livingkitchen - nem nigella, de főz

Vannak azok a fajta ételek, amikhez nem kell bonyolítani a köretet, friss bagett, és hajrá. Na ez pontosan az a recept, és aki az egytálételek nagy híve, az ebben nem fog csalódni - remekül előkészíthető mondjuk még szánkózás előtt, hazaérve csak a sütőbe kell betolni, hogy a sajt ráolvadjon a végeredményre. Persze szánkózás nélkül is finom:)

Fejenként egy csirkecombot (lehet csirkemell is, de combbal finomabb) és fejenként 1 fej (nem gerezd, fej!) fokhagymát gerezdjeire szedve, de nem megpucolva (a zörgős elemeket leszedve) egy jénaiba teszünk, sózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és - lehetőség szerint friss - zöldfűszereket teszünk mellé. Kakukkfű nálam még télen is van az erkélyen, amúgy zsálya és rozmaring illik még bele, ha friss a zöldfűszerünk, akkor hagyjuk a fűszerleveleket a szárán. Ha csak kakukkfüvet találunk otthon, azzal már tökéletes eredmény lesz, úgyis a fokhagyma lesz a legfontosabb szereplő. Előmelegített sütőben, lefedve 200 fokon egy órát sütjük, majd  kiszedegetjük a fokhagymagerezdeket a húsok közül.

Ekkor jön a pepecsmunka, a sok-sok fokhagymagerezdből egyesével kinyomkodjuk a krémes fokhagymát egy kisebb lábosba, majd erre ráöntjük a hús alól a levet meg adunk hozzá bő fél deci fehérbort és apróra kockázott csiperkegombát, fejenként 10 dkg-val érdemes számolni, és összeforraljuk ezt kb. 10 perc alatt.

2 deci tejfölt belekeverünk, ha olyan a hangulatunk, akkor lisztes-tejfölös habarást tegyünk bele, öntsük az egészet a csirkecombokra, és toljuk vissza pirulni a sütőbe 1-2 mozzarella sajttal lefedve. Aztán pedig friss bagettel tálaljuk.

Ha laktózmentesen akarjuk, akkor a tejföl legyen laktózmentes, és mozzarella helyett laktózmentes sajtot válasszunk a tetejére.

Azért csak nyomán, mert amikor ezt a kekszet készítem, akkor - többek között - a csokoládéval nem bevonom a kekszeket, hanem beledarabom (vagy újabban beleolvasztom), cukorszirupot csak ezért nem gyártok, a tej nálunk ritka vendég, egy ilyen kekszért nem veszek, inkább tejföllel  vagy joghurttal helyettesítem, teljes őrlésű lisztet én süteményhez sose használok magában, és nem turmixszal dolgozom el a masszát, mert szerintem a zabpelyhes keksz lényege a zabpehelyre való ráharapás (bár erősen gyanítom, hogy a turmix a receptben fordítási hiba).

Van annak egy bája, amikor az ember vacsoravendégeket hív, és délután négykor még csak épp odaér a boltba, hogy megnézze, mi a húsfelhozatal a karácsonyt követő első (amúgy boltok szempontjából szombatot imitáló) napon - hogy majd ez alapján kitalálja,  mi is legyen a vacsora. Persze titkon azért aggódtam, hogy ha fél ötkor még mindig csak mérlegelem, hogy szarvasvadas vagy tűzdelt vaddisznócomb, akkor hány órakor lesz valójában aznap vacsora. Egyébként így utólag már tudom, a szarvascomb 2,5 óra alatt bőven puhára fő, szóval felesleges volt aggódni. Továbbá bátraké a szerencse, ezért szalvétagombócot gondoltam ki a vadas mellé, mert azt még sosem csináltam, de az egy másik történet, most maradjunk a vadasnál.

kép: livingkitchen.postr.hu

Szóval egy kiló szarvascombbal és a nem könnyen megszerzett borókabogyóval felszerelkezve neki is álltam a vadasnak, ami nem a klasszikus vadasfőzési módszer, de én így csinálom, és mindig finom. A klasszikus vadas ugyanis úgy készül, hogy a zöldségekből és a fűszerekből készül egy összefőzött pác, abban álldogál a hús, amit aztán a zöldségek és a fűszerek nélkül párolunk meg, és adjuk hozzá a pácléből összeállított mártást. Ehhez képest én nem pácolok, hanem:

