livingkitchen - nem nigella, de főz

A rugelach sütése mindig úgy indul, hogy fel kell idézzem, hogy készült a korábbi alkalommal, mert mire odajutnék, hogy leírom a receptjét, egy darab nem marad belőle, és az afölötti szomorúságban, hogy nem tudom lefotózni, a receptet se jegyzem fel. De legutóbb végre sikerült időben megörökíteni az egyébként hihetetlen tempóban elfogyni képes kiflikből párat. 

A rugelach zsidó eredetű sütemény, de ez mindig nagyon zavaros, minden jel szerint az osztrák-magyar monarchia területén vannak az első nyomok róla, ott is inkább Bécs lehetett a kiindulópont, de aktuális sikere New Yorkhoz és az amerikaiak által oly kedvelt krémsajthasználathoz köthető. A benne használt dió okán a zsidó hanuka ünnep egyik szereplője, nálunk pedig a karácsonyi süteménysorban lett állandó játékos, remekül megállja a helyét a klasszikus karácsonyi darabok mellett. Persze nem csak karácsonykor jó ezt sütni, de arra jobb számítani, hiába finomabb másnap ez a töltött kifli, hajlamos a sütés napján elfogyni. 

fotó: livingkitchen.postr.hu

Az elérhető receptek szokás szerint elég változatosak, nálunk ez vált be, és lesz belőle 16-20 db. Tésztát készítünk, ehhez összedolgozunk

• 25 dkg natúr krémsajtot (ami lehetőleg valami tejbolt friss krémsajtja, piacokon könnyen hozzáférhető, persze szinte mindenki Philadelphia sajtkrémből csinálja, meg az olyan amerikás, de a friss krémsajtos verzió sokkal finomabb lesz),
• 25 dkg puha vajat,
• 5 dkg porcukrot,
• csipet sót,
• 30 dkg lisztet.

Ez egy elronthatatlan mézeskalácsrecept, aki belebotlott nálam, az rögtön elkérte, és azóta is ezt süti. A recept zsenialitása, hogy a megsütés pillanatától az elfogyasztás pillanatáig puha-omlós, nem kell semmi cseles almával dobozban tartani vagy egyebek, fémdobozban hetekig eláll - ha nem tud róla a család:) 

kép: livingkitchen.postr.hu

A tésztát a sütés előtti napon érdemes elkészíteni, de 1-2 óra hűtés után is már könnyen kezelhető. 

• 25 dkg mézet (én selyemfűmézet vagy gesztenyemézet használok, de ki-ki a maga választását) és 
• 1 csomag kotányi mézes fűszerkeveréket (vagy 2-1-1 teáskanál arányban fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve, de ez a kotányi egy remekarány, amúgy almásréteshez is) összeforralunk (mellette állva, mert gyorsan forr),
• a tűzről levéve belekeverek 30 dkg vajat, és addig kevergetem, míg az szépen el nem olvad (vagy nem kevergetem, akkor is elolvad, de ez titok:)
• közben egy mély tálban 3 tojást, 25 dkg (nád)cukorral és csipet sóval habosra keverünk a jó kis kézi habverővel vagy szimplán  fakanállal, 
• majd beleteszünk annyi (fele-fele arányban sima és teljes kiőrlésű vagy graham) lisztet, amennyit felvesz, 
• utána belekeverjük a langyosra hűlt mézes-vajas keveréket,
• majd egy újabb adag lisztet, amibe belekeverünk 3 teáskanál szódabikarbónát,
• és innentől gyúrni lehet, kézzel érdemes, és addig teszünk hozzá lisztet, míg összeáll és már nem ragad a tészta, ehhez az állapothoz általában mindösszesen 1 kg liszt felhasználásakor jutunk,
• ezután menjen pihenni a hűtőbe legalább 1-2 órára,
• aztán meg lehet lisztezett deszkán nyújtani, szaggatni,
• továbbá díszíteni: ehhez sütés előtt tojással mindenképp meg kell kenni, akkor lesz szép fényes (bár hivatalosan tojássárgájával, de egész tojással is pont ugyanannyira lesz szép fényes), és annak a tetejére mehet szórócukor, aszaltgyümölcs, dió, mandula, akármi, az egyik legjobb ízpárosítás a mézeskalács aszaltszilvával,
• sütni pedig sütőpapírra pakolva, a mézesek között távolságot hagyva, mert kicsit megnőnek, 180 fokon 6 perc alatt lesznek kész, de figyeljük a színét, sütőfüggő, van, ahol 5 perc már elég.

