livingkitchen - nem nigella, de főz

Nem tudom, miért háromszögek, de ez egy német recept, és mindig háromszögformájúra kell vágni, bárhol is futottam bele - és ki vagyok én, hogy ezt megkérdjelezzem. Amúgy egy kekszről van szó, azonban oly sok minden kerül bele, hogy nem kekszállagú, ezért kifejezetten üdítő a karácsonyi aprósütemények között egy ilyen darab. Mondjuk nem csak karácsonykor süthető, de amiben tejcsoki és étcsoki és aszalt sárgabarack is van, az több, mint hétköznapi.

A háromszögekhez

• először is apró kockákra darabolunk 10 dkg tej- és 10 dkg étcsokoládét, meg 10 dkg aszalt sárgabarackot - mindenképp kell bele a tejcsokoládé, egyszerűen ettől lesz az egész egy nem szokványos ízvilágú összeállítás, akik szeretik a gyömbért, azok a sárgabarack egy részét (max. felét) lecserélhetik kandírozott gyömbérre, attól még izgalmasabb lesz, ha ezzel megvagyunk, félretesszük, 
• előmelegítjük a sütőt 170-180 fokra,
• fakanállal habosra keverünk 10 dkg (nád)cukrot és 10 dkg puha vajat meg egy csipet sót,
• hozzáadunk 1 egész tojást, azzal tovább habosítjuk,
• 35 dkg lisztben elkeverünk másfél teáskanál sütőport, és azt is hozzáadjuk a keverékhez,
• majd beledolgozzuk a már felaprított csokoládét és sárgabarack darabkákat, nem lesz egyszerű, de azért nem is lehetetlen,
• jól lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, és előbb 5x5 centis négyzetekre vágjuk, majd a négyzeteket 1-1 háromszögre,
• sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 10 percig sütjük és kóstolás előtt megvárjuk, hogy kihűljön. Elvben:)

kép forrása: Zesty Cook

Ilyen keksz például csak azért lett, mert a gyerek elszántan állította, hogy élete vágya, hogy legyen itthon mogyoróvaj, mert ő azzal szeretné enni a kenyeret. Hittem is, meg főleg nem is, de jófej vagyok, és szembejött pont a boltban, miután hónapok óta ígérgettem, és persze kiderült, hogy nem is finom... szerinte legalábbis. Na most 20 dkg mogyoróvaj az nagyon veszélyes, ezért inkább kekszbe öltem, miután oda és vissza átfésültem a netet receptekért. Az eredmény egy igen vállalható, kellemesen édes-sós keksz lett, amelyet ha nem lett volna jobb dolgom, még tökéletesebbé tehettem volna egy kis mogyoró-sóskaramell díszítéssel, ahogy ezt Strawberrynél láttam, de mindennek van határa.

A keksz tésztáját érdemes a sütés előtti napon elkészíteni, mert muszáj lehűteni, de persze pár óra a hűtőben elegendő, ha túl későn kapnánk észhez.

A tésztához (kézzel vagy géppel) simára keverünk

20 dkg mogyoróvajat,

12,5 dkg puha vajat,

2 egész tojást,

1 púpozott kávéskanál sót,

10 dkg nádcukrot,

25 dkg lisztet (fele lehet teljeskiőrlésű tönköly) és

1 teáskanál szódabikarbónát,

majd a szépen összeállított tésztát fóliába csomagolva tegyük a hűtőbe.

Mogyoróvajból használjuk el az otthoni polcon találhatót, de ha csak emiatt veszünk , akkor a darabosabb ("chunky") fajtát érdemes választani. Elszántabban a liszt egy részét őrölt mogyoróval helyettesíthetik.

A kekszek elkészítése innetől se bonyolódik nagyon: gyúrjunk egyforma diónyi golyókat a lehűtött tésztából, majd sütőpapírra tegyük, egymástól mindenképp távolságot tartva, és egy villával két lépésben lapítsuk le a golyókat, így csinos négyzetháló minta kerül a tetejére.

Sütéshez melegítsük elő a sütőt 180 fokra, tegyük be a fenti módon előkészített kekszeket, és 15-20 perc alatt világosbarnára süssük őket, figyeljünk nagyon, mert ha elkezd sötétedni, akkor nagyon kemény kekszet kapunk végeredményként.

kép: livingkitchen.postr.hu

A recept kiindulópontja Mautner Zsófia Chili és Vanília szakácskönyvében szereplő recept, azonban egy éttermi ízélmény okán sóskaramell szósszal párosítottuk most másodszor is, a ribizlitől meg tökéletes az édes-sós-savanykás ízélmény, mellette pedig a krémes és a ropogós állag, naszóval befutó egy darab lett ez. A kikristályosodott recept pedig egy 18 centis kerek tortaformához (a képen láthatónál kicsit vékonyabb lesz a kekszréteg, de az úgy helyes):

