livingkitchen - nem nigella, de főz

Szóval a kakukkfű az egyik legkomolyabb túlélő a fűszerkertemben, nem tudok annyit elhasználni belőle, hogy ne maradjon egy kb. éves adag belőle a ládában, és a tél sem tud neki ártani (a menta még ilyen csapatban, de az limonádéban azért érdemi mennyiségben képes fogyni legalább). 

Sok mindenbe kerülhet persze kakukkfű, de van néhány kötelező kűr, ilyen a csirkemájpástétom, ami szerintem elképzelhetetlen nélküle.

fotó: Sargent Choice Nutrition Center blog

4-5 személyre egy mélyebb (lehetőleg nem teflon) serpenyőben (ha teflon a serpenyő, akkor a turmixoláshoz ki kell majd szedni, ami dupla mosogatás) egy nagyobb fej nem túl apróra felaprított vöröshagymát 5-6 dkg vajon (nem margarin, nem zsír, vaj:) üvegesre párolok (ne kezdjen el pirulni, ez fontos), majd hozzáadok fél kiló csirkemájat, azt kifehéredésig kevergetem, hozzáadok 1 dl száraz fehérbort és félmaréknyi friss kakukkfűlevélkét (a kakukkfű száráról a levelek nagyon könnyen lehúzhatóak, ha nincs friss, lehet szárított kakukkfüvet is használni, egy csapott teáskanálnyit érdemes akkor belemorzsolni), majd fedő alatt, néha megkeverve párolom 30 percig. Ha marad alatta lé, akkor kicsit még összeforralom, hogy csak nagyon kevés leve maradjon. Sózom, őrölt borsot adok hozzá, és 1 dl tejföllel simára turmixolom - ne ijedjünk meg, ha ilyenkor még kicsit lágyabb a pástétom (mondjuk szerintem így is finom), mert hűtőben tárolva változni fog az állaga a benne lévő vaj miatt.

Magos kenyérrel szerintem abbahagyhatatlan, amúgy hűtőben 1 hétig is eláll, szóval remek alternatívája a bolti májkrémeknek is.

Laktózmentes változat: a vajat laktózmentesre kell cserélni az alapanyagok között.

Nincs min meglepődni, szeptember közepe is elmúlt, naná, hogy ősz lett, végre kifejezetten élvezetes a süteménysütés, mert jó meleg lesz tőle a konyhában (a hideg miatt nyafogókat figyelmeztetnénk arra, hogy bezzeg 40 fokban a meleggel volt bajuk). Az ősznek a szilva mellett talán a friss dió a másik nagy vonzereje (plusz az őszi napsütés és a színes leveleken a surlófény, ha már listázunk). Mondjuk pucolni rémes, ha még nedves a dió, akkor fog a külső és a belső héja is rendesen, a csonthéj nehezen törhető, mert a sok nedvesség miatt még nem törik - na de a puha dióbél, és a nem agresszív dió íz, az szerintem simán kárpótol. Tudom, nem mindenki ért ezzel egyet, mert végül is a dió lényege, hogy a megszáradt vékony héj erős diós ízűvé válik.

kép forrása: www.pingminghealth.com

A süteményhez 12,5 dkg vajat vízgőz felett felmelegítünk, adunk hozzá (valódi) vaníliáscukrot, 15 dkg jó minőségű étcsokoládét és 15 dkg (nád)cukrot (az étcsoki miatt kell a 20 dkg), mikor ez szépen összeolvad a vízgőz és a keverés hatására, a vízgőzről levesszük.

Megvárjuk, míg (valamennyire) kihűl, belekeverünk 3 egész tojást, csipet sót és 12,5 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű tönköly pl.) amibe előtte belekeverünk egy teáskanál sütőport, és szép egyenletesre keverjük.

Belekeverünk 15 dkg friss, negyedelt diót, és egy kisebb, kivajazott tepsibe (pl. 20x20 centisbe) öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük - a sütemény közepe ragacsos kell maradjon! 

Öregdióval vagy törökmogyoróval is készülhet, abból elég 10 dkg az erősebb íz miatt, friss dióval azonban egy sokkal lágyabb állagú végeredményünk lesz, lévén a belekevert dió puhább. Vaníliafagyival is tálalhatjuk, ha nincs jobb dolgunk.

Laktózmentes verzióhoz: a vajat kell laktózmentesre cserélni.

Van a bevált csokis muffin, amit szoktam csokoládé helyett gyümölccsel készíteni, de miért ne lehetne csokis is, meg gyümölcsös is ugyebár? Aktuális nehezítő tényező, hogy laktózmentes diéta ütötte fel a fejét a családban, ami csak kicsit problémás, mert tejből, vajból, tejfölből és joghurtból könnyű laktózmenteshez jutni, szóval azért az ad mozgásteret.

