livingkitchen - nem nigella, de főz

Tudom, a medvehagyma egy idegesítő divathullám, ami minden koratavasszal őrületbe kergeti az embereket. Szerintem meg nem az, hanem hogy vannak a szezonok, és amit lehet, csak szezonban eszünk (és ugye van, amit csak szezonban lehet enni), ennyire egyszerű, a medvehagyma meg hát egy ilyen műfaj.

A rizottót én főételnek szeretem, de azért néha köret lesz belőle, főleg, hogy a legutóbbi vacsorán a kacsamell volt a kiindulás, és ahhoz kerestem valami tavasziast, a medvehagymás rizottó meg pont tökéletes volt erre.

A rizottó elkészülését nem írom le, mert pont úgy készült, mint az aszaltparadicsomos-rukkolás, azzal a különbséggel, hogy a végén nem aszaltparadicsom és rukkolát kevertem bele, hanem ujjnyi széles csíkokra darabolt medvehagymából úgy 15 szálat. Az időzítés volt az egyetlen kritikus elem ebben a vacsorában, mert a rizottó sem szeret állni, a kacsamell sem, legalábbis elkészülte után, ezért a két ételt pont egyszerre kell elkezdeni készíteni, cserébe 40 perc alatt (előkészületekkel együtt) tálalható vacsoránk lesz.

fotó: kivingkitchen.postr.hu

A kacsamellen elég sokat aggódtam, mert azt hiszem, még sosem sütöttem kacsamellet, vagy legalábbis nem emlékszem rá, de végül eldöntöttem, hogy Chili & vanília iránymutatását használom, és végül utóbb nem is értem, mit aggódtam annyit, ennyit a média hatalmáról, amelyik elülteti az emberben, hogy kacsamellett sütni nehéz feladat.

Egy dologra kell figyelni, mivel tényleg időérzékeny a kacsamell elkészítése, nem mindegy, milyen hőmérsékletű hússal indítunk, az alábbi leírás akkor működik, ha a kacsamellek gyakorlatilag közel szobahőmérsékletűek legyenek (nekem ez egyszerű volt, mert nem fagyasztott kacsamellből indultam, így egyszerűen vásárlás után el se tettem a hűtőbe a húst, a konyhapulton álldogált két órát, míg sor került rá). Aztán innen már csak a lépéseket kell betartani, és remek kacsamellünk lesz, ehhez:

• a sütőt bekapcsoltam 180 fokra, hogy bemelegedjen, majd
• fogtam fejenként egy kacsamellet (amiket én vettem, azok kifejezettem kisebbek voltak, 22 dkg körüliek, ezért elég vékony volt rajtuk a zsírréteg), és egy nagyon éles késsel a bőrét beirdaljuk: két-három párhuzamos vágás az egyik irányban, ugyanennyi erre merőlegesen, az irdalás lényege, hogy a bőrt és a bőr alatti zsírt átvágjuk, az éles kés lényege, hogy ezt úgy tudjuk megtenni, hogy nem vágjuk át mindezt a húsig, ez a kacsamell kiszáradásának fontos megelőzője, nekem elég nehéz feladat volt a nagyon vékony zsírréteg miatt, de tényleg, éles késsel az ember csodákra képes, ezután
• a kacsamelleket minkét oldalukon sóztam, friss borsot őröltem rájuk, majd egy forró vastag falú serpenyőben (ami aztán sütőbe is áttehető), a bőrös oldalával lefelé szép lassan megpirítottam, illetve kiolvasztottam a zsírját, és menet közben kikanalazgattam alóla a kiolvadó zsírt, esetemben ez elég minimális volt egyébként, meg egy keveset hagyjunk is alatta, de tényleg keveset,
• amikor a kacsa bőre sötétre pirult, akkor megfordítottam, és magas lángon kb. 2 perc alatt kérgesítem, azaz épp csak megpiruljon, ha a serpenyőnk bírja a sütőt, akkor egyszerű dolgunk van, ezen a ponton fogjuk, és betesszük a közben már 180 fokos sütőbe (ha nincs, akkor átpakoljuk, fontos, nem jénaiba, hanem akkor olyan serpenyőbe, amiben van pl. rács vagy nagyon vékony, ez azért fontos, mert 12 perc kevés idő, ha vastag edénybe tesszük át a kacsát, az edény hideg marad, mi pedig a kacsát akarjuk készre sütni),
• innentől meg figyelünk, 12 percig sütjük a sütőben a kacsamelleket, egy perccel se tovább, mert tényleg kiszáradhat, és ha letelt az idő, kivesszük a sütőből, és letakarjuk egy alufóliával 5-10 percre, majd szeleteljük és tálaljuk - az addigra pont elkészülő rizottóval.