Néhány tipp a sütéshez, díszítéshez:

• melegen nagyon puha a mézes, óvatosan szedjük le a lapról, mert könnyen eldeformálódik, mikor kihűl, akkor lesz kezelhető állagú, és tényleg azonnal puha,
• a tészta remekül fagyasztható nyersen, de a hűtőben is napokig (egy hétig is) eláll, ha úgy alakul az élet, szóval előre elkészíthető, aztán sütjük, mikor ráérünk,
• ha felakasztható díszt akarunk készíteni a mézeskalácsból, akkor nagy lyukú szívószállal érdemes kilukasztani, így, bár összemegy sütéskor a lyuk, de pont marad akkor, amin átfűzhetjük a masnit,
• tényleg vékonyra nyújtsuk a tésztát, finomabb lesz a végeredmény,
• ha tojásfehérje mázat akarunk rátenni (akár csak mintát), akkor inkább ne kenjük le tojással sütés előtt, könnyebb lesz a díszítés akkor
• a tojásfehérjével sütés után kell díszíteni, minden egyébbel sütés előtt.

Hozzávalólista, karácsony előtti segítségnek:

• 25 dkg méz
• 1 csomag mézes fűszerkeverék (vagy fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve)
• 30 dkg vaj
• 3 tojás (+1 a díszítéshez)
• 25 dkg cukor
• 1 kg liszt (sima és teljes kiőrlésű vagy graham)
• szódabikarbóna, só

Laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajjal készítjük.

Recept forrása: Törp.

Na jó, flódni lett ez, a javából, csak már megint a kerek kapcsos tortaformában sütöttünk, szóval tortaszelet formájúak a flódniszeletek most nálunk. A rétegek azonban abszolút klasszikusak. Hogy mi a klasszikus, arról persze vannak viták (főleg a rétegek sorrendéről), ahogy arról is, hogy a flódni hagyományos magyar zsidó vagy inkább közép-európai zsidó sütemény, esetleg több száz éves előzménye van, és Európa nyugatabbra eső országaiból indult. Mondjuk a mák az gyanús, hogy az valahol Közép-Európa környékén keveredhetett a történetbe.

Függetlenül az előzményektől, a flódni egy nem akármilyen sütemény, lévén dió, mák, alma és szilvalekvár a négy töltelékréteg benne plusz a tésztarétegek - nem egy légies összeállítás, és ezt abból is sejteni lehet, hogy nemhogy a másnapot, de a harmadnapot is megélte néhány szelet.

A flódnikészítésre rá kell készülni, szóval ami most következik, az nem a spontán sütések sztárreceptje lesz. Időbe telik, míg előkészítjük a tésztát és a tölteléket, aztán meg kell várni, hogy a töltelékek kihűljenek, utána hosszan sütünk, majd jön a legnehezebb rész, hogy meg kell várni azt is, hogy a kész sütemény kihűljön, mert csak akkor szeletelhető szépen, meg akkor érvényesülnek az ízek jól.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Ha minden ijesztgetés ellenére is nekiállna valaki, akkor íme a sikerhez vezető lépések:

1. Nyissunk ki egy üveg kellemes, száraz fehérbort.

2. Készítsük el a tésztát, ehhez tegyünk egy nagyobb tálba

• 50 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű),
• 25 dkg puha vajat,
• 3 tojást,
• 1 kávéskanál sót,
• 6 dkg (édesszájúaknak 10 dkg) (nád)cukrot, majd
• gyúrjuk össze gyors mozdulatokkal (aki géppel gyúrna, tegye úgy),
• ha túl kemény vagy nehezen áll össze  a tészta, adjunk hozzá fél-1 decit a fehérborból (nekünk most erre nem volt szükségünk, a tojások méretén sok minden múlhat),
• a kész tésztát tegyük a hűtőbe, és míg ott hűl, készítsük el a töltelékeket.