A szokásos receptemmel amúgy egy bajom szokott lenni, hogy nem 12, hanem 14-15 muffin lesz belőle, ami nem zavarna, ha nem 12 darabos muffinforma-készletem lenne (a muffintepsi annyira magasan van, hogy valahogy mindig elfelejtem, hogy azt is használhatnám:).

Gondoltam, kicsit finomhangolok a recepten, hogy 12 darab legyen az eredmény. Igen, ebből már mindenki sejtheti, hogy nem sikerült, szóval íme a 10 darab muffint eredményező recept.

Összekeverjük a hozzávalókat:

• 1/2 bögre lisztet
• 1/2 bögre teljes kiőrlésű tönkölylisztet (nem érdemes elcsalni, tényleg hozzáad az ízhez, nem muszáj tönköly legyen, de teljes kiőrlésű)
• 1/2 bögre zabpelyhet (az apróbb méretűt érdemes - most csak nagyobb méretű volt itthon, de nem volt zavaró)
• 1/2 teáskanál sütőport
• 1/2 teáskanál szódabikarbónát
• csipet sót
• 5 dkg étcsokit apróra darabolva
• 5 dkg kékáfonyát
• 1/3 bögre (nád)cukrot (én szemre mérem, több, mint negyed, kevesebb, mint fél:)

Ha ez megvan, utána hozzákeverünk

• 1,5 dl joghurtot
• 1/3 bögre olívaolajat
• 1 egész tojást

A kész tésztának lágynak, könnyen kanalazhatónak kell lennie. Ha megvagyunk, kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra, és míg előmelegszik, állhat kicsit a tészta (így a zabpehely meg tudja szívni magát nedvességgel, többek között). Mikor a sütőnk már elég meleg, a tésztát még egyszer átkeverjük, aztán mehet a muffinformákba, és sütő függvényében 20-35 percig süssük, 20 percnél erdemes tűpróbázni.

Laktózmentes verzióhoz: a joghurtot kell laktózmentesre cserélni.

Még nincs szilvaszezon (amúgy tényleg nincs, hiába próbálkoznak a piacon az árusok, a szilva még savanyú). Sárgabarackszezon van. Tehát nem sütünk szilvás süteményt. És mégis. Ezt a receptet kb. ősz óta nézegetem, persze a tavalyi szilvaszezon után találtam rá, mikor máskor - és persze kinek van türelme kivárni az idei szezont vele, nekem nem, inkább megcsináltam sárgabarackkal, születésnapi meglepetéssüteménynek.

kép: livingkitchen.postr.hu

Persze úgy indult azt egész, hogy egy enyhébb infarktust kaptam a 25 dkg cukortól már leírva is (meg a 25 dkg gyümölcs kifejezést is nehezen tudom értelmezni, kivéve, ha áfonyáról vagy ribiszkéről van szó), szóval a recept az így néz ki nálam:

bekapcsoltam a sütőt 160 fokra, majd

kép forrása: gardenofeaden.blogspot.hu

Vendégségbe készültem, ahol a házigazda átmenetileg tejmentes diétén van, szóval gondoltam, tejmentes süteménynek örülni fog, mert múltbeli tapasztalataim alapján tudom, hogy az nem egyszerű élet. Nem volt kedvem tejmentes margarinnal dolgozni, mióta nálunk vaj kerül mindenbe, amibe csak kerülhet, nincs sok kedvem margarint a házba hozni, na de a muffint olívaolajjal készítem, szóval valójában könnyen tejmentessé varázsolható. Nem kaptam zabtejszínt, de ha kaptam volna, akkor egyszerűen ezt a receptet csináltam volna meg, és a tejfölt zabtejszínre cseréltem volna.

Ehelyett egy kicsit módosítottam az arányokon, és így készült el 12 darab remek darab:

• negyed kiló sárgabarackot kimagoztam és nyolcadoltam, mellészórtam 15 dkg áfonyát, és félretettem, hogy összeállítsam a tésztát:
• fakanállal habosra kevertem 3 egész tojást, 1/3 bögre (nád)cukrot, 3 teáskanál vaníliáscukrot és 1/2 bögre olívaolajat
• majd hozzákevertem 1 és 1/4 bögre lisztet, 1/2 bögre zabpelyhet, 1/2 teáskanál sütőport, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és csipet sót
• a kész tésztába beleforgattam a gyümölcsöt, és félretettem addig állni, míg a sütőn bemelegedett 200 fokra
• mielőtt a muffinformákba kanalaztam volna a tésztát,, még egyszer átkevertem a kicsit lazult tésztát (lévén dolgozott a szódabikarbóna és a sütőpor),  és légkeveréssel 18-20 perc alatt készre sütöttem

ez egy retrospektív recept, és nem is egy, de rögtön három, és mivel mindig valaki elkéri, szóval legyen itt is, ne csak fórumban:

20 dkg liszt, 10 dkg (tejmentes) margarin (persze vajból az igazi, de ugye mindenki azzal főz, ami jár neki:), 1 tojássárgája és annyi víz, hogy szépen összeálljon nem túl kemény tésztává - tojássárgája nélkül is működik, de akkor 4 dkg almapürével érdemes helyettesíteni

a tésztát fél óra pihentetés után többször nyújtjuk, majd belesimítjuk egy kerek tortaforma aljába max. 1 centis peremmel (piteformába pl.)

