livingkitchen - nem nigella, de főz

Egy igazi tavaszi torta egy tavaszi születésnapra. A feladat az volt, hogy epres legyen, és mascarponés, de citrom, az ne legyen benne (mert az ünnepelt a citromos ízt nem annyira kedveli), így az eperhez és mascarponéhoz már bevált mákos verzió nem készülhetett, mert az lime vagy citrom nélkül nem működik. Az, hogy van (volt:) itthon egy nagyobb adag mandula, amiből már hetek óta terveztünk valamit sütni, az mellékszálnak tűnt elsőre.

A mascarpone/strawberry/almond/cake keresésre egy food&wine receptbe futottam bele, de nem egyszer, hanem sokszor - azaz sokan megcsinálták, ez meggyőző, nem lesz elegáns ez a torta, de annyi mandulával, amennyit a recept ír, nagy baj nem lehet.

Aztán persze nem a recept szerint haladtam, aminek három oka volt. Az egyik, hogy a mandula itthon nem hámozott volt, és neki nem álltam volna a hámozásnak, a másik, hogy nem volt itthon kukoricadara, harmadik, hogy én nem értem, hogy miért ragaszkodnak a receptek ahhoz, hogy tejszínnel lazítsák a mascarponét (hacsak nem az ára miatt, de íz és állag szempontból számomra érthetetlen). Persze az eredeti recepttől való eltérés ellenére lett mandulatorta eperrel és mascarponéval - mondjuk úgy, rusztikus stílusban.

fotó: livingkitchen.postr.hu

1. Készítsünk ki 10 dkg vajat és 4 tojást, hogy szobahőmérsékletűek legyenek, mire rájuk kerül a sor.
2. Két bögre (nem hámozott) mandulát daráljunk le darálóval vagy aprítóval, kinek mi van kéznél.
3. Egy bögre (lehetőleg cukrozatlan) cornflakeset szintén daráljunk le (ez helyettesíti az eredeti receptben szereplő kukoricadara ropogósságát).
4. Egy kerek tortaformát (20-24 centi között bármi jó) vajazzunk-lisztezzünk ki.
5. A sütőt kapcsoljuk be 180 fokra, és kezdjünk most már neki a tészta összeállításának:
6. Ehhez először is a 10 dkg puha vajat fél bögre (nád)cukrot, kis vaníliával (vagy teáskanálnyi vaníliás cukorral) keverjünk jó habosra lehetőleg gépi habverővel, majd adjuk hozzá a 4 tojást, és habosítsuk fel az egészet jó alaposan.
7. Egy nagy tálba keverjünk össze a már ledarált mandulát, ledarált cornflakeset, fél bögre lisztet, fél teáskanál sót és 1 kávéskanál sütőport.
8. Keverjük hozzá laza, könnyed mozdulatokkal a vajas-cukros-tojásos keveréket (hogy amennyire csak lehet, ne törjük össze annak habosságát) és fél citrom levét (az ünnepeltnek meg ne mondjuk el, hogy valamennyi citrom ment a tortájába:).
9. A kész tésztát kanalazzuk át a már kivajazott-kilisztezett tortaformába, és süssük 40 percig, elég tömör a tészta, nem nagyon ragad tűpróbánál, ettől persze még lehet tűpróbázni:)
10. Miközben sül a tészta, aprítsunk fel fél kg epret apró kockákra, a krémhez pedig alaposan keverjünk ki fél kg mascarponét 3 evőkanál porcukorral (ha nincs porcukrunk, akkor aprítóval készítünk) és a citrom másik felének a levével.
11. Ha kész a tészta, várjuk meg, míg kihűl, vágjuk ketté, majd a krém egyharmadával kenjük meg az egyik felét, borítsuk rá a tészta másik felét, és a maradék krémmel kenjük meg a tetejét és az oldalát, nem kell szép simára kenni, lehet "rusztikus", mivel maga a tészta sem az a könnyed, légies darab. Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak az epret kell csinosan az egész közepére halmozni. Hurrá tavasz:) 

fotó: livingkitchen.postr.hu

A figyelmes olvasó észrevehette, hogy az arányok érdemben mások, mint az eredeti receptben, de az én arányaimmal is sűrű lett a tészta, 3 bögre (még ha hámozott) mandula esetén gyakorlatilag marcipánról beszélhetünk, persze a marcipán is finom:)

A citromos sütiben az a jó, hogy se nem krémes, se nem nehéz, se nem édes, hanem olyan kis könnyed lezárója akár súlyosabb, pl. fondüvacsorának is.