• egy fej közepes méretű vöröshagymát felkockázok, és olajon épp hogy üvegesre sütöm, beledobálom a kisebb szeletekre vágott szarvascombot (de más húsfajta esetén is így járok el), épp csak egy vékony kérget pirítok rá, majd felöntöm 2-3 dl vörösborral (épp hogy ellepje),
• sózom, fűszertojásban teszek mellé egy teáskanálnyi szegfűborsot, meg 2 teáskanálnyi borókabogyót, 2-3 sárgarépát, egy-két szál fehérrépát, egy közepes negyed zellergumót, kevés, de friss petrezselyemzöldet, aztán fedő alatt párolom, néha kevergetem, ha nagyon elfogy a leve, akkor kicsi vizet és/vagy vörösbort adok még hozzá, és ezt addig csinálom, míg a hús szuperpuha nem lesz,
• ha a hús kész, akkor azt kiveszem a lábosból, és félreteszem egy tányérra, kihorgászom a fűszertojást, azt is félreteszem, és nekiállok összerakni a szószt, ehhez
• egy kisebb lábosban 1 teáskanál cukorból és pici vízből karamellt készítek, hozzáadom a hús mellett párolódott zöldségeket és a hús alól az összes levet, adok hozzá egy evőkanál mustárt, és összeturmixolom, ha nem elég savanyú, akkor mehet bele pici citromlé, esetleg még mustár, de itt már kóstolgatni kell, semmi se legyen benne túl sok, meg esetleg egy kevés tejföl, de ez utóbbi szerintem nem kell bele, mert nagyon könnyen ki bír lógni az összhatásból, főleg, ha vörösborosan főzi a vadast az ember lánya, na és ami semmiképpen nem kell bele, az a lisztes-tejfölös habarás, a vadasmártás legyen önmagától sűrű, és nem kell hogy sok legyen, pont csak fedje be a húst meg még egy kevés, a lisztes-tejfölös habarással épp a lényeg veszik el a vadasmártásból, kivéve persze, ha valaki a menza ízeket keresi mindenütt - de a szarvas mellett ne keresse szerintem,
• szóval ha kész a mártás, akkor az eredeti lábosba visszapakolom a húst, ráöntöm a mártást, és lefedem tálalásig, ha muszáj, mert kihűlt közben, akkor rá is melegíthetek így könnyen.

Végre bevállaltam, hogy sütök egy lúdlábtortát. Valójában évek óta tervben volt, csak a bátorság hiányzott hozzá. Meg a rumosmeggy - de mivel ez utóbbi még komoly mennyiségben figyelt a hűtőben a december elején készült adagból, ezért úgy éreztem, egy karácsonyi vacsora is remek indok lehet egy tortasütésre, nem kell ahhoz születésnap (a bátorság meg majd csak megjön sütés közben.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Persze jött a recept problematika, hogy hogyan is kell olyan lúdlábat sütni, ami az ízemlékeim szerint finom -  és a finom itt azt jelenti, hogy a krém rész nem egy súlyosan nehéz vajas krém. Azonban a receptek (és a cukrásztankönyvek) mindegyike szerint a klasszikus lúdlábtorta krém része bizony súlyosan nehéz vajas krém. Na most vagy az emlékeimmel van a baj, vagy fogalmam sincs, de nem adtam fel.