Vannak azok a fajta ételek, amikhez nem kell bonyolítani a köretet, friss bagett, és hajrá. Na ez pontosan az a recept, és aki az egytálételek nagy híve, az ebben nem fog csalódni - remekül előkészíthető mondjuk még szánkózás előtt, hazaérve csak a sütőbe kell betolni, hogy a sajt ráolvadjon a végeredményre. Persze szánkózás nélkül is finom:)

Fejenként egy csirkecombot (lehet csirkemell is, de combbal finomabb) és fejenként 1 fej (nem gerezd, fej!) fokhagymát gerezdjeire szedve, de nem megpucolva (a zörgős elemeket leszedve) egy jénaiba teszünk, sózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és - lehetőség szerint friss - zöldfűszereket teszünk mellé. Kakukkfű nálam még télen is van az erkélyen, amúgy zsálya és rozmaring illik még bele, ha friss a zöldfűszerünk, akkor hagyjuk a fűszerleveleket a szárán. Ha csak kakukkfüvet találunk otthon, azzal már tökéletes eredmény lesz, úgyis a fokhagyma lesz a legfontosabb szereplő. Előmelegített sütőben, lefedve 200 fokon egy órát sütjük, majd  kiszedegetjük a fokhagymagerezdeket a húsok közül.

Ekkor jön a pepecsmunka, a sok-sok fokhagymagerezdből egyesével kinyomkodjuk a krémes fokhagymát egy kisebb lábosba, majd erre ráöntjük a hús alól a levet meg adunk hozzá bő fél deci fehérbort és apróra kockázott csiperkegombát, fejenként 10 dkg-val érdemes számolni, és összeforraljuk ezt kb. 10 perc alatt.

2 deci tejfölt belekeverünk, ha olyan a hangulatunk, akkor lisztes-tejfölös habarást tegyünk bele, öntsük az egészet a csirkecombokra, és toljuk vissza pirulni a sütőbe 1-2 mozzarella sajttal lefedve. Aztán pedig friss bagettel tálaljuk.

Ha laktózmentesen akarjuk, akkor a tejföl legyen laktózmentes, és mozzarella helyett laktózmentes sajtot válasszunk a tetejére.

Van annak egy bája, amikor az ember vacsoravendégeket hív, és délután négykor még csak épp odaér a boltba, hogy megnézze, mi a húsfelhozatal a karácsonyt követő első (amúgy boltok szempontjából szombatot imitáló) napon - hogy majd ez alapján kitalálja,  mi is legyen a vacsora. Persze titkon azért aggódtam, hogy ha fél ötkor még mindig csak mérlegelem, hogy szarvasvadas vagy tűzdelt vaddisznócomb, akkor hány órakor lesz valójában aznap vacsora. Egyébként így utólag már tudom, a szarvascomb 2,5 óra alatt bőven puhára fő, szóval felesleges volt aggódni. Továbbá bátraké a szerencse, ezért szalvétagombócot gondoltam ki a vadas mellé, mert azt még sosem csináltam, de az egy másik történet, most maradjunk a vadasnál.