A citromos sütiben az a nem jó, hogy nem csak afféle összekever-betesz-a-sütőbe típus. De mivel a süti előnyei számosabbak, simán belefér ez a két lépés, még nekem is.

Az első lépés, hogy

• 20 dkg hideg vajat, fél bögre nádcukrot és 
• 2 bögre lisztet, csipet sót kézzel gyorsan összemorzsolunk-összedolgozunk, épp csak annyira, hogy a végére már ne legyen morzsás a tészta (aki utál vajban tapicskolni, az késes aprítóval is dolgozhat, sőt, van nem gépi célszerszám is erre).

Egy kisebb (20 centis) kivajazott tortaformába (kerek vagy szögletes, kinek mi jön be) eldolgozzuk vékonyan a tésztát úgy, hogy legyen legalább 2 centi magas oldala, villával itt-ott megszúrkáljuk, majd 190 fokos előmelegített sütőben, légkeveréssel 20 percig sütjük.

Közben elkészül a citromos réteg, ehhez 

• 4 egész tojást 
• egy csipet sóval és 
• 1 bögre cukorral (kézi habverővel) habosra keverünk, majd hozzákeverünk 
• negyed bögre lisztet meg egy 
• kávéskanál sütőport, és 
• 3-4 citrom frissen kicsavart levét

Ha a tészta túl van az első 20 percén, ezt a citromos keveréket ráöntjük/beleöntjük a tésztába, és további 35-40 percig sütjük. Figyeljünk, hogy ne égjen meg a tészta! Langyosan is, meg másnap is elég finom, harmadnapra sose marad.

Laktózmentes verzióhoz: a vajat kell laktózmentesre cserélni.

A receptet franciaországból importálta nekem még egy középiskolai pasim ebben a formában, a recept bevált (a pasira meg ne vesztegessünk szót:)

Ez amúgy tipikus nyári étel, csodaszép színek meg a menta íze, télen csak ha nyárhangulatra vágyom, akkor csinálom meg, de mivel a paradicsom egy fontos ízképző benne, a nyár ideálisabb a jobb ízű, húsosabb paradicsomok miatt, másrészt újhagyma kell bele, ami télen ízetlen sajna.

kép: livingkitchen.postr.hu

A recept egyrészt ugye arab-francia átmenet, és tudom, hogy petrezselymet is szoktak hozzá használni az autentikus területeken, meg ezerféle változata is van a receptnek, de egyrészt hozzám anélkül jutott a recept, másrészt nem vagyok nagy petrezselyemkedvelő (annál már csak a kaprot kedvelem kevésbé, a petrezselymes ételeket megeszem, a kaprosakat meg se eszem), így eszem ágában se volt visszaépíteni a receptbe, de aki szereti, annak tudom ajánlani (másrészt ezen a néven bulgur alapanyagú salátával is összefut az ember, szóval itt a francia hatás azért a végeredmény tekintetében erősebb).

Fogalmam sincs hány főre, mert én hihetetlen mennyiséget bírok megenni belőle, de az arányai így néznek ki a salátának, de mondjuk ez a 2-3 fős adag:

• 15 dkg kuszkuszt "megfőzök" (azaz összekeverem a száraz kuszkuszt 2-3 evőkanál olívaolajjal, meg egy teáskanál sóval, és felöntöm annyi forró vízzel, ami ellepi, meg még 2 ujjnyival, és lefedem, állni hagyom ez 10 perc alatt megvan),
• közben apró kockákra vágok (ez sajnos fontos, a saláta akkor lesz finom, ha minden apróra van benne vágva) 1 zöldpaprikát (nem csípőset!), 1 piros vagy zöld színű kaliforniai paprikát (de így nyáron inkább 2 zöldpaprikát) meg 30 dkg paradicsomot (ez nehezebb feladat, elvben úgy kell csinálni, hogy paradicsomot felkarikáz, a magját kivág, és kockáz, a magját azért kell kiszedni, mert ha nagyon leves a paradicsom, szétáztatja a salátát és nem lesz finom, én nem vagyok egy pepecselős, így én persze nem így csinálom, hanem bennehagyom, inkább próbálok kevésbé leveses paradicsomtípust használni erre), meg 2-3 szál újhagymát felkarikázok,
• mindezt salátástálba öntöm, megsózom, hozzákeverem a "megfőtt" kuszkuszt, jó alaposan meglocsolom az egészet olívaolajjal, nagyon sok (1-2 maréknyi) apróra vágott friss mentalevelet (nem frissel is működik, szárazból kevesebb kell, mert megkeseredhet, és morzsolva kell hozzáadni, illetve a petrezselymet itt lehet beépíteni, a menta egy részét, de csakis egy részét azzal helyettesíteni) is belekeverek, meg 2 citrom friss levét is hozzáöntöm, 
• majd hidegen helyen állni hagyom minimum 3-4 órát, de inkább többet (kuszkusz ugye meleg, mikor a salátába kerül), az ízek fél nap állás után kezdenek igazán jól összeérni, aztán lehet enni magában vagy valami mellé, én magában szoktam mondjuk:) oké, és ma azt se vártam meg, hogy kihűljön, de azért az már tényleg durva.