1. 500 gr natúr krémsajtot (pl a cserpesnek van remek 250 gr-os kiszerelésben) kivesszük a hűtőből, hogy mire odajutunk, szobahőmérsékletű legyen, ha nem az, akkor úgy járunk, mint fent a képen is látszik, hogy csomós lesz a "sajtréteg", és a csomósság nem tűnik el a sütéskor (bár íz- és állagélményen nem ront, nincs csomós állaga fogyasztáskor, de ugye az esztétikum)
2. a kapcsos tortaformát kivajazzuk, a sütőt pedig bekapcsoljuk 180 fokra
3. 12,5 dkg zabpelyhes kekszet aprítóval "ledarálunk" (ha nincs aprítónk, akkor konyharuhába csomagolt nejlonzacskóba tesszük vagy mozsárba, és úgy "porítjuk" - a győriédes zabfalatok tökéletes erre, de ha nincs jobb dolgunk, süthetünk is házilag persze)
4. 8 dkg vajat megolvasztunk, és belekeverjük a zabpelyhes kekszből készült "lisztet" és egy nagyobb csipet sót
5. a keveréket belekanalazzuk a tortaformába, majd egy vizespohár aljával szorosan-egyenletesre nyomogatjuk, majd megy az egész a már előmelegített sütőbe (a tortarforma alá érdemes tenni egy réteg alufóliát, persze nem kötelező az alufólia, de nekünk a vajasabb süteményekből rendszeresen kifolyik a vaj a kapcsos formákból)
6. 10 percig sütjük, ez idő alatt összeállítjuk a "sajtréteget" ehhez kézi habverővel (vagy gépivel, aki arra esküszik) simára keverünk:
7. 3 egész tojást 10 dkg porcukorral (muszáj a por, ha nincs por, akkor aprítóval porítsuk a kristálycukrot, és igen, ez elég kevés cukor, nem lesz tőle édes a "sajtréteg", csakhogy a sóskaramell szósz, na az majd édes lesz, szóval nyugi)
8. hozzáadjuk az 500 gr szobahőmérsékletű natúr krémsajtot, 1 dl tejszínt, 1 citrom reszelt héját és levét, majd ha ez teljesen sima, 1 púpos evőkanál keményítőt (ha nincs, akkor 2 evőkanál lisztet, de jobb a keményítő, higgyétek el)
9. az elkészült keveréket ráöntjük a sütőben 10 percet már töltött tésztarétegre, és 45 percig sütjük az egészet (ekkor kezd el barnulni a "sajtréteg" a szélén, belül még lehet, hogy kicsit lágy, de a hűléssel megszilárdul majd)
10. ha kész, hagyjuk kihűlni, nem szeletelgetjük melegen, sőt, az ideális, ha kihűlés után még jó pár órát tudjuk állni hagyni, ezért fogyasztás előtti nap elkészíteni, hát az a legmenősebb, bár nem biztos, hogy életszerű

Na és miközben sül a sajttortánk, elkészítjük a sóskaramell szószt a világ legtökéletesebb alap szakácskönyve, a joy of cooking receptje alapján:

• ehhez egy kis (lehetőleg nyeles) lábosban folyamatos kevergetés mellett először is 1 bögre (nád)cukrot 1/4 bögre vízzel összekeverünk, és kis lángon melegítjük addig, míg a cukor feloldódik, a keverék átlátszóvá válik
• ekkor kicsit nagyobb lángon forrásig hevítjük a keveréket, és mikor már habozva forr, akkor 2 percig hagyjuk habozva forrni az egészet (nem feledkezünk meg közben a folyamatos kevergetésről!), 
• majd kis lángon türelmesen addig kevergetjük, míg el nem kezd karamellizálódni az egész, a szélén elkezd barnulni az egész, szép sötét mélybarna sziruppá kell váljon - továbbra sem feledkezünk meg a kevergetésről
• levesszük a tűzről a keveréket és szép lassan (azaz nem egyszerre zúdítjuk bele) belekeverünk 1/2 bögre felkockázott vajat, majd 2 dl tejszínt, majd egy csapott kávéskanál sót (ha nagyon besűrűsödne, ahelyett hogy szép simára tudnánk keverni, akkor visszatehetjük melegedni, de semmiképp se engedjük már forrni a keveréket)
• ha szerintünk kész, akkor kiskanállal vegyünk ki belőle egy keveset, várjuk meg, míg lehűl (tényleg várjuk meg), és kóstoljuk meg, hogy érdemben sós lett-e, ha nem, akkor adjunk hozzá még sót - azért fontos ez a kóstolás, mert nagyon eltérő bír lenni a használt sók sóssága
• a kész szószt tálalásig tegyük hűtőbe, ha nagyon besűrűsödik, vízfürdőn melegítsük tálalás előtt