kép: livingkitchen.postr.hu

Szóval egy kiló szarvascombbal és a nem könnyen megszerzett borókabogyóval felszerelkezve neki is álltam a vadasnak, ami nem a klasszikus vadasfőzési módszer, de én így csinálom, és mindig finom. A klasszikus vadas ugyanis úgy készül, hogy a zöldségekből és a fűszerekből készül egy összefőzött pác, abban álldogál a hús, amit aztán a zöldségek és a fűszerek nélkül párolunk meg, és adjuk hozzá a pácléből összeállított mártást. Ehhez képest én nem pácolok, hanem:

• egy fej közepes méretű vöröshagymát felkockázok, és olajon épp hogy üvegesre sütöm, beledobálom a kisebb szeletekre vágott szarvascombot (de más húsfajta esetén is így járok el), épp csak egy vékony kérget pirítok rá, majd felöntöm 2-3 dl vörösborral (épp hogy ellepje),
• sózom, fűszertojásban teszek mellé egy teáskanálnyi szegfűborsot, meg 2 teáskanálnyi borókabogyót, 2-3 sárgarépát, egy-két szál fehérrépát, egy közepes negyed zellergumót, kevés, de friss petrezselyemzöldet, aztán fedő alatt párolom, néha kevergetem, ha nagyon elfogy a leve, akkor kicsi vizet és/vagy vörösbort adok még hozzá, és ezt addig csinálom, míg a hús szuperpuha nem lesz,
• ha a hús kész, akkor azt kiveszem a lábosból, és félreteszem egy tányérra, kihorgászom a fűszertojást, azt is félreteszem, és nekiállok összerakni a szószt, ehhez
• egy kisebb lábosban 1 teáskanál cukorból és pici vízből karamellt készítek, hozzáadom a hús mellett párolódott zöldségeket és a hús alól az összes levet, adok hozzá egy evőkanál mustárt, és összeturmixolom, ha nem elég savanyú, akkor mehet bele pici citromlé, esetleg még mustár, de itt már kóstolgatni kell, semmi se legyen benne túl sok, meg esetleg egy kevés tejföl, de ez utóbbi szerintem nem kell bele, mert nagyon könnyen ki bír lógni az összhatásból, főleg, ha vörösborosan főzi a vadast az ember lánya, na és ami semmiképpen nem kell bele, az a lisztes-tejfölös habarás, a vadasmártás legyen önmagától sűrű, és nem kell hogy sok legyen, pont csak fedje be a húst meg még egy kevés, a lisztes-tejfölös habarással épp a lényeg veszik el a vadasmártásból, kivéve persze, ha valaki a menza ízeket keresi mindenütt - de a szarvas mellett ne keresse szerintem,
• szóval ha kész a mártás, akkor az eredeti lábosba visszapakolom a húst, ráöntöm a mártást, és lefedem tálalásig, ha muszáj, mert kihűlt közben, akkor rá is melegíthetek így könnyen.

Nálunk idén - nem először, és felteszem nem is utoljára - ez lesz a december 24-i vacsora. Amúgy vendégváró karácsonyi menünek is tökéletes, de gyerekes családokban azért is ideális, mert a fadíszítős-ajándékcsomagolós-izgatott gyerekes napon már tényleg csak az hiányozna, ha valami odafigyelőset kellene főzni-sütni, én legalábbis nem stresszelném magam effélével feleslegesen.

Szóval ez egy szakaszosan (is) készíthető összeállítás, amely nem érzékeny arra, ha 2 perccel tovább sütjük vagy ha rányitjuk a sütőajtót.

Ehhez egybe pulykamellet (fejenként 15-20 dkg-t érdemes számolni) belehelyezünk egy kerek jénaiba, sózzuk, őrölt borsozzuk, olívaolajjal meglocsoljuk, és alufóliával lefedve megy a hideg sütőbe, ahol aztán 200 fokot megcélozva elkezdjük sütni (akinek a pulykamell azért a túl száraz kategória, az baconnal lefedést is választhat, persze akinek a pulykamell túl száraz, ne süssön pulykamellet ugyebár:)

Miközben elkezd sülni a hús, kb. azonos méretű krumplikat (fejenként 1-2-3 db kisebb-közepeset) alaposan megmosunk, és egyesével, vizesen, héjastul alufóliába csavarunk, majd félretesszük.