Ez egy Nigella recept és pont. Úgy értem, hogy tényleg szó szerint. Ez nagy szó, mert kevés olyan recept van, ami annyira pont olyan, hogy még én is - szinte - eltérés nélkül készítem el.  Ez az eredeti nevén slow-roasted garlic and lemon chicken ezen ritkaságok közé tartozik. Most, hogy a tavasz belecsapott a közepébe, érdemes hozzá friss fokhagymát használni, de "öregfokhagymával" is működik persze. 

kép forrása: Strudel & Cream

1. 160 fokra állítjuk a sütőt, hogy előmelegedjen.
2. Közben 4 fő részére  2-2 csontos csirkecombot és csirkemellet (persze ízlés dolga, nem muszáj vegyesen, és nem muszáj csontosan, de a csontos verzió jobb ízt ad) egy alacsonyabb jénaiba pakoljuk úgy, hogy összeérhetnek, de ne fedjék egymást, ez fontos.
3. Körészórunk egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, a gerezdeket nem kell megtisztítani + kettő (hosszában) felnyolcadolt biocitromot (hogy a héja vegyszermentes legyen, azért kell a biocitrom, vagy lehet körömkefével suvickolni ról a a viaszos cuccot, de én abban nem hiszek) + egy nagy marék citromos kakukkfüvet (ha nincs citromos, jó a "sima" kakukkfű is).
4. Az egészet megszórjuk nagyszemű sóval és frissen tört színes borssal (a kettőt együtt érdemes megtörni mozsárban), majd jó alaposan meglocsoljuk kb fél deci olívaolajjal és egy deci száraz fehérborral. (Megj.: Nigella receptjében nem szerepel só, sem a Forever Summer könyvben, sem az online verzióban, fogalmam sincs miért, az biztos, hogy a só nem árt neki, de aki akarja, kipróbálhatja anélkül is.)
5. Az egészet alufóliával befedve a már 160 fokra felmelegedett sütőbe tesszük két órára (hát igen, ez nem egy sietős műfaj), majd fólia nélkül 200 fokon még háromnegyed órát érdemes sütni, hogy ami csak megpirulhat, megpiruljon. (Alsó-felső lánggal érdemes sütni, csak semmi légkeverés, mert azzal kiszárad.)
6. Aztán lehet tálalni, köretnek újkrumpli + sütőzacskóban sült zöldségek, pl. spárga-paradicsom vagy répa-kaliforniaipaprika duók (persze mehetne az összes zöldség egy zacskóba, de akkor sztem eltűnnek az egyedi zöldségízek). 

Már hetek óta répatortát akartam sütni, a klasszik verziót, csakhogy a hűtőnk tele van mákkal, és azt meg fel akartam használni, és erre pont szembejött egy mákos répatorta recept, hurrá. De nem linkelem, mert mikor épp nekiálltam volna, elolvastam a hozzávalókat, és úgy éreztem, hogy na neeeem, répatorta, amiben nincs dió? Szóval elővettem a klasszik verzió receptjét, és néhány ügyes módosítással csináltam belőle egy mákos változatot - a citromos mascarponekrém meg adta magát, az mákhoz máskor is igencsak bevált.

