.

kép: livingkitchen.postr.hu 

Először is el kell készíteni a gnochetti "tésztáját", ehhez 4 főre alaposan összedolgozunk

• fél kg túrót, 
• 20 dkg nagyon apróra reszelt parmezánt (nem, nem a bolti dobozos parmezánport használjuk ehhez, mert az megbosszulná magát),
• 20 dkg lisztet és 
• csipet sót.

A túrót és a vajat laktózmentesre cserélve a zsályás vajas verzió gyakorlatilag laktózmentes, mivel a parmezán azon sajtok közé tartozik, amelyek laktózmenteseknek számítanak (még ha ezt nem is írják rá).

kép forrása: www.cookstr.com

ez egy erősen tavaszi hangulatú recept, az eredetijét sok évvel ezelőtt fűszer és léleknél leltem, aki kifejezetten gyors vasárnapi ebédnek ajánlotta. Én a friss fűszernövények nagy kedvelőinek ajánlom, leegyszerűsítve provance-i fűszerek kellenek bele, de a legfontosabb, hogy frissen!,

két főre úgy néz ki ez a recept, hogy ~40 dkg csirkemellett olívaolajon gyorsan kifehérítek, sózom, megszórom, majd egy csokor felkarikázott újhagymát (ha nincs kéznél, akkor 1 fej vöröshagymát aprítva) ráteszek, és tovább párolom (ha van friss fokhagyma, az is mehet bele bátran),

pár perc múlva felöntöm 1 deci száraz fehérborral, azzal is párolom pár percig, beleöntök 1 deci tejszínt, és ezzel egyidőben mellédobok 15-20 dkg felnegyedelt gombát és ugyanennyi felezett koktélparadicsomot (vagy negyedelt sima paradicsomot), illetve egy kis csokor friss zöldfűszert aprítva (igen, tudom, a képen csak zsálya van, a kép csak illusztráció:),

ami szerintem muszáj bele, az a kakukkfű, amely konkrétan áttelelt a balkonládánkban, szóval annyi van belőle, hogy győzzem használni, ez alkalommal pár levél bazsalikom meg sok-sok zsálya megy bele, ha lenne friss majoranna, azt is beledobnék, de az most pont nincs, amit nem szabad ebbe tenni, az a rozmaring, én nagy rozmaringhívő vagyok, de ebben az ételben legyilkolná az ízeket - így is párolom, összesen kell az egésznek a főzés kezdetétől úgy 20-25 perc,

ha ezzel megvagyok, és a tál, amiben eddig dolgoztam, sütőképes, akkor 1 mozzarellasajtot felszeletelek és rápakolok, ha nem sütőképes, akkor az egészet átteszem előbb egy jénaiba, és akkor teszem csak rá a mozarellaszeleteket,

előmelegített 220 fokos sütőbe tolom, és 10-15 perc után tálalható is,

felesleges köretet varázsolni hozzá, valójában friss ropogós kenyérrel kell enni, ha marad véletlenül maradék (egyszer történt ilyen), na azt meg hidegen is nagyon érdemes megkóstolni,

éljen a tavasz!:)

vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,

na az efféle vacsoravendégekben az a jó, hogy lehet nekik főzni az egyszerűségükben tökéletes ételeket, amikre sokszor az ember nem kerít sort, mert az csak egy...

a kiindulópont ez alkalommal az volt, hogy tisztes mennyiségű zsálya várakozott az erkélyen arra, hogy étel legyen belőle, és jön a hideg meg a minden, szóval oké, legyen zsályás tészta, aminek elkészítésében a tésztafőzés tart talán legtovább, és valójában egy tökéletes hétköznapi üssünk-össze-gyorsan-valamit ebédnek is tökéletes, de vendégvárónak is

szóval 4 főre nagyon sok zsályalevelet fel kell aprítani, tényleg nagyon sokat, legalább annyit, amennyi az ember két tenyerébe belefér jó lazán belefér,

meg ha már az ember benne van az aprításban, 10 dkg serrano sonkát vagy más vékonyra szeletelt aromás sonkát apróra csíkozni (így tud belőle sonkaforgács lenni a végére)

utána jó sok vajat a serpenyőben felolvasztani, vajat, nem margarint és nem olívaolajat, szóval vajat, jó minőségű vajat, anélkül esélytelen a megvalósítás, 4 főre 15 dkg simán, a felforrósított vajba beleszórni a sok felaprított zsályát, ami pillanatok alatt megsül benne, jöhet mellé a sonka, az meg összeugrik, és amint a vaj megbarnul, lehet is levenni a serpenyőt a tűzről

hosszú lapos tésztát érdemes melléfőzni, pl. linguinit, vagy ha nem hosszút, akkor meg apróbb tésztát, semmiképp se pennét, amivel még remekül párosítható, az a gnocchi,

egész pontosan a tésztát előbb kell megfőzni, mint hogy a zsálya-sonka pirításnak nekiállnánk, ugyanis a tésztának már a tányérokba kiporciózva kell várnia, hogy érkezhessen rá a forró, átható zsályaillatú "szósz"

aztán még gyorsan parmezán-, de méginkább pecorinoforgácsok a tetejére, és lehet learatni a totál jogos dicséreteket

szóval zsályára fel:)