Fejenként 1 (alexander típusú) körtét megpucolunk-negyedelünk (de nem hámozunk!) és szintén félretesszük. 2 szál szárzellert szintén megpucolunk, és felkarikázzuk, félretesszük.

Előkapjuk a mélyhűtőből az időben előre beszerzett natúr előfőzött egész gesztenyét, fejenként ~10 dkg-ot számolva (önsorsrontók előző nap elkészíthetik a maguk főzte gesztenyét természetesen.

Ha a fentiekkel megvagyunk, akkor a közben már kb. 15 perce a sütőben üldögélő húst kiszedjük a sütőből, mellépakoljuk a jénaiba a körtét meg a gesztenyét, 5 dkg vajat a tetejére darabolunk, újra lefedjük a fóliával, és megy vissza a sütőbe, ahol a rácsra betesszük ugyanezzel a lendülettel a becsomagolt krumplikat is. 

50 dkg hús esetén még 45 percet adunk az egésznek, ha nagyobb (60-80 dkg) a hús, a krumplikat kiszedjük 45 perc után, a húst pedig már fólia nélkül sütjük még 20 percig.

Tálalhatjuk, mindenképpen jóféle kékáfonyalekvárt adjunk mellé (ha sok a szabadidőnk, csinálhatunk csilis kékáfonyacsatnit is mellé persze).

Ha nincs egy lendület a sütésre (nekem nem szokott), akkor a nap elején érdemes mindent, de tényleg mindent előkészíteni, aztán a tervezett tálalás előtt 80-90 perccel elkezdeni berakosgatni a hozzávalókat a sütőbe, de amúgy jól melegíthető is ez az étel, szóval előre elkészítve sem kerülünk bajba, rámelegítünk a sütőben, és kész.

A kápiapaprika általában sütve, salátának végzi, ez érthető, nem nagyon képzelhető el neki jobb sors. Most azonban kiderült, hogy dehogynem. Az ötletadó recept egy éve várt a megvalósításra - az eredmény pedig igazán ismétlésért kiált. Nyáridéző ízvilág, mi más kellhet a ködös őszi napokon.

Kápiapaprika, fetasajt, joghurt, hagyma, fokhagyma, kakukkfű, ebből csak jó sülhet ki, és tényleg.

• A sütőt előmelegítjük 220 fokra, közben
• egy közepes fej sonkahagymát felaprítunk és serpenyőben olívaolajon áttetszőre futtatunk,
• hozzáadunk egy-két vékonyra szelt fokhagymagerezdet, vigyázunk, hogy meg ne égjen, 
• majd hozzáadjuk a darálthúst (szerintem borjút, de mindenki azt, amit szeretne), 
• sózzuk, borsozzuk, 2-3 ágacska friss kakukkfűről lehúzzuk a levélkéket, és azt is mellédobjuk, és megpirítjuk/pároljuk, épp csak annyira, hogy a rózsaszín színét elveszítse a hús (de még nem kell, hogy kész legyen),
• lehúzzuk a tűzről, és 15 dkg felkockázott fetasajtot hozzákeverünk.
• Ha ezzek megvagyunk akkor 4 kápiapaprikát hosszában kettévágunk, kiszedjük a csumáját, a paprikák egyik felét belefektetjük szorosan egy sütőtálba, belekanalazzuk a kész húst a paprikafelekbe, majd a paprikák (lehetőleg saját) másik felével lefedjük - egyszerűbb, mint a paprikákba belenyomkodni a húst, másrészt így nincs kimaradó töltelék. 
• 1 dl joghurttal meglocsoljuk a paprikákat (tényleg nem kell több, rákanalazza az ember és kész, ez az esztétikai funkció elsősorban, de persze nem csak), néhány kakukkfűágacska még a tetejére, aztán mehet a sütőbe készre sülni, kb. 45. perc.
• Mikor kész a cucc, akkor kitálaljuk a paprikákat, és az alatta összegyűlt levet 1-2 deci joghurttal simára keverjük, és ezt a szószt adjuk mellé. Ha a gyerekem megenné az efféle ételt, azt mondaná rá, mennyei:)