A tésztaréteghez Moha Konyha receptjét választottam kiindulásra, jó megérzéssel, a krémnél pedig a ganache tapasztalataim vezettek. A kakaós piskótát készítettem el első lépésben. Ehhez

• a sütőt 180 fokra bekapcsoltam, majd
• 4 egész tojást és 10 dkg porcukrot meg egy csipet sót géppel habosra vertem, ez olyan 5-6 perc volt (tényleg annyi legalább, gyönyörűen megemelkedett az egész hab így is, hogy sárgájával együtt csináltam, csak türelmesnek kellett lenni),
• hozzáadtam 4 evőkanál hideg vizet és 4 evőkanál olajat, azzal is vertem még 1 percet,
• egy másik tálban összekevertem 12 dkg lisztet, 3 dkg sötét kakóport és 2 teáskanál sütőport (elszántabbak szitálják ezt át, én ennyire nem tudok elszánt lenni:),
• majd a tojásos keveréket óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a tojáshab, beleforgattam a lisztes keverékbe, 
• a kész tésztát pedig egy 22 centis kivajazott-kilisztezett tortakarikába simítottam, és kb. 30 percig sütöttem, tűpróbát 25 percnél volt érdemes csinálni, addig egyértelmű volt ránézésre, hogy még a tetején (is) nyers a tészta - amúgy ezek a sütési idők nekem annyira furák, az idei szezonban minden recept, amit találtam, sokkal gyorsabb sütési időket írt, mint amikre nekem szükség volt, szóval 15 perctől mindenki nézegesse azért a piskótát, lehetőleg azonban ne nyitogassa ehhez a sütőajtót túl gyakran,
• ha kész a piskóta, a tortakarikában hagyva félretesszük hűlni, ez jó pár óra amúgy is.

• 30 dkg jó minőségű étcsokoládét és 3 dl tejszínt vízgőz felett összeolvasztottam, majd félretettem hűlni (valójában 20 dkg és 2 dl volt, amit használtam, a képeken az az arány látszik, de az kevés sajnos, ezt utólag el kell ismerjem, ezért már az ideális számokkal jövök itt),
• mikor kihűlt a csokoládés tejszín (meg a piskóta is), de tényleg kihűlt mindkettő, azaz 3-4 órával később gépi habverővel elkezdtem felverni a keveréket, vigyázva arra, nehogy vaj legyen belőle, de szóval azért jó habos, de nem folyós krémet kapjak, mikor már szinte kész volt, 
• tettem bele 3 evőkanál porcukrot (csak azt szabad) és 1 dl-t a rumosmeggy levéből (aki cukorral teszi el a rumosmeggyet, az elhagyhatja a cukrot ez esetben) és 6 dkg (igen, csak 6 dkg) puha vajat, ezzel még 1-2 percig habosítottam a krémet, aztán belekevertem jó sok lecsöpögtetett rumosmeggyet (ez olyan 4-5 púpos evőkanálnyi rumosmeggyet jelent), és aztán szépen rákentem a piskótaréteg tetejére (tortakarika még a piskótán, ne felejtsük ezt) - na ez elég rusztikus lett, nem sikerült szép sima egyenes "tetejűen" kenni, de gondoltam, majd a csokimázzal javítok a történeten.

Újra félretettem az egészet, ezen a ponton érdemes hűtőben dermeszteni, én az erkélyre tettem ki, nyáron az nem megoldás, de most télen tökéletesen működött. Mikor a krém megdermedt, ez úgy 3 óra elteltével lehetett, akkor 15 dkg csokoládét vízgőzön megolvasztottam, és a krém tetején szépen elsimítottam, mivel a meleg csokoládé meglágyította a már megdermedt krémet, ezért persze ez sem lett tökéletesen sima, azonban a látványt fokoztam jó szorosan körberakott rumosmeggy diszítéssel, így senkinek sem volt kifogása a csokoládéhullámok ellen. A csokoládémázzal is dermesztettem még az egészet a hűtőben, aztán a vacsorához tálaltam, de a másnapi ebédvendégeknek is jutott, nem egy könnyed sütemény, az biztos, cserébe azonban tényleg iszonyú finom.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Amúgy délelőtt kezdtem sütni, és az esti vacsorán már tálalható volt, szóval nem kell ezt túlaggódni, mondom így utólag, a szilveszter-újév környéki születésnaposoknak vállalkozó szelleműek meg is süthetik, persze csak ha van épp egy kis rumosmeggy feleslegbe:)