A sütemény tésztája valójában egy kavart tészta, biztos lehetne cicomázni a hozzávalók sorrendjét, de minek, azaz egy nagy keverőtálban:

• 4 egész tojást habosra keverünk 1 kávéskanál sóval és 1 bögre (nád)cukorral,
• hozzáadunk 10 dkg olvasztott vajat, majd
• 25 dkg reszelt (nyers) sárgarépát
• 10 dkg darált mákot, 15 dkg darált diót, 1,5 bögre lisztet, 1 kávéskanál szódabikarbónát és 1 kávéskanál sütőport

Kerek (22 centis) tortaformában 180 fokon 45 percig (amúgy tűpróbáig) sütjük. Míg sül a tészta, elkészítjük a citromos mascarponekrémet, ez elég bonyolult:)

• 25 dkg mascarponét, 5 evőkanál jóféle citromlével (vagy egy citrom levével és reszelt héjával) és 3 dkg porcukorral (tényleg nem kell több, és tényleg porcukor kell, és csak egy csapott evőkanálnyi, ha nincs porcukor, akkor cukor nélkül csináljuk) simára keverünk, és hűtőbe tesszük felhasználásig

Ha van türelmünk, megvárjuk, míg kihűl, és akkor megkenjük a mascarponekrémmel. Nekünk persze nem volt türelmünk, még szerencse, hogy a meleg süteményhez csak simán mellétálalva is remekül működik az ízharmónia (meg valójában krém nélkül is. de hát húsvét van, kell vmi extraság is:). A sütemény elég jó, valszeg másnap is, de ez nálunk már nem fog kiderülni. Nincs répaíze, de ezt nem szokták elhinni a répatortaellenzők, ez nem baj, mert így több marad nekünk.

kép: livingkitchen.postr.hu

ez a francia dolog ez csak szemfényvesztés az elnevezésben, és nem, nem én akarok felvágni, az eredeti recept fennhéjáz egy kicsit:) 

ettől még a sütemény finom, kísértetitesen hasonlít a kefíres-bögrés süteményre összetételét tekintve, én dióval turbóztam - a receptre édesemen keresztül találtam rá, két sütés után az én végső verzióm így néz ki (elhagyva többek között a citromhéj cukorral való összedolgozását:), hogy egyszerű kevert tésztaként állítottam össze, fakanállal egy darab keverőtálban, semmi faxnizás, a bögre méretét a joghurtospohár adta (mivel szelektívezünk, simán van elmosott joghurtospohár, ami jól használható méricskélésre, se sima bögre is tökéletes):

1. bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, hogy melegedjen, míg elkészül a tészta, majd
2. másfél bögre lisztet, 2 teáskanál sütőport és 1/2 teáskanál sót összekevertem, majd hozzákevertem
3. egy bögre cukrot
4. 1 teáskanál vaníliáscukrot
5. fél bögre olívaolajat
6. egy citrom reszelt héját és levét
7. egy bögre natúr joghurtot
8. két egész tojást
9. 10 dkg diót

és az egészet egy fakanállal habosra kevertem, majd a kiolajozott-kilisztezett nem őzgerinc alakú őzgerincformámba töltöttem (majdnem kétszeres magasságúra nő, arra kell számítani), és 50 percnél tűpróbával ellenőriztem, igaziból 55 percél kész is volt

nem egy látványos megjelenésű sütemény, de szaftos és aromás a joghurt-citrom párostól, és egészséges fílingje van, végül is olívaolaj meg joghurt van benne:)

kép forrása: superspark.wordpress.com

ez is a gyors levesek világa, annak ellenére, hogy lencse, csak ugye a piroslencse totál nem lencseként viselkedik, ízében meg indiai ízvilág

egy fej vöröshagymát vagy 2 szál újhagymát olívaolajon üvegesre pirítok kis lángon, mellédobok fokhagymanyomón átnyomott 1-2 gerezd fokhagymát, 1-1 teáskanál római köményt és őrölt koriandert, egy szál sárgarépát lereszelve (én nem reszelem, hanem krumplihámozóval csíkokat vágok, a lényeg, hogy vékonyan kerüljön bele a répa), plusz ízlés szerint, de érdemes mellémorzsolni egy piros csilipaprikát,

kicsit pirítom így is, majd rádobok 2 főre (nekem egy főre, de én levesfüggő vagyok) 10-12 dkg megmosott piros lencsét, hozzáadok ~5-6 dl alaplevet vagy ha nincs, simán vizet, sózom, és ha már forr az egész, akkor kis lángon rotyogtatom fedő alatt 15 percig (konkrétan addig, amiíg a lencse elkezd szétnyílni)