• 80 dkg almát pucoljunk/hámozzunk meg, majd reszeljünk le a nagyobb lukú reszelőn,
• tegyük egy lábosba, adjunk hozzá 
• 1 teáskanál fahéjat,
• 1 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeget,
• 1 evőkanál (nád)cukrot (édesszájúak plusz 1 evőkanál mézet is adhatnak hozzá),
• 2 dl fehérbort, és
• pároljuk meg így az almát (épp csak elkezdjen forrni az egész),
• tegyük az elkészült tölteléket egy szűrőbe és csepegtessük le, a lecsepegő levet fogjuk fel ugyanabba a lábosba, amiben az almát pároltuk, mert arra még szükségünk lesz.

4. Készítsük el a diótölteléket:

• 20 dkg diót daráljunk meg, 5 dkg-ot tegyünk belőle félre, 
• a maradék 15 dkg-hoz adjunk
• 3 dkg mazsolát,
• 7 dkg (nád)cukrot, 
• majd tegyük bele az almatöltelékpárolós lábosunkba (azaz amiben az almát pároltuk:) az almatöltelék lecsöpögtetett levéhez, és keverjük össze, ha nem nedvesedik át jól a dió, adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, és forraljuk össze, majd tegyük félre.

5. Készítsük el a máktölteléket:

• 15 dkg mákot daráljunk meg, adjunk hozzá
• 3 dkg mazsolát,
• 10 dkg (nád)cukrot,
•  adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, csak épp hogy átnedvesedjen a mák, és forraljuk össze, majd vegyük le a tűzről, és keverjünk bele 3-4-5 evőkanál sárgabaracklekvárt (ne legyen folyós a töltelék a végére, ez a fontos.

Ezen a ponton már eléggé megviseltek leszünk, és még legfeljebb csak félúton járunk (a munkával, mert a sütemény elfogyasztása ezen a ponton beláthatatlan távolságra van még), szóval igyunk esetleg a fehérborból egy keveset, vagy dőljünk le pihenni, de mindenképp tartsunk egy majd egyórás szünetet, hogy a töltelékek kihűljenek. Tényleg ki kell várni, mert egyébként nem garantálható, hogy szépek lesznek a rétegek.

fotó: livingkitchen.postr.hu

6. És akkor jön az utolsó nagyobb munkafázis, a flódni összeállítása:

• kapcsoljuk be a sütőt 150 fokra,
• vajazzuk ki a tortaformánkat/tepsinket, amiben sütni fogunk,
• vegyük elő a tésztát, és osszuk 5 részre,
• majd nyújtsuk ki az első tésztaadagot tepsiformájúra, és tegyük a tepsibe (ha kicsi pereme lesz a tésztának, az nem gond, de max. 1 ujjnyi legyen),
• simítsuk rá a diótölteléket,
• nyújtsuk ki a következő tésztaadagot, tegyük rá,
• simítsuk rá a máktölteléket,
• megint tészta, amire rászórjuk a félretett 5 dkg darált diót, és erre simítjuk az almatölteléket (nem, nem fog a tészta átnedvesedni, nem kell zsemlemorzsa, semmi keresnivalója itt a zsemlemorzsának, a dió tökéletesen helyettesíti azt),
• megint tészta, amit megkenünk jó vastagon szilvalekvárral (ez olyan 2-3 dl lekvárt jelent), annyira vastagon kenjük, hogy ne látszódjon át a lekváron a tészta, és számítsunk arra, hogy a sütéstől "összeugrik" ez a réteg, szóval jó ujjnyi legyen mindenképp,
• majd a legtetejére is tészta kerül,
• megkenjük 1 kikevert tojássárgájával (vagy egész tojással, ahogy tetszik), villával a legfelső réteget megszúrkáljuk, és mehet a sütőbe.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Legalább 2 órán át sütjük 150 fokon, de ha nincs szerencsénk, akkor 2 óra 20 percig is eltarthat, 2 óránál érdemes ellenőrizni tűpróbával, ha csak a lekvár ragad a tűre, és a teteje is szépen megsült, akkor kivehetjük a sütőből. Az igazi megpróbáltatás ezen a ponton következik, ugyanis a tepsiben kell hagyni, hogy kihűljön (egyébként könnyen szétomlik), szóval ha tehetjük, úgy időzítsünk, hogy estére süljön meg, és akkor ezen a ponton elmehetünk aludni, másnap reggel meg örülhetünk, hogy milyen szépet sütöttünk. Hát valahogy így.