Elnéztem a receptet, és kicsit mások lettek az arányok, mint a szokványos. Cserébe ez a hókifli igazán ünnepi lett, ugyanis a liszt-mogyoró arány a szokványos 3:1-hez képest 1:1 lett benne. Ami cseppet se tett neki rosszat, kivéve, ha nem szereti valaki a mogyorót. De mi szeretjük.

fotó: livingkitchen.postr.hu

A tésztához összegyúrunk

• 15 dkg lisztet (lehetőleg ebből 5 dkg legyen teljeskiőrlésű, nálunk teljeskiőrlésű tönköly volt),
• 15 dkg darált törökmogyorót (a mogyorón legyen rajta a vékony barna héj, annak az íze fontos),
• 5 dkg porcukrot,
• 20 dkg puha (de nem olvasztott) vajat
• és egy csipet sót.

A dédnagymamám egy remek asszony volt, így szoktak indulni a történetek, de az az igazság, hogy a dédnagymamám inkább egy furcsa asszony volt, és akkor elegánsan fogalmaztam. Hiába sütött jól (és nem almáspitéket, hanem pl. remekebbnél remekebb teasüteményszerűségeket), egyrészt iszonyú keveset porciózott ki belőle még a gyerekeknek is, másrészt pedig nem osztotta meg még véletlenül sem a receptjeit az unokákkal, dédunokákkal, és erre kicsit büszke is volt. Néha megkönyörült, és akkor elmesélte, hogyan készült, amit épp főzött, de ezekben nem volt semmi titok amúgy se, a nyers cékla-torma saláta, vagy a tojásfehérjéből és málnából kevés cukorral készülő málnahabot azért könnyű érzésből reprodukálni. 

Én meg itt állok, pontosan emlékezve az ízekre, és nem tudom őket megsütni, hiába szeretném, mert az kevés, hogy tudom, hogy sok tojást használt. Néha valahol belefutok egy hasonló ízbe, de ennyi, az ő "barna sütije", meg "sárga sütije", esetleg a mákos keksze az bizony a feledés homályába fog vészni, hogy ez miért volt neki így jó, sose tudjuk már meg.

Na de legalább a csokiszalámi, az se lesz pont olyan, de azt legalább össze tudom rakni, így hát összeraktam most is. A csokiszalámi amúgy hálás dolog, nem kell sütni, és bár kell neki egy fél nap állás, de utána lehet vele menőzni akár ajándékként is. Én egyet szeretnék ajándékba adni, erre felhívtam itthon mindenki figyelmét, remélem nem kell nekiálljak majd újra:)

fotó: livingkitchen.postr.hu

Készülni pedig úgy készül, hogy

• 10 dkg vajat és 20 dkg jó minőségű étcsokoládét vízfürdőn összeolvasztok, és míg ez olvad, addig 
• egy tálba beleszórok 5 dkg aszalt meggyet (ez mazsola volt a dédnagymamámnál, de itt egyes gyerekek nem fogyasztják a mazsolát, de a meggyet meg igen),
• 5 dkg darabolt diót ,
• 10 dkg apróra tört, omlósabb kekszet (én simán kézzel belemorzsolom, most egy csomag maradék puhább babakeksz volt az áldozat, és most került mellé 2 dkg habzsókmorzsalék is, bár ízben az nem adott hozzá, pedig azt hittem fog (amúgy persze elsősorban azért, mert van itthon habcsók, és el kell használjam, hogy ne kerülgessem, de még van egy csomó, mert a 2 dkg habcsók is nagyon sok ám morzsolva),
• aztán ezt az egészet összekeverem a vaj-csokoládé keverékkel, és alaposan átkeverem kanállal, hogy az alapanyagdarabok minden oldala csokoládés legyen,
• aztán félreteszem hűtőbe vagy más hűvös helyre hűlni, kb. fél órára.
• Formázni többféleképpen lehet, én 30x30 centis folpack közepére teszem ennek az adagnak a negyedét, és a folpackot ráhajtva szalámirudacskát, vagyis inkább kolbászrudacskát formázok belőle, és a folpackban hagyva hűtőben jó pár órát, de lehetőleg egy éjszakát hűtöm (amúgy 5 db is kijön ebből az adagból, csak akkor már tényleg vékonykolbászra hasonlítana inkább).
• A zárólépés a kakaóporozás: ehhez 2 teáskanál jó minőségű kakaóport és 1 teáskanál porcukrot összekeverek, és abba hempergetem a "szalámikat" - ettől könnyebben kezelhető lesz, mert amúgy érintésre könnyen olvad, másrészt szép is lesz a végeredmény, még a folpack okozta "ráncokat" is eltünteti a felületről.
• Akár ajándékba adjuk, akár megtartjuk, celofánba vagy sütőpapírba érdemes csomagolni, és átadásig-fogyasztásig hűtőben tárolni, ha meg enni akarunk belőle, felszeletelés előtt érdemes 10 percig szobahőmérsékleten "melengetni".