ha már majdnem kész, akkor belenyomom 1 citrom levét, és vagy még tálalás előtt hozzákeverek 2 dl joghurtot (tejfölt is lehet, de joghurttal jobb az összhatás), vagy tálaláskor minden tányér leves tetejére megy egy nagyobb evőkanállal

fogyasztás előtt minden tányér levest alaposan megszórok friss korianderzölddel (ha nincs friss, akkor ez a rész kihagyható, de legalább első alkalommal érdemes így kipróbálni, mert a teljes ízvilág így érvényesül, végső esetben petrezselyemzölddel helyettesíthető, de ezt mindnyájan tudjuk, hogy nem igaz:)

fotó: Jakab Krisztina

a mini francia citromtortácskák receptje éppenséggel megegyezik a  francia citromtortáéval, csak ugye mini tortaformában kell sütni, ha nem miniben sütjük, akkor az alábbi mennyiségek 2 tortányi mennyiségre vonatkoznak

a recept és a képen látható megvalósítás Garamvölgyi Gerdáé - a leírás alapján nem nehéz erre rájönni, hogy én nem lehetek a forrás, lévén 185 ml típusú mennyiségeket nem szoktam leírni, nem szólva arról, hogy felverek-e előre tojást a tésztához vagy kinyújtom a tésztát, ahelyett, hogy belenyomkodnám a tortaformába:) és legyünk őszinték, néha nem árt az alaposabb megközelítés. szóval

a tésztához:

• 340 gr liszt
• 150 gr puha (szobahőmérsékletű) vaj 
• 90 gr porcukor
• 2 egész tojás (felverve)
• egy csipet só

a citomkrémhez:

• 4 tojás
• 2 tojás sárgája
• 250 gr kristálycukor
• 185 ml tejszín
• 250 ml citromlé (lehetőleg frissen facsarva, de lehet vegyes citruslé is - narancs, mandarin, grapefruit, stb.)
• 3 citrom finomra reszelt héja

a sütemény összeállítása:

• a lisztet és a sót szitáld össze a munkalapra
• fúrj egy lyukat a liszt közepébe, tedd bele a vajat és a cukrot, dolgozd össze jól. A felvert tojásokat is öntsd a vajra, majd kezdd el apránként összedolgozni a liszttel
• gyúrd addig, míg sima tésztát kapsz, majd csomagold fóliába és tedd a hűtőbe, lehetőleg legalább egy órára
• hűtés után, lisztes felületen nyújtsd kör alakúra, majd helyezd a kivajazott kerek tortaformába, a széleken a felesleget vágd le
• melegítsd elő a sütőt 190 fokra, a tészta tetejére tégy zsírpapírt, majd erre nehezéket (szárazbab, rizs, stb), süsd 10 percig, majd emeld le róla a papírt és a nehezéket, és süsd további 3-5 percig, míg a tészta átsül
• állítsd 150 fokra a sütőt és készítsd el a krémet: habverővel keverd össze a tojásokat és a sárgákat a cukorral, add hozzá a tejszínt, majd a citromlevet és héjat,
• öntsd a tölteléket a tésztára és süsd 35-40 percig, míg a krém megszilárdul
• hűtsd ki teljesen - és tálald

az, hogy ilyet csinálni kell, az szép lassan alakult ki, egyrészt egy patanegrában elfogyasztott sajttorta élményre vezethető vissza, aminek a kekszalapja volt sós kekszből, és egy karácsonyi céges bulin az almatortához adott sós karamellszósz döntötte végül el, hogy ilyet csinálni kell,

és mi lehet a kipróbálásra jobb alkalom, mint az évről-évre megvalósuló barátok meghívását jelentő karácsonyi vacsora, ahol idén aszaltszilvás mangalicacomb volt (többek között:)

a kiindulás a tortához chili és vanília nyomtatott szakácskönyvének new york-i sajttorta brüsszeli módra receptje volt (így az első recept egy év után debütált az amúgy a csodaszép könyvből) - de igencsak megközelítőleg követtem a receptet, főleg az alapanyagválasztásban tértem el, plusz elfelejtettem a keményítőt, amit így utólag egyértelműen beletennék...