Ez a recept több recept és a jó flódniról alkotott elképzelések és persze a korábbi jó és rossz tapasztalatok nyomán született. A képen látható verzióba a fentiekhez képest kicsivel több mák, és kicsivel kevesebb szilvalekvár került, mint ami ideális.

A flódnink laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajat használunk.

Egyszer nyári édességnek neveztem a kobblert, de mondjuk nem tudom, miért, mert pl. őszi édességnek is remek. Főleg, ha szilváról beszélünk - még tart a szezon, mondjuk már a levesesebb fajták voltak már csak a piacon, amik süteményben nem annyira menősek, de azért működnek még.

A kisebb pitetálamban készült most, mert csak fél kiló szilva volt már csak itthon, de inkább az egy kilós (azaz 24-26 centi átmérőjű pitetálhoz való) receptet osztom meg:

• a sütőt bekapcsoljuk és 190 fokra állítjuk
• egy kiló szilvát kimagozunk, és egy rétegben, de jó szorosan belefektetjük a tálba (ha nincs pitetálunk, aacsonyabb falú kerek vagy szögletes jénai is megteszi ám), a szilvát felesleges kisebb darabokra vágni, úgyis krémesre sül
• a tetejére szórunk 2-3 dkg kis kockákra vágott vajat
• egy evőkanál (nád)cukrot, 
• kb. 5 dkg apróra darabolt diót vagy mandulát és
• ráfacsarjuk egy fél citrom levét, majd félretesszük, 

• és elkészítjük a tésztát, amihez egy keverőtálba teszünk 
• másfél bögre lisztet (szerintem fél bögre legyen belőle teljes kiőrlésű és/vagy tönköly), 
• 4 teáskanál sütőport, 
• csipet sót, 
• 5 evőkanál nádcukrot, 
• 12 dkg puha, szobahőmérsékletű vajat, 
• 3 deci tejfölt, és mindezt egy villával gyorsan összedolgozzuk, és 10 percre félretesszük pihenni,
• ha letelt az idő, egy evőkanállal kis gombóconként a gyümölcsre pakoljuk, halmozzuk a tésztát (nem baj, ha a halmok nem érnek össze teljesen, de ha összeérnek, az se baj, a sütés elején a tészta elfolyósodik, szóval úgyis elterül,

• majd mehet az előmelegített sütőbe a tál, 
• 25 perc után egy evőkanál vaníliáscukor és teáskanálnyi fahéj keverékével megszórjuk a tészta tetejét és további 10 percet sütjük, 
• langyosan tálaljuk is (nem forrón, langyosan, a gyümölcs iszonyú alattomosan tud égési sérülést okozni a magas víztartalma okán).

A recept allrecipes/friendlyfood alapján alakult ki az évek folyamán. Laktózmentes vajjal és tejföllel laktózmentes a végeredmény. 

Amúgy pedig itt a szilvás crumble receptje is, ami a kobbler közeli rokona, ha valakit az érdekelne, és lesz egyszer azért clafoutis recept is, ígérem.

Coming out, nem szeretem a sütőtököt, sőt, utálom a sütőtököt, nagyon kevés ilyen étel van, de a sütőtök pont ilyen. És most sütőtökszezon van, és mindenki szerint sütőtököt kell főzni. Vagy sütni. Hát nem, vagyis egyetlen formában tudok kezdeni valamit a sütőtökkel, éspedig süteményben. Például a tökéletes répatortareceptemben, amelyikben a répa (nyers) sütőtökkel helyettesítve is tökéletes eredményt ad, csak onnantól érdemes sütőtöktortának hívni (próbáltam, és megnyugtatok mindenkit, hogy pont annyira nincs sütőtökíze tőle a tortának, ahogy a répától nincs répaíze). Mondjuk csak ezért nem veszek sütőtököt. Szóval répával így készül. Aki meg sütőtökre vágyik, csinálja meg sütőtökkel.

kép forrása: bakeblogeat.wordpress.com

A receptet anno az allrecipes oldalán túrtam komoly munkával a milliónyi répatorta recept közül, és persze még abban is túl sok cukor volt. Szerintem tehát így érdemes sütni:

• a sütőt bekapcsoljuk 180 fokra, majd egy tálban összekeverünk
• 2 bögre lisztet (lehet fele teljes kiőrlésű és/vagy tönköly),
• 1 bögre (nád)cukrot,
• 2 teáskanál őrölt fahéjat,
• 1 teáskanál sót (tényleg ennyit, elsőre én se akartam elhinni, de kell bele ennyi),
• 1/2 teáskanál sütőport és
• 1 teáskanál szódabikarbónát, majd miután simára kevertük, hozzáadunk
• 1 és 1/2 bögre olívaolajat, 
• 4 tojást (ezeket egyesével érdemes belekeverni), majd a legvégén, mikor már összeállt a tészta, hozzáadunk még
• 3 bögre reszelt vagy aprítóval felaprított) sárgarépát (ami lehet sütőtök is, mint írtam) és 
• 1 bögre darált (vagy aprítóval felaprított:) diót.

Répatortáról első körben a nyuszikás vicc ugrik be, de az igazság az, hogy nyuszikás vicc ide vagy oda, a répatorta egy zseniális sütemény, szerintem nem igazi torta, de tortásítható persze, angolszászok tortásítják, ha cukormázat teszünk a tetejére vagy philadelphia sajtkrémből vagy mascarponéból (cukor és citromhéj hozzáadásával) készítünk rá mázat (esetleg egy réteget krémként belepakolunk), és szabadidőnkben marcipánból kis répácskákat készítünk, és azzal díszítjük, szuper tortát kapunk - azonban minden extra (vagyis máz) nélkül remek reggeli sütemény, a répa pedig, legyünk őszinték, ki nem érződik belőle, szóval aki még nem evett effélét, az ne számítson  répaízre:) (nem mellesleg sütőtökhívők sütőtöktortának is megsüthetik, csak simán helyettesítsék a nyers aprított répát nyers aprított sütőtökkel).

répatorta, ha épp kerül rá máz (kép forrása: cookbookamonth.wordpress.com) 

A recept egyszerű, muffinformában is süthető, arra számítsunk, hogy ez egy lassan sülő tésztafajta, szóval időben neki kell állni

és ahogy készül:

1. harminc dkg sárgarépát aprítóval felaprítunk (tényleg apróra, esetleg lereszeljük nagylyukú reszelőn, ha nincs jobb dolgunk), és félretesszük,
2. a sütőt 180 fokra kapcsoljuk, hogy felmelegedjen, 
3. egy nagy keverőtálba beleöntünk két bögre lisztet, 
4. egy bögre (nád)cukrot (ezzel nem lesz túl édes a végeredmény, de ez pont elég, persze aki nagyon édes szájú, tehet bele másfél bögrényit, de ha máz kerül rá, akkor semmiképpen nem szabad növelni a cukormennyiséget), 
5. két teáskanál őrölt fahéjat, 
6. egy kávéskanál sót, 
7. fél teáskanál sütőport, 
8. egy teáskanál szódabikarbónát,
9. szép egyenletesre keverjük, majd hozzákeverünk másfél bögre (olíva)olajat (vagy bármilyen másféle semlegesebb ízű olajat), 
10. szépen beledolgozunk négy tojást,
11. fél bögre darált diót és fél bögre durvára darabolt diót meg fél bögre mazsolát (ez utóbbi elhagyható, de azért jobb, ha van benne:) (aki nem bír magával, 5 dkg apróra darabolt csokoládét is tehet bele),
12. és mivel répatorta, ezért a korábban felaprított sárgarépát is hozzákeverjük,
13. és a masszát egy kivajazott (vagy olajozott)/kilisztezett kapcsos (24-26-28 centis, ami kéznél van) kerek tortaformába öntjük,
14. mire idejutunk, a sütőnk is felmelegedett, mehet is sülni, 60-70-80 perc kell neki, tűpróbáig sütjük, de ha elkezdeni nagyon sülni a széle, vegyük lejjebb a hőfokot
15. ha kész, vagy teszünk rá mázat vagy se, és igyekszünk forrón nem nekiállni szeletelni, mert akkor még nagyon morzsál (mesélték:)

kép forrása: savorysweetlife.com

valójában inkább mandulás-morzsás szilva lenne a helyes elnevezés, de az a lényeg, hogy ha napi kétszer zokogunk azon, hogy elmúlt a sérgabarackszezon, akkor ezt kell megsütni, és kicsit kevésbé leszünk szomorúbbak, de tényleg

amúgy egy egyszerű desszert, szuperkezdők is bátran vállalkozhatnak rá

először is a sütőt 180 fokra bekapcsoljuk, hogy mire összeállítjuk a süteményt, addigra bemelegedjen

egy pitetálba/kerek vagy nem kerek jénai tálba egy rétegben, de jó sűrűn lerakunk 3/4 kg-nyi felezett/magozott szilvát, megszórjuk egy teáskanál fahéj és egy evőkanál (nád)cukor keverékével, és 2-3 dkg vajat apró darabokban szétosztunk rajta, nem baj, ha nem egyenletesen