Nálunk idén - nem először, és felteszem nem is utoljára - ez lesz a december 24-i vacsora. Amúgy vendégváró karácsonyi menünek is tökéletes, de gyerekes családokban azért is ideális, mert a fadíszítős-ajándékcsomagolós-izgatott gyerekes napon már tényleg csak az hiányozna, ha valami odafigyelőset kellene főzni-sütni, én legalábbis nem stresszelném magam effélével feleslegesen.

Szóval ez egy szakaszosan (is) készíthető összeállítás, amely nem érzékeny arra, ha 2 perccel tovább sütjük vagy ha rányitjuk a sütőajtót.

Ehhez egybe pulykamellet (fejenként 15-20 dkg-t érdemes számolni) belehelyezünk egy kerek jénaiba, sózzuk, őrölt borsozzuk, olívaolajjal meglocsoljuk, és alufóliával lefedve megy a hideg sütőbe, ahol aztán 200 fokot megcélozva elkezdjük sütni (akinek a pulykamell azért a túl száraz kategória, az baconnal lefedést is választhat, persze akinek a pulykamell túl száraz, ne süssön pulykamellet ugyebár:)

Miközben elkezd sülni a hús, kb. azonos méretű krumplikat (fejenként 1-2-3 db kisebb-közepeset) alaposan megmosunk, és egyesével, vizesen, héjastul alufóliába csavarunk, majd félretesszük.

Fejenként 1 (alexander típusú) körtét megpucolunk-negyedelünk (de nem hámozunk!) és szintén félretesszük. 2 szál szárzellert szintén megpucolunk, és felkarikázzuk, félretesszük.

Előkapjuk a mélyhűtőből az időben előre beszerzett natúr előfőzött egész gesztenyét, fejenként ~10 dkg-ot számolva (önsorsrontók előző nap elkészíthetik a maguk főzte gesztenyét természetesen.

Ha a fentiekkel megvagyunk, akkor a közben már kb. 15 perce a sütőben üldögélő húst kiszedjük a sütőből, mellépakoljuk a jénaiba a körtét meg a gesztenyét, 5 dkg vajat a tetejére darabolunk, újra lefedjük a fóliával, és megy vissza a sütőbe, ahol a rácsra betesszük ugyanezzel a lendülettel a becsomagolt krumplikat is. 

50 dkg hús esetén még 45 percet adunk az egésznek, ha nagyobb (60-80 dkg) a hús, a krumplikat kiszedjük 45 perc után, a húst pedig már fólia nélkül sütjük még 20 percig.

Tálalhatjuk, mindenképpen jóféle kékáfonyalekvárt adjunk mellé (ha sok a szabadidőnk, csinálhatunk csilis kékáfonyacsatnit is mellé persze).

Ha nincs egy lendület a sütésre (nekem nem szokott), akkor a nap elején érdemes mindent, de tényleg mindent előkészíteni, aztán a tervezett tálalás előtt 80-90 perccel elkezdeni berakosgatni a hozzávalókat a sütőbe, de amúgy jól melegíthető is ez az étel, szóval előre elkészítve sem kerülünk bajba, rámelegítünk a sütőben, és kész.

