livingkitchen - nem nigella, de főz

Ez egy nem leves állagú leves, hiszen inkább pép, pappa al pomodoro a hivatalos neve, a toszkán konyha kedvence. Aki betűtésztás paradicsomlevesben hisz, az ez esetben csalódhat, de aki a paradicsomlevesben paradicsomra vágyik, az nem fog csalódni. Elég gyorsan elkészül, így hideg novemberi estéken tökéletes comfort food nekem.

kép: www.donnamoderna.com

A jól bevált receptem dalla cucina receptjéig nyúlik vissza, ami nagyon jó alapnak bizonyult (plusz egy Jamie-féle receptet is találtam utóbb, meglepetések abban sem voltak). Egy (gazdagabb) kétfős adaghoz (amit én egyedül eszek meg, de ez mellékszáll)

• egy kis fej sonkahagymát vékonyra szelve üvegesre párolok kis olívaolajon, 
• egy gerezd fokhagymát szintén vékonyra szelek és mellédobom, pár perccel később
• hozzáadok egy 400 gr-os egész paradicsomokat tartalmazó hámozottparadicsom-konzervet, a paradicsomdarabokat fakanállal kisebb darabokra vágom,
• kevés ( ~1 dl) alaplevet adok hozzá, 
• 10 nagyobb levél bazsalikomot kézzel beletépkedek, kicsit sózom, és fedő nélkül gyöngyöztetve főzöm 15 percig kb.
• egy többnapos ciabbatát (vagy bármi jóféle kenyeret is lehet, akkor egy nagyobb szeletet) kézzel beletépkedek, és felöntöm még egy kis alaplével  (~2 dl), pár percig még rotyogtatom, aztán jöhet is a tálalás:
• a tányérba kimert sűrű leves tetejére egy evőkanálnyi jóféle olívaolajat öntök, és parmezánforgácsokkal (amiket a krumplihámozóval gyártok) szórom tele, ez utóbbi valójában nem kötelező elem, érdemes kipróbálni vele is, meg nélküle is, és eldönteni, melyik verzió jön be.

Konyhatrükk: ha épp nincs alaplé, akkor bio leveskockával csalok, nem bioval nem érdemes csalni, mert azokból a nátrium-glutamát oly durván fog átérződni, hogy a leves valódi ízét totál kiüti.

Mivel a parmezán gyakorlatilag laktózmentes, ezért ez a leves is annak számít.

Szerintem a leves az nem időjárásfüggő, mert levest enni mindig enni kell, de ha a csúcshőmérséklet 20 fok alatt van, akkor meg egyszerűen kötelező. Én általában is kicsit másként készítem a krémleveseket,  sűrítésnél a krumplira esküszöm lisztes vagy keményítős habarás helyett (ha kell egyáltalán plusz sűrítés), de legfőleg pedig a tejfölre tejszín helyett. Ez a zellerkrémleves azonban nem a krumplis sűrítéstől vagy a tejföltől másabb íz, mint a szokványos, hanem attól, hogy a zeller mellé fűszerek is kerülnek.

Előkészületként 4 főre 1 közepes fej zellergumót és 2 kisebb vagy egy közepes krumplit megpucolok, feldarabolok, majd félreteszem. Aztán kezdődhet a főzés, ami 20 perc lesz mindennel együtt.

Egy fél fej vöröshagymát vagy 3 szál újhagymát felaprítok, olívaolajon épp csak üvegesre párolom, megszórom 1 (nem púpos) teáskanálnyi őrölt gyömbérrel, római köménnyel és kurkumával, mellémorzsolok egy kisebb csilipaprikát (ez utóbbi elhagyható, ha nem akarjuk csípősen), icipicit pirítom a fűszereket, majd a felkockázott zellert hozzáadom, azzal is pirítom pár percig.

Ha ezzel megvagyok, mellédobálom a krumplit és felöntöm ~8 dl (ideális esetben) alaplével. Ha nincs ideális eset, akkor a zellerrel együtt 1 szál felkarikázott sárgarépát is pirítok a fűszereken, és csak simán vízzel öntöm fel. Sózom (elsősorban akkor, ha nem alaplevet használok), meg persze beledobok zellerzöldet is, 1-2 szálat, majd 15 perc alatt puhára főzöm a zöldségeket.

Tálalás előtt 2 dl tejföllel tényleg szép simára turmixolom az egészet. Jótanács: a tejföllel már ne melegítsük, azaz ha tálalás előtt már kihűlt a levesalap, előbb melegítsük újra, és utána menjen bele a tejföl a turmixoláshoz.