Innentől már egyszerű a dolgunk, tálaljuk fel a sajttortát, adjunk mellé ribizlit és a sóskaramell szószt - és arassuk le a dicsőséget (ha meg a ribizlinek nincs épp szezonja, de van másnak, akkor adhatjuk azzal, málnával is pl. de a ribizli a fagyasztott gyümölcsök közül az egyik leghálásabb) 

az, hogy ilyet csinálni kell, az szép lassan alakult ki, egyrészt egy patanegrában elfogyasztott sajttorta élményre vezethető vissza, aminek a kekszalapja volt sós kekszből, és egy karácsonyi céges bulin az almatortához adott sós karamellszósz döntötte végül el, hogy ilyet csinálni kell,

és mi lehet a kipróbálásra jobb alkalom, mint az évről-évre megvalósuló barátok meghívását jelentő karácsonyi vacsora, ahol idén aszaltszilvás mangalicacomb volt (többek között:)

a kiindulás a tortához chili és vanília nyomtatott szakácskönyvének new york-i sajttorta brüsszeli módra receptje volt (így az első recept egy év után debütált az amúgy a csodaszép könyvből) - de igencsak megközelítőleg követtem a receptet, főleg az alapanyagválasztásban tértem el, plusz elfelejtettem a keményítőt, amit így utólag egyértelműen beletennék...

két kis csomag győri édes zabfalatok kekszet apróra törünk (mozsárral pl) (ez 43 dkg zabkekszet jelent, ha az ember másfélét választana, azt hiszem a 40 dkg-mal se vét az ember túl nagy hibát),

az összetört kekszet 15 dkg olvasztott vajjal és kávéskanálnyi őrölt fahéjjal összedolgozzuk, és egy kivajazott nagyobb méretű (nomrál torta méretű)  kerek csatos tortaforma aljába simítjuk, majd megy 10 percre 180 fokos előmelegített sütőbe "sülni"

közben 70 dkg natúr sajtkrémet (vagy helyette 25 dkg mascarponét és fél kiló apró szemű krémes túrót) fél citrom levével, egy citrom reszelt héjával, csipet sóval, 10 dkg nádcukorral 2 egész tojással és 3 tojássárgájával és 2 púpozott evőkanál étkezési keményítővel simára keverjük (tradicionálisabbak ezt kézi, kevésbé tradicionálisabbak ezt gépi habverővel teszik) - ha szép sima, akkor a sütőből közben kivett "elősütött" kekszalapra öntjük, és megy vissza az egész 40-50 percre (a széle épp barnulni kezd) a 180 fokos sütőbe

na most bevallom, hogy vagy azért, mert közben már nagyban folyt nálunk a vendégség, vagy nem tudom miért, de a 2 egész tojás + 3 sárgája + keményítő elemek helyett az általam összeállított sajttortába ment 4 sárgája, és kész, kicsit túl lágynak is éreztem az eredményt, hogy őszinte legyek, most már értem, miért:)

mindeközben az elszánt férfiszakasz a joy of cooking receptje alapján előállította a sós karamellszószt, ami tökéletes lett, kihűlés után is még épp annyira folyós, amennyire kell (a joy of cooking zseniálisan tökéletes alapszakácskönyv, spoon, joy of cooking és horváth ilona, valójában ha ezek vannak, akkorvalós  konyhai konfliktus kevés adódhat):

szóval a karamellszószhoz 1 bögre cukrot és 1/4 bögre vizet összeöntünk, kis lángon addig melegítjük, míg a cukor feloldódik, majd nagyobb lángon főzzük tovább, magasabb lábosban érdemes csinálni, mert hatalmas "buborékolással" indít, ami aztán szép lassan alábbhagy, közben kicsit kavargatjuk, nehogy leégjen,

mikor a nagy "buborékokból" kicsik lesznek, akkor elzárjuk alatta a lángot, és kevergetés közben hozzáadunk 1/2 bögre tejszínt és 5 dkg vajat, egy kevés vaníliáscukrot és egy púpozott kávéskanálnyi sót,

ha a fentiek hozzáadása nem megy simán, akkor kis lángra visszarakható a cucc kis időre,

aztán meg félre lehet tenni, és tálaláskor a sajttorta mellé tálalni,

valójában a fenti mennyiség 2 sajttorta mellé fogyna el, ezért aki nem tudja elképzelni, mit lehet kezdeni fél adag sós karamellszósszal (vaníliafagyi mellé vagy bonbontölteléknek vagy csak úgy magában...), az fele adagot gyártson le,

amúgy meg a hűtőben eláll 1-2 hétig, csak használat előtt kicsit rá kell melegíteni, mert hűtőben már nem marad folyós állagú

na hát ez volt karácsonyi esetünk a sajttortával meg a karamellszósszal, azóta már készült jóféle brownie is, de már az is elfogyott...