Nem tudom, miért háromszögek, de ez egy német recept, és mindig háromszögformájúra kell vágni, bárhol is futottam bele - és ki vagyok én, hogy ezt megkérdjelezzem. Amúgy egy kekszről van szó, azonban oly sok minden kerül bele, hogy nem kekszállagú, ezért kifejezetten üdítő a karácsonyi aprósütemények között egy ilyen darab. Mondjuk nem csak karácsonykor süthető, de amiben tejcsoki és étcsoki és aszalt sárgabarack is van, az több, mint hétköznapi.

A háromszögekhez

• először is apró kockákra darabolunk 10 dkg tej- és 10 dkg étcsokoládét, meg 10 dkg aszalt sárgabarackot - mindenképp kell bele a tejcsokoládé, egyszerűen ettől lesz az egész egy nem szokványos ízvilágú összeállítás, akik szeretik a gyömbért, azok a sárgabarack egy részét (max. felét) lecserélhetik kandírozott gyömbérre, attól még izgalmasabb lesz, ha ezzel megvagyunk, félretesszük, 
• előmelegítjük a sütőt 170-180 fokra,
• fakanállal habosra keverünk 10 dkg (nád)cukrot és 10 dkg puha vajat meg egy csipet sót,
• hozzáadunk 1 egész tojást, azzal tovább habosítjuk,
• 35 dkg lisztben elkeverünk másfél teáskanál sütőport, és azt is hozzáadjuk a keverékhez,
• majd beledolgozzuk a már felaprított csokoládét és sárgabarack darabkákat, nem lesz egyszerű, de azért nem is lehetetlen,
• jól lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, és előbb 5x5 centis négyzetekre vágjuk, majd a négyzeteket 1-1 háromszögre,
• sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 10 percig sütjük és kóstolás előtt megvárjuk, hogy kihűljön. Elvben:)

Ez az aprósütemény azon kekszek közé tartozik, amelyek frissen is fogyaszthatóak, de (fém)dobozba zárva pár nap állás után tényleg még finomabb lesz. Szóval érdemes a napokban már elkészíteni, aztán meg vigyázni rá, nehogy rájárjanak a családtagok - karácsonykor meg lehet vele villogni kávé mellé vagy csak úgy.

A sütemény tésztájának összetételén sokan fennakadtak már, nincs benne ugyanis se tojás, se semmilyen "lazító", azaz sütőpor vagy szódabikarbóna se (élesztőt kekszszerű aprósüteménybe a legelvetemültebbek se tennének bele).

A tészta egyszerűen összeállítható, azonban ne lepődjünk meg, hogy kicsit morzsálódós a végeredmény, azért lehet majd nyújtani. 

A hozzávalók:

• 20 dkg puha vaj
• 10 dkg (nád)cukor (nem porcukor, hanem kristályos, ez fontos, a tészta állagában szerepet játszik ez (is)
• 30 dkg liszt (max. a negyede legyen teljes kiőrlésű)
• 10 dkg darált mandula (a vékony barna héjjal vagy anélkül is jó, szerintem héjjal finomabb, mandulásabb a végeredmény)
• 8 ml (~2 evőkanál) cseresznyepálinka (vagy rum, sütéskor elillan az alkoholtartalom, nem kell aggódni, de ha semmi ilyesmi alkoholt nem találunk otthon, akkor helyettesíthető vízzel is, az alkoholtól kicsit porhanyósabb lesz)

A hozzávalókat egy mélyebb tálban alaposan összedolgozzuk, és enyhén lisztezett deszkán 2 mm vastagra (vagy inkább 2 mm vékonyra:) nyújtjuk, és kisebb méretű fomákat használva kiszúrogatjuk (ha nincs kéznél formánk, akkor késsel remek kis téglalapokat vágunk belőle), majd sütőpapírra téve, 180 fokon előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Ha kész, étcsokoládéba mártsuk félig a kekszeket, és ha ráérünk, a csokoládéra pár szem csillogó cukorgyöngy is kerülhet. Csokoládé nélkül is működik a keksz persze, de finomabb vele. Számítsunk arra, hogy egy adag végül szinte biztos, hogy nem lesz elég:)

Laktózmentes vajat használva nem csak tojás-, hanem laktózmentes is lesz a kekszünk.