kép: livingkitchen.postr.hu

Disclaimer: A recept persze nem csak kápiapaprikával, hanem "simával", azonban az édeskés íz fontos eleme a végeredménynek, szerintem. És igen, nincs benne rizs, nem kell a darálthúshoz mindig rizst adni, tényleg nem.

A sajtos hússal nem lehet mellélőni. A camembert-es verzióval meg azért nem, mert az meg nem a szokványos sajtos hús dolog. Cserébe egy ünnepi ebéd vagy születésnapi vacsorán is megállja a helyét.

kép forrása: www.niccooks.com

A sütőt előmelegítem 180 fokra, közben egy nagy serpenyőben kis olívolajon vagy vajon gyorsan megpirítom a sózott-borsozott csirkemellek (4 főre 3-4 csirkemell, méret függvényében) mindkét oldalát, majd lefedem, hogy párolódjon jó 20 percig kis lángon.

Közben 2 nagyobb almát megtisztítok, és jó ujjnyi vastag szeletekre vágok. A húst kiveszem a serpenyőből, átteszem egy jénaiba, a serpenyőben maradt zsíradékon pedig az almaszeletek mindkét oldalát jól megpirítom.

Az almákat is átpakolom a jénaiba, a hús tetejére, mellédobálok 2-3 szárzellerszárat (elég szép szó:) kb. 4 centis darabokra vágva, és az egészet beborítom 15 dkg vékonyra szeletelt érettebb camembert-rel. Kicsi fehérborsot még őrölök rá, aztán lefedés nélkül megy az egész a közben már forró sütőbe, ahol a sajt megolvadásáig-megpirulásáig tartózkodik - amikor a sajt már kezd olvadozni, akkor belekanalazok 2 evőkanálnyi áfonyalekvárt a sajt tetejére, és úgy sütöm tovább.

Köret nélkül is remek, de ha köret, akkor vagy friss bagett (ha az köretnek számít:) vagy vajas krumplipüré, nem kérdés.

A fűszernövények közül a cserepeimben a rozmaring az egyik, ami remekül bírja (na jó, a kakukkfű a balkonládában, az a legdurvább, felhasználhatatlan mennyiség van belőle:) - szóval a kedvenc egytálakban sokszor felbukkan. Az egytálak amúgy is a kedvenc műfajom: mindent belepakolok a jénaiba, be a sütőbe és aztán majd ebédnél kell újra ránézni az egészre, és ugye mosogatni is csak egy darab edényt kell. Persze nem mindegy, hogy mi az a minden, amit belepakolok. 

kép: Folia 

A tejszínes-rozmaringos csirke esetén fejenként egy csirkecombot vagy egy fél csirkemellet, 20-25 deka karikákra vágott krumplit és 2 közepes méretű szintén karikákra vágott paradicsomot (télidőben konzerv hámozott egész paradicsommal helyettesíthető, akkor elég 4 főre egy konzerv) belerétegezek egy jénai edénybe. Sózom, borsozom (frissen őrölt borssal), két-három ágacska (4-5 centinyi) friss rozmaringot melléteszek (ha nincs friss, szárítottal is lehet, de meg sem közelíti azt az illat és íz eredményt, mint amit a friss rozmaringgal érek el), alaposan megöntözöm olívaolajjal és fél deci tejszínnel.

Aztán mehet a sütőbe alufóliával lefedve 200 fokra. Egy adag úgy 55 perc alatt, több fős adag inkább bő óra alatt van kész (a savas paradicsom miatt lassabban sül a hús és a krumpli is) - a végén fólia nélkül a tetejét érdemes megpirítani.