Pirított kiflikarikákkal (az kötelező hozzá) és ha van kéznél, akkor snidlinggel tálalom.

kép forrása: www.1001-kochrezepte.de

az egyszerűség tökéletessége egy gyors levesben, ha marketinggel kellene indítsak, és különben is, tavasz van, kellenek a zöldek

amúgy meg nemsokára itt a borsószezon, szóval vagy várjunk addig, vagy ne, de 3 főre ~20 dkg zöldborsót kevés vajon 5-6 apróra tépkedett friss! bazsalikomlevéllel megpárolunk, amikor kész, kicsi liszttel (vagy keményítővel) megszórunk (staubolás, a szép német szó kedvelőinek, és a mennyiség kedvelőinek pedig egy csapott evőkanál), és folyamatos keverés mellett felöntjük 6 deci alaplével (ha nincs készen, akkor a bio leveskockák segítségével víz plusz leveskocka), mikor már forr, beledobtunk 5 dkg fetasajtot meg 1-2 további friss bazsalikomlevelet, és a merülőturmix segítségével szép simára turmixoljuk,

gyönyörű élénk zöld színű lesz (köszönhetően a bazsalikomos rásegítésnek) és szép krémes állagú (köszönhetően a lisztszórásnak) - pirított zsemlekockával tökéletes

ugye napközben csoda őszi idő, a napon ülve azt hisszük, hogy még nyár, de az árnyékban egyértelmű, ősz van, ami amúgy jó, sokkalsokkal jobb, mint a nyár, aki érti, tudja miről beszélek, aki nem, azok az általam sajnált tömegek, akik azt hiszik, a nyár az, amiben az igazán jó dolgok rejtőznek, pedig

szóval az ilyen napok végén már a kedélyes levesvacsorák jönnek, nem véletlen, hogy már megint levessel jövök

legyen most a krumpli és a zeller volt a főszereplő

egy fej felaprított vöröshagymát meg egy összenyomott gerezd fokhagymát kis olajon épp hogy megpárolok, megszórtom egy adag curry fűszerkeverékkel, rádobok egy közepes fej felkockázott zellert meg 3-4 közepes szem krumplit úgyszintén felkockázva (előtte a zellert és a krumplit is pucoljuk meg lehetőleg:), fél teáskanál só, és annyi vizet öntök rá, ami épp ellepi,

fedő alatt puhára főztem (20 perc alatt megvan), majd hozzáadok 5 dl alaplevet (ami ha pont nincs, akkor ugye bioleveskocka bevet), furának tűnik a 2 lépés, de így erőteljesebben érvényesül a zeller íze, ha simán a krumplival párolódik együtt előbb,

összeturmixolom és egy pohár tejföl megy még bele, összeforralom és kész, a krumpli keményítőtartalmától szuper selymes leves lesz a vége

zsemlekockával fogyasztandó 

a receptet vmi anyukás blogról szedtem vagy 6 éve, és azóta is tökéletes:)

már napok óta megy a nyafogás, hogy legyen meggyleves, na ma végre lesz,
a meggylevesben amúgy az a jó, hogy ha nem magoz az ember, akkor drámaian gyorsan elkészül, csak a lehűtős rész, na az körülményesebb kicsit

szóval fél kiló meggyet (aki nem bír magával kimagozhatja) 4-5 evőkanál (nád)cukorral, kis vaníliával, 1 kávéskanál őrölt fahéjjal, ugyanennyi egész szegfűszeggel (ez utóbbit fűszertojásba rakva) felteszünk főni bő 1 liter hideg vízben (ha karácsonyról brutális mennyiségű mézeskalács fűszerkeverék maradt, akkor a a fahéj-szegfűszeg helyett használjuk el azt, kb 3 teáskanálnyit)

míg összeforr a meggy a vízzel, addig egy kis pohár (2 dl) tejfölt kikeverünk 1 evőkanál keményítővel, és ha forr a leves, átkanalazunk apránként ehhez a keverékhez egy-két evőkanálnyit, azzal is simára keverjük, majd a lángot kicsire véve a leveshez öntjük folyamatos keverés mellett a tejfölös-keményítős keveréket (ez bonyolultnak tűnik, de valójában az a cél, hogy a keményítő ne csomosódjon be, azt meg így érhetjük el) - aki extrábbra vágyik, az plusz 2 deci tejszínt is keverhet a tejfölbe

még egyszer összeforralom, és kész is, már csak hűteni kell, vízfürdőben vagy türelemmel, hűtőbe csak már lehűtött levest tegyünk (érdemes pl áttölteni lehűtött jénaiba az egészet),

ha nem időben álltunk neki a főzésnek, akkor meg az a titok, h kevesebb vízzel kell elkészíteni a levest, és a kész levesbe nagy mennyiségű jégkockát kell dobálni, így hamarabb lesz hűvös a leves, és tud menni a hűtőbe vagy a fogyasztásra, de a jégkockás verziónál nem illik a levest másnapig eltenni, mert veszélyeket rejthet magában)