Ez egy elronthatatlan mézeskalácsrecept, aki belebotlott nálam, az rögtön elkérte, és azóta is ezt süti. A recept zsenialitása, hogy a megsütés pillanatától az elfogyasztás pillanatáig puha-omlós, nem kell semmi cseles almával dobozban tartani vagy egyebek, fémdobozban hetekig eláll - ha nem tud róla a család:) 

kép: livingkitchen.postr.hu

A tésztát a sütés előtti napon érdemes elkészíteni, de 1-2 óra hűtés után is már könnyen kezelhető. 

• 25 dkg mézet (én selyemfűmézet vagy gesztenyemézet használok, de ki-ki a maga választását) és 
• 1 csomag kotányi mézes fűszerkeveréket (vagy 2-1-1 teáskanál arányban fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve, de ez a kotányi egy remekarány, amúgy almásréteshez is) összeforralunk (mellette állva, mert gyorsan forr),
• a tűzről levéve belekeverek 30 dkg vajat, és addig kevergetem, míg az szépen el nem olvad (vagy nem kevergetem, akkor is elolvad, de ez titok:)
• közben egy mély tálban 3 tojást, 25 dkg (nád)cukorral és csipet sóval habosra keverünk a jó kis kézi habverővel vagy szimplán  fakanállal, 
• majd beleteszünk annyi (fele-fele arányban sima és teljes kiőrlésű vagy graham) lisztet, amennyit felvesz, 
• utána belekeverjük a langyosra hűlt mézes-vajas keveréket,
• majd egy újabb adag lisztet, amibe belekeverünk 3 teáskanál szódabikarbónát,
• és innentől gyúrni lehet, kézzel érdemes, és addig teszünk hozzá lisztet, míg összeáll és már nem ragad a tészta, ehhez az állapothoz általában mindösszesen 1 kg liszt felhasználásakor jutunk,
• ezután menjen pihenni a hűtőbe legalább 1-2 órára,
• aztán meg lehet lisztezett deszkán nyújtani, szaggatni,
• továbbá díszíteni: ehhez sütés előtt tojással mindenképp meg kell kenni, akkor lesz szép fényes (bár hivatalosan tojássárgájával, de egész tojással is pont ugyanannyira lesz szép fényes), és annak a tetejére mehet szórócukor, aszaltgyümölcs, dió, mandula, akármi, az egyik legjobb ízpárosítás a mézeskalács aszaltszilvával,
• sütni pedig sütőpapírra pakolva, a mézesek között távolságot hagyva, mert kicsit megnőnek, 180 fokon 6 perc alatt lesznek kész, de figyeljük a színét, sütőfüggő, van, ahol 5 perc már elég.

Néhány tipp a sütéshez, díszítéshez:

• melegen nagyon puha a mézes, óvatosan szedjük le a lapról, mert könnyen eldeformálódik, mikor kihűl, akkor lesz kezelhető állagú, és tényleg azonnal puha,
• a tészta remekül fagyasztható nyersen, de a hűtőben is napokig (egy hétig is) eláll, ha úgy alakul az élet, szóval előre elkészíthető, aztán sütjük, mikor ráérünk,
• ha felakasztható díszt akarunk készíteni a mézeskalácsból, akkor nagy lyukú szívószállal érdemes kilukasztani, így, bár összemegy sütéskor a lyuk, de pont marad akkor, amin átfűzhetjük a masnit,
• tényleg vékonyra nyújtsuk a tésztát, finomabb lesz a végeredmény,
• ha tojásfehérje mázat akarunk rátenni (akár csak mintát), akkor inkább ne kenjük le tojással sütés előtt, könnyebb lesz a díszítés akkor
• a tojásfehérjével sütés után kell díszíteni, minden egyébbel sütés előtt.

Hozzávalólista, karácsony előtti segítségnek:

• 25 dkg méz
• 1 csomag mézes fűszerkeverék (vagy fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve)
• 30 dkg vaj
• 3 tojás (+1 a díszítéshez)
• 25 dkg cukor
• 1 kg liszt (sima és teljes kiőrlésű vagy graham)
• szódabikarbóna, só

Laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajjal készítjük.

Recept forrása: Törp.