Magában is tökéletes, de egy egyszerű rukolasaláta (rukola+só+olaj+parmezán) is remek kísérője, ha salátára vágyunk mellé.

Ez egy Nigella recept és pont. Úgy értem, hogy tényleg szó szerint. Ez nagy szó, mert kevés olyan recept van, ami annyira pont olyan, hogy még én is - szinte - eltérés nélkül készítem el.  Ez az eredeti nevén slow-roasted garlic and lemon chicken ezen ritkaságok közé tartozik. Most, hogy a tavasz belecsapott a közepébe, érdemes hozzá friss fokhagymát használni, de "öregfokhagymával" is működik persze. 

kép forrása: Strudel & Cream

1. 160 fokra állítjuk a sütőt, hogy előmelegedjen.
2. Közben 4 fő részére  2-2 csontos csirkecombot és csirkemellet (persze ízlés dolga, nem muszáj vegyesen, és nem muszáj csontosan, de a csontos verzió jobb ízt ad) egy alacsonyabb jénaiba pakoljuk úgy, hogy összeérhetnek, de ne fedjék egymást, ez fontos.
3. Körészórunk egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, a gerezdeket nem kell megtisztítani + kettő (hosszában) felnyolcadolt biocitromot (hogy a héja vegyszermentes legyen, azért kell a biocitrom, vagy lehet körömkefével suvickolni ról a a viaszos cuccot, de én abban nem hiszek) + egy nagy marék citromos kakukkfüvet (ha nincs citromos, jó a "sima" kakukkfű is).
4. Az egészet megszórjuk nagyszemű sóval és frissen tört színes borssal (a kettőt együtt érdemes megtörni mozsárban), majd jó alaposan meglocsoljuk kb fél deci olívaolajjal és egy deci száraz fehérborral. (Megj.: Nigella receptjében nem szerepel só, sem a Forever Summer könyvben, sem az online verzióban, fogalmam sincs miért, az biztos, hogy a só nem árt neki, de aki akarja, kipróbálhatja anélkül is.)
5. Az egészet alufóliával befedve a már 160 fokra felmelegedett sütőbe tesszük két órára (hát igen, ez nem egy sietős műfaj), majd fólia nélkül 200 fokon még háromnegyed órát érdemes sütni, hogy ami csak megpirulhat, megpiruljon. (Alsó-felső lánggal érdemes sütni, csak semmi légkeverés, mert azzal kiszárad.)
6. Aztán lehet tálalni, köretnek újkrumpli + sütőzacskóban sült zöldségek, pl. spárga-paradicsom vagy répa-kaliforniaipaprika duók (persze mehetne az összes zöldség egy zacskóba, de akkor sztem eltűnnek az egyedi zöldségízek). 

Nyugalom, itt van a tavasz, csak kéreti magát. Hétvégén muszáj volt elővenni ezt a receptet, amihez persze minden még nincs a piacon, de mindjárt lesz, addig lehet memorizálni vagy hiányosan átmeneti módon elkészíteni:)

A cucc pedig fűszer és léleknél találtam anno vasárnapi gyors néven futó "csirkeegytál", ami az én olvasatomban így készül:

4 főre bő 1 kiló filézett csirkemellet (esetleg filézett csirkecombokat) olívaolajon gyorsan kifehérítek, sózom, borsozom, majd egy csokor felkarikázott újhagymát és újfokhagymát (ha még/már nincs, akkor csak 1 fej vöröshagymát aprítva) ráteszek, és tovább párolom.