két kis csomag győri édes zabfalatok kekszet apróra törünk (mozsárral pl) (ez 43 dkg zabkekszet jelent, ha az ember másfélét választana, azt hiszem a 40 dkg-mal se vét az ember túl nagy hibát),

az összetört kekszet 15 dkg olvasztott vajjal és kávéskanálnyi őrölt fahéjjal összedolgozzuk, és egy kivajazott nagyobb méretű (nomrál torta méretű)  kerek csatos tortaforma aljába simítjuk, majd megy 10 percre 180 fokos előmelegített sütőbe "sülni"

közben 70 dkg natúr sajtkrémet (vagy helyette 25 dkg mascarponét és fél kiló apró szemű krémes túrót) fél citrom levével, egy citrom reszelt héjával, csipet sóval, 10 dkg nádcukorral 2 egész tojással és 3 tojássárgájával és 2 púpozott evőkanál étkezési keményítővel simára keverjük (tradicionálisabbak ezt kézi, kevésbé tradicionálisabbak ezt gépi habverővel teszik) - ha szép sima, akkor a sütőből közben kivett "elősütött" kekszalapra öntjük, és megy vissza az egész 40-50 percre (a széle épp barnulni kezd) a 180 fokos sütőbe

na most bevallom, hogy vagy azért, mert közben már nagyban folyt nálunk a vendégség, vagy nem tudom miért, de a 2 egész tojás + 3 sárgája + keményítő elemek helyett az általam összeállított sajttortába ment 4 sárgája, és kész, kicsit túl lágynak is éreztem az eredményt, hogy őszinte legyek, most már értem, miért:)

mindeközben az elszánt férfiszakasz a joy of cooking receptje alapján előállította a sós karamellszószt, ami tökéletes lett, kihűlés után is még épp annyira folyós, amennyire kell (a joy of cooking zseniálisan tökéletes alapszakácskönyv, spoon, joy of cooking és horváth ilona, valójában ha ezek vannak, akkorvalós  konyhai konfliktus kevés adódhat):

szóval a karamellszószhoz 1 bögre cukrot és 1/4 bögre vizet összeöntünk, kis lángon addig melegítjük, míg a cukor feloldódik, majd nagyobb lángon főzzük tovább, magasabb lábosban érdemes csinálni, mert hatalmas "buborékolással" indít, ami aztán szép lassan alábbhagy, közben kicsit kavargatjuk, nehogy leégjen,

mikor a nagy "buborékokból" kicsik lesznek, akkor elzárjuk alatta a lángot, és kevergetés közben hozzáadunk 1/2 bögre tejszínt és 5 dkg vajat, egy kevés vaníliáscukrot és egy púpozott kávéskanálnyi sót,

ha a fentiek hozzáadása nem megy simán, akkor kis lángra visszarakható a cucc kis időre,

aztán meg félre lehet tenni, és tálaláskor a sajttorta mellé tálalni,

valójában a fenti mennyiség 2 sajttorta mellé fogyna el, ezért aki nem tudja elképzelni, mit lehet kezdeni fél adag sós karamellszósszal (vaníliafagyi mellé vagy bonbontölteléknek vagy csak úgy magában...), az fele adagot gyártson le,

amúgy meg a hűtőben eláll 1-2 hétig, csak használat előtt kicsit rá kell melegíteni, mert hűtőben már nem marad folyós állagú

na hát ez volt karácsonyi esetünk a sajttortával meg a karamellszósszal, azóta már készült jóféle brownie is, de már az is elfogyott...

vagyis pomodori della nonna, ez a borjú mellé volt a köret, egyszerű, de nem szokványos paradicsométel:

4 főre egy magas falú lábosban megolvasztunk 10 dkg vajat, nem barnítjuk, nem forraljuk, csak olvasztjuk,

a paradicsomokat, fejenként 2 db húsosabb-közepesméretűt belepakolászunk úgy egészben az edénybe, megsózzuk, és fedő alatt, kis lángon lassan pároljuk,

negyed óra elteltével a paradicsomokat egy villával megszúrkáljuk, és meg is fordítjuk, és tovább pároljuk legalább még negyed órát, egészen addig, amíg jól megpuhulnak,

mikor kész, akkor meglocsoljuk egy citrom levével, és már tálalhatjuk is,

fontos: nem szabad szétnyomkodni a paradicsomokat főzés közben

Laura Bellinazzi receptje