10 dkg hideg vajat, 10 dkg lisztet, 10 dkg durvára darabolt mandulát (rusztikusra darabolni legegyszerűbb egy sodrófával, oké, rá kell nehezedni, jó párszor át kell menni a mandulán ehhez. de pont ideális darabokra esik úgy széjjel) és 5 dkg (nád)cukrot meg 2 kávéskanál vaníliáscukrot nagyon gyors mozdulatokkal morzsává gyúrunk (a vajat összemorzsoljuk a többi hozzávalóval, kézzel!, finnyásak késes robotgépet is használhatnak, ha van nekik a kicsit nagyobb méretű, de felesleges mosogatnivalógyártást jelent az szerintem), és a szilva tetejére morzsoljuk

ha nem sikerül szupermorzsásra, akkor sem keseredünk el,

betoljuk a tálat a sütőbe, és 20 perc után egy fakanállal a már majdnem megsült tésztaréteget összetörögetjük, hogy morzsásabb legyen, összesen pedig 40 percig sütjük

langyosan tálaljuk, vaníliafagylalttal még tökéletesebb, mint csak úgy magában, éljen a szilvaszezon:)

a nyári édesség fronton a kobbler szerintem verhetetlen (oké, a crumble meg közel van, de most szólok, a clafoutis több utcahosszal korábban lemaradt), aminek oka, hogy a gyümölcsök zseniálisan érvényesülnek az amúgy gazdag vajas környezetben

ez alkalommal a már sokat tervezett egyszemélyes adag formátumban készült, amihez a minap a kitchenfactory-ban szerzett cook&serve by vista alegre organic porcelain (én kérek elnézést:) felfújtformákat használtam (a formák zseniálisak, egyrészt nagyon sok méret és forma van, másrészt ikeát megszégyenítő az árfekvésük, cserébe ezerszer szebbek, és ugye még ez az organic izé is rájuk van írva, gondolom egyszerűen porcelánból készült porcelán, vagy hasonló állhat a háttérben:)

kb. 8 felfújt formához vagy egy kerek pitéstálhoz a recept a következőképpen néz ki:

4-5 nektarin és 20-25 dkg bogyósgyümölcsöt (ami lehet szeder, áfonya, ribiszke, málna, stb. beleöntünk a sütés megvalósítására kijelölt tálba (egyszemélyes adagok esetén ezt szétosztva tesszük) - megszórjuk 2-3 dkg kis kockákra vágott vajjal és egy evókanál nádcukorral, ráfacsarjuk egy fél citrom levét és kb. 5 dkg apróra darabolt diót vagy mandulát is adunk hozzá,

aztán egy keverőtálban összekeverünk másfél bögre lisztet, 6 teáskanál (másfél zacskó!) sütőport, csipet sót, 5 evőkanál nádcukrot, 12 dkg puha, szobahőmérsékletű vajat, 3 deci (másfél kisdoboz) tejfölt, és egy villával gyorsan összedolgozzuk, és 10 percre félretesszük pihenni,

közben 190 fokra előmelegítjük a sütőt, majd a tésztát egy kanállal (vagy a tészta kikeveréséhez használt villával) a gyümölcsre pakoljuk kisebb halmokban, nem baj, ha a halmok nem érnek össze teljesen, de ha összeérnek, az se baj, a sütés elején a tészta elfolyósodik, szóval elterül majd rendesen,

betesszük az előmelegített sütőbe, és 25 perc után egy evőkanál vaníliáscukor és teáskanálnyi fahéj keverékével megszórjuk, és további 10 percet sütjük, és tálalhatjuk is, persze óvatosan, mert frissen sülve, türelmetlenség esetén komoly égési sérüléseket szerezhetünk