Pár perc múlva felöntöm 1,5-2 deci száraz fehérborral, azzal is párolom pár percig, beleöntök 2 deci tejszínt, és ezzel egyidőben mellédobok negyed kiló felnegyedelt gombát és ugyanennyi felezett koktélparadicsomot (vagy nyolcadolt sima paradicsomot), illetve egy kis csokor friss zöldfűszert (a leveleket az ágakon hagyva, hogy majd egyben ki lehessen szedni a végén), szerintem kakukkfű és bazsalikom a muszáj bele, minden egyéb csak ha éppen van kéznél (zsálya, majoranna) - ezzel is párolom, összesen kell az egésznek a főzés kezdetétől 20-25 perc.

Ha ez a tál sütőképes, akkor 2 felszeletelt mozzarellát a tetejére pakolok, ha nem sütőképes, akkor az egészet átteszem egy jénaiba, és akkor teszem csak rá a mozarellaszeleteket, előmelegített 220 fokos sütőbe tolom, és 10-15 perc után tálalható.

Felesleges köretet varázsolni hozzá, jóféle kenyérrel hibátlan, de tegnap barnarizs volt hozzá, az elég markáns, azzal is jó volt. Ha marad véletlenül maradék (egyszer történt ilyen), na azt meg hidegen is nagyon érdemes megkóstolni, mert elég rendben van.

Amitől az étel zseniális, az egyrészt az elkészítési ideje, másrészt, h nagyon jól variálható, készítettem már fehérbor nélkül, mikor nem volt itthon épp, azt nem ismételném, de abszolút vállalható úgy is, spárgaszezonban meg gomba helyett spárgával (akkor a zöldfűszerek véletlenül ugyan, de kimaradtak, de a spárga elég markáns ahhoz, h ne akarjon zöldfűszert maga mellé véletlenül).

kép forrása: www.cookstr.com

ez egy erősen tavaszi hangulatú recept, az eredetijét sok évvel ezelőtt fűszer és léleknél leltem, aki kifejezetten gyors vasárnapi ebédnek ajánlotta. Én a friss fűszernövények nagy kedvelőinek ajánlom, leegyszerűsítve provance-i fűszerek kellenek bele, de a legfontosabb, hogy frissen!,

két főre úgy néz ki ez a recept, hogy ~40 dkg csirkemellett olívaolajon gyorsan kifehérítek, sózom, megszórom, majd egy csokor felkarikázott újhagymát (ha nincs kéznél, akkor 1 fej vöröshagymát aprítva) ráteszek, és tovább párolom (ha van friss fokhagyma, az is mehet bele bátran),

pár perc múlva felöntöm 1 deci száraz fehérborral, azzal is párolom pár percig, beleöntök 1 deci tejszínt, és ezzel egyidőben mellédobok 15-20 dkg felnegyedelt gombát és ugyanennyi felezett koktélparadicsomot (vagy negyedelt sima paradicsomot), illetve egy kis csokor friss zöldfűszert aprítva (igen, tudom, a képen csak zsálya van, a kép csak illusztráció:),

ami szerintem muszáj bele, az a kakukkfű, amely konkrétan áttelelt a balkonládánkban, szóval annyi van belőle, hogy győzzem használni, ez alkalommal pár levél bazsalikom meg sok-sok zsálya megy bele, ha lenne friss majoranna, azt is beledobnék, de az most pont nincs, amit nem szabad ebbe tenni, az a rozmaring, én nagy rozmaringhívő vagyok, de ebben az ételben legyilkolná az ízeket - így is párolom, összesen kell az egésznek a főzés kezdetétől úgy 20-25 perc,

ha ezzel megvagyok, és a tál, amiben eddig dolgoztam, sütőképes, akkor 1 mozzarellasajtot felszeletelek és rápakolok, ha nem sütőképes, akkor az egészet átteszem előbb egy jénaiba, és akkor teszem csak rá a mozarellaszeleteket,

előmelegített 220 fokos sütőbe tolom, és 10-15 perc után tálalható is,

felesleges köretet varázsolni hozzá, valójában friss ropogós kenyérrel kell enni, ha marad véletlenül maradék (egyszer történt ilyen), na azt meg hidegen is nagyon érdemes megkóstolni,

éljen a tavasz!:)