jól megszurkáljuk, beledobálunk pár szem babot (vagy se) és 190 fokon 10-15 percig elősütjük, elősütés után a babokat kiszedjük

miközben sül a tészta, 4-5 szem almából kevés vízzel kompótot főzünk (kis vanília, fahéj és cukor sem árt bele, de csak ha már szoktatva van hozzá a gyerek, ne a szülinapján kezdjük ezzel)

a kész, sűrű kompótot villával összetörjük, rásimítjuk a tésztára, majd 2 vagy 3 almát egész vékony szeletekre vágunk, csinosan és körkörösen elhelyezzük és kb. 30 perc alatt 190 fokon készre sütjük

a tészta alternatívája: 30 dkg liszt, 20 dkg hideg, tejmentes margarin, 10 dkg cukor és egy egész tojás, és ebből gyúrunk gyorsan tésztát, továbbiak mint fent

az alma alternatívája: 2 banánból icipici vízzel és egy kanál sárgabaracklekvárral kompótot főzünk, villával szétnyomkodjuk, azzal kenjük meg a tésztát, a tetejére meg további 3 banán megy szépen elrendezve vékonyra karikázva, és mielőtt a sütőbe visszatolnánk, még a tetejére is kenünk egy kis lekvárt, 15 percre elég visszatolni a sütőbe

mivel ebbe a tortába nem lehet gyertyat szúrni, ezért érdemes venni olyan "partikészletet", ami pl. repülő vagy vonat vagy egyéb formájú, és abba lehet állítani a gyertyát vagy van olyan partigyertya, amihez tartozik vmi tartó, és azzal együtt rakható a tortára (nem a beleszúrós tartó!)

kép: livingkitchen.postr.hu

Az egyik legértelmetlenebb nevet ez a desszert a Cyrano étteremben kapta anno, "Fekete vonat" (a negatív áthallásokról nem is szólva) - azonban amikor ott megjelent az étlapon, akkor a magyar gasztroszcénán ez még egy kvázi ismeretlen desszert volt, ezért elnézte az ember az elnevezést, és boldogan rendelte ezt a vacsora végén. Azóta divatdesszert lett ez, úton-útfélen felbukkan a desszertlapokon, elég hullámzó minőségben, de a fő jellemző, hogy igazi szakácsparáztató desszert ez, mert hogy nehéz megcsinálni. Na most az az igazság, hogy ez a része kicsit sem igaz, nem túl nehéz belőni a sütési időt, ami a titka az egésznek, vagy nekünk volt eddig mindig szerencsénk (nem hinném:)

A Cyranoban (is) meggyöntettel készült, a mi verziónk is most azzal került az asztalra, a felfújtrecept forrása pedig Chili & Vanilia.

A desszert egyetlen kényelmetlensége, hogy frissen kell elkészíteni, közvetlenül fogyasztás előtt, amivel segíthetünk magunkon, hogy az alapanyagokat előre kimérjük, előkészítjük, így az elkészítéskor már csak az összeállítás a dolgunk. Ennek megfelelően az optimális előkészítés úgy néz ki, hogy (2 adagra számolva, amit érdemes pontosan követni, és 4 vagy 6 vagy 8 adagra átszámolni, ha nagyobb a létszám, de semmiképpen se próbálkozni páratlan számú adag elkészítésével)

• vajjal egy rétegben vékonyan kikenjük, majd kilisztezzük az egyszemélyes felfújtformákat, és félretesszük őket, várjanak a sorukra türelemmel
• bekészítjük egy nagyobb tálba a 6 dkg vajat és a 6 dkg jó minőségű (60-75%-os csokoládétartalmú) étcsokoládét (azért kell a nagyobb tál, mert ebben fogjuk a tésztát összeállítani), ezt majd vízgőz fölött kell összeolvasszuk, ha itt lesz ideje (ha nagyon extrát szeretnénk, akkor egy csilipaprikát is beledobunk a vaj és az étcsokoládé mellé, vagy őrölt kardamomból néhány csipetnyit)
• bekészítjük egy másik tálba a 3,5 dkg (nád)cukrot, 1 egész tojást és 1 tojássárgáját, ezt majd habverővel kell majd tökéletes állag eléréséig (fehéredésig) verni
• és egy kisebb tálkába 1,6 dkg lisztet is előkészítünk
• egy kisebb lábosba beleöntünk ~10 dkg magozott meggyet (mirelitet vagy végső esetben befőttet, de azért arra ne törekedjünk), 1/2 dl vizet (vagy ha befőttet használunk, annak a levét), meg egy kis vaníliát vagy vaníliáscukrot
• egy kis pohárba 1 csapott evőkanál keményítőt néhány evőkanál hideg vízzel simára keverünk