livingkitchen - nem nigella, de főz

Mondjuk nem csak az olaszok isszák, és persze nem csak síeléskor, de olasz eredű italról beszélünk, amelyet az olasz sípályákon ismerhetett meg a nagyérdemű - hogy aztán eltrejdet melegítős-síelős ital legyen belőle a kicsit már unalmas forraltbor mellett.

A bombardino eredettörténete kifejezetten homályos, van tenger mellől hegyekbe költözött genovai ifjús történe, meg ennél még romatikusabbak (bár a tenger mellől miért költözne bárki a hegyekbe, kérdezhetnénk), de a lényeg, hogy a hideg ellen találták ki - és végül is arra remek, még ha csak óvatosan is igyuk, mert alkohol van benne, ami hidegben elsőre mindig jó ötletnek tűnik, de hamis melegérzetet is kelthet. Hó nélkül is ihatjuk persze, simán helyettesít egy desszertet a vasárnapi ebéd végén , és bár nem csak a bombardino története, hanem az eredeti összetétel is bizonytalan, az biztos, hogy tojáslikőr és valamilyen rövidital mindenképp kell bele.

Én a kávés verzióra szavazok, és akinek karácsonyról esetleg maradt egy kis házi tojáslikőrje, az mindenképp azzal készítse. Akinek sárgás színemlékei vannak a bombardinóról, az nem a kávés verziót itta.

1:1 arányban adagolok üvegpohárba tojáslikőrt (lehetőleg házit) és frissen főzött presszókávét (a kétharmad-egyharmad arányt is érdemes kipróbálni, főleg annak, aki nagy tojáslikőr kedvelő, a végeredmény ~ 1 dl ital legyen) - ha mód van rá, akkor a tojáslikőrt is forrósítsuk fel az összeállítás előtt. A tetejére egy kevés tejszínhab, és aztán még forrón igyuk is meg. Íme egy síterepes verzió még a tavalyi évről, a szép emlékek kedvéért, bár nekem ez a tejszínhabmennyiség felesleges túlzás:

kép forrása: livingkitchen.postr.hu (tnx Emőke:)

A szalvétagombócnál annyira belejöttem a "gőzölésbe", hogy adta magát, hogy kipróbáljam a gőzgombócot még addig, amíg van a házi szilvalekvárunkból, mert bár még odébb a tavasz, szilvalekvárból már csak alig van. Persze a német és osztrák receptek mind azzal biztattak, hogy nem muszáj gőzölni, kifőzhetem forró vízben is, de milyen gőzgombóc lenne már az.

kép: livingkitchen.postr.hu

A gőzgombóc persze a sípályák hüttéjében végtelenül szimpla cuccnak tűnik, azért házilag határeset - egyrészt keleszteni kell, méghozzá két körben, aztán gőzölés, és akkor meg rögtön meg kell enni, mert kihűlés után gyakorlatilag élvezhetetlen. Szóval időzített étel, az tuti, de azért érdemes nekiállni, aki síelni volt, annak azért, mert finomabb lesz az otthoni, mint a nagyipari verzió, a nem síelőknek meg azért, mert mindenkinek jár a hütteélmény.

Két darab tisztességes méretű gőzgombóchoz:

• 1/8 liter langyos (nem hideg, nem meleg, langyos) tejbe belekeverünk 1 evőkanál cukrot és belemorzsolunk 2 dkg élesztőt (ha szárított élesztővel dolgozunk, akkor fél zacskónyit), és felfuttatjuk, azaz félrerakjuk nem hideg helyre, felfut az magától,
• közben 25 dkg lisztet, egy egész tojást, 3,5 dkg puha vajat, 1 evőkanál cukrot és csipet sót összegyúrunk, majd hozzádolgozzuk az élesztős tejet, és egy nagy gombóccá formáljuk a tésztát,
• a tészta tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával lefedve egy órára félretesszük meleg helyre kelni,
• 10 dkg sűrű szilvalekvárt kikeverünk 2 evőkanál rummal, gyerekek esetén a rumtól eltekinthetünk, ez lesz majd a töltelék,
• ha megkelt a tészta, feltesszük a sós főzővizet, a tésztát pedig kettéosztjuk, lisztes deszkán kicsit kinyújtjuk, a közepébe teszünk tölteléket, és végtelen ügyességgel gombócot formázunk belőle úgy, hogy a lekvár véletlenül se tudjon megszökni majd belőle,
• a kész gombócokat langyos és nedves, de nem vizes konyharuhával letakarva újrakelesztjük, kb. 15 perc alatt, majd
• a forró gőz felett kivajazott szitában vagy párolóban (nekem pl. üvegfeltétem van) újabb 15 perc alatt készre gőzöljük,
• tálaláshoz 5 dkg vajat megolvasztunk, a kész gombócot meglocsoljuk az olvasztott vajjal és megszórjuk cukros mákkal, aztán már ehetjük is, az ablakon át meg esetleg leshetjük közben, hogy esik-e odakint a hó.

a kertipartik és nem csak a kertipartik, hanem a nagy létszámú események legfőbb sikere az elmúlt évek tapasztalata alapján a sárgarépa, szóval ha partit csinálsz, ne feledd a sárgarépát:)

persze kell hozzá mártogatós is, a felnőttek kedvéért, a gyerekek efféleföldi hívságoknak (és felesleges időrabló tevékenységnek, mint mártogatás) nem hódolnak,

a recept egyszerű, de érdemes előre megcsinálni, hogy összeérjenek az ízei - és persze nem csak répát, hanem kényelmesen megfogható méretűre csíkozott uborkát, paprikát is lehet mellé adni

az én mártogatósom kb. úgy készül, hogy villával alaposan összekevertek negyed kiló (lehetőleg apróbb szemű) túrót, 15 dkg fetasajtot, 15 dkg márványsajtot (amit előre összemorzsolok, mert nehéz egyébként elkeverni) és egy kis doboz (150 gr) tejfölt, sózom (óvatosan, lévén  afeta és a márványsajt is igen sós bír lenni), egy (ha van új) fokhagyma gerezdet belenyomok fokhagymanyomóval, friss őrölt bors és metélőhagyma, és kész is van

lezárt műanyag dobozban 4-5 órát érdemes állni hagyni a fogyasztás előtt, utána meg nem szomorkodni azon, hogy na ez is sokkal gyorsabban fogy, mint ahogy elkészültünk hozzá a sok-sok répa pucolásával (note: színes répákat a biopiacon lehet hozzá keresni)