a fiúk mondjuk vaníliafagyival tolták, több recept is ajánlja hozzá (meg úgy hamarabb lehűlt) de szerintem magában a legjobb

a recept allrecipes/friendlyfood alapján alakult ki az évek folyamán

már napok óta megy a nyafogás, hogy legyen meggyleves, na ma végre lesz,
a meggylevesben amúgy az a jó, hogy ha nem magoz az ember, akkor drámaian gyorsan elkészül, csak a lehűtős rész, na az körülményesebb kicsit

szóval fél kiló meggyet (aki nem bír magával kimagozhatja) 4-5 evőkanál (nád)cukorral, kis vaníliával, 1 kávéskanál őrölt fahéjjal, ugyanennyi egész szegfűszeggel (ez utóbbit fűszertojásba rakva) felteszünk főni bő 1 liter hideg vízben (ha karácsonyról brutális mennyiségű mézeskalács fűszerkeverék maradt, akkor a a fahéj-szegfűszeg helyett használjuk el azt, kb 3 teáskanálnyit)

míg összeforr a meggy a vízzel, addig egy kis pohár (2 dl) tejfölt kikeverünk 1 evőkanál keményítővel, és ha forr a leves, átkanalazunk apránként ehhez a keverékhez egy-két evőkanálnyit, azzal is simára keverjük, majd a lángot kicsire véve a leveshez öntjük folyamatos keverés mellett a tejfölös-keményítős keveréket (ez bonyolultnak tűnik, de valójában az a cél, hogy a keményítő ne csomosódjon be, azt meg így érhetjük el) - aki extrábbra vágyik, az plusz 2 deci tejszínt is keverhet a tejfölbe

még egyszer összeforralom, és kész is, már csak hűteni kell, vízfürdőben vagy türelemmel, hűtőbe csak már lehűtött levest tegyünk (érdemes pl áttölteni lehűtött jénaiba az egészet),

ha nem időben álltunk neki a főzésnek, akkor meg az a titok, h kevesebb vízzel kell elkészíteni a levest, és a kész levesbe nagy mennyiségű jégkockát kell dobálni, így hamarabb lesz hűvös a leves, és tud menni a hűtőbe vagy a fogyasztásra, de a jégkockás verziónál nem illik a levest másnapig eltenni, mert veszélyeket rejthet magában)

zseniálisabb része, az egész úgy indul, hogy el kell készíteni a berbere fűszerkeveréket, amit állítólag alap etióp fűszerkeverék

egy 3 decis csavaros tetejű befőttesüvegbe érdemes pakolászni az alapanyagokat, így szépen össze lehet rázni, az üvegbe tegyünk:

kb. 5 dkg őrölt pirospaprikát

5 teáskanál őrölt cayenneborsot

1 teáskanál frissen őrölt feketeborsot

1/4 teáskanál fahéjat

1/4 teáskanál őrölt szegfűszeget

1/2 teáskanál őrölt szerecsendiót

2 teáskanál sót

1 teáskanál őrölt gyömbért

közben felforrósítottunk szárazon egy teflonedényt, és 1 percig pirítottunk (vigyázva, meg ne égjen) 1/2 teáskanál őrölt koriandert, 1/2 teáskanál görögszénamagot és 1/2 teáskanál koriandert, majd mozsárban összedolgozzuk, míg a görögszéna is őrölt nem lesz, és ez is megy az üvegbe, és összerázzuk, félretesszük

(igaziból a paprika és a bors kivételével az összes többi hozzávalónak jót tesz egy kis forrósítás, még aromásabb lesz a keverék)

ezután 6 fő részére 2 nagy fej (lehetőleg nem vörös, hanem mogyoró vagy salotta) hagymát, 2 gerezdfokhagymát és egy kis darab friss gyömbért aprítóban összedolgozunk, olajon üvegesre pároljuk, 3 deci vízzel felöntjük, és 80 dkg igen apróra kockázott csirkemell és a berbere fűszerkeverékből 4 púpos evőkanálnyi segítségével előbb fedő alatt, majd fedő nélkül kis lángon - menet közben még vmennyi sót hozzáadva - jó sűrű raguvá főzzük az egészet

injerával fogyasztjuk, további recepteket meg innen nézzünk ki addig is, míg beblogolom