livingkitchen - nem nigella, de főz

A szalvétagombócnál annyira belejöttem a "gőzölésbe", hogy adta magát, hogy kipróbáljam a gőzgombócot még addig, amíg van a házi szilvalekvárunkból, mert bár még odébb a tavasz, szilvalekvárból már csak alig van. Persze a német és osztrák receptek mind azzal biztattak, hogy nem muszáj gőzölni, kifőzhetem forró vízben is, de milyen gőzgombóc lenne már az.

kép: livingkitchen.postr.hu

A gőzgombóc persze a sípályák hüttéjében végtelenül szimpla cuccnak tűnik, azért házilag határeset - egyrészt keleszteni kell, méghozzá két körben, aztán gőzölés, és akkor meg rögtön meg kell enni, mert kihűlés után gyakorlatilag élvezhetetlen. Szóval időzített étel, az tuti, de azért érdemes nekiállni, aki síelni volt, annak azért, mert finomabb lesz az otthoni, mint a nagyipari verzió, a nem síelőknek meg azért, mert mindenkinek jár a hütteélmény.

Két darab tisztességes méretű gőzgombóchoz:

• 1/8 liter langyos (nem hideg, nem meleg, langyos) tejbe belekeverünk 1 evőkanál cukrot és belemorzsolunk 2 dkg élesztőt (ha szárított élesztővel dolgozunk, akkor fél zacskónyit), és felfuttatjuk, azaz félrerakjuk nem hideg helyre, felfut az magától,
• közben 25 dkg lisztet, egy egész tojást, 3,5 dkg puha vajat, 1 evőkanál cukrot és csipet sót összegyúrunk, majd hozzádolgozzuk az élesztős tejet, és egy nagy gombóccá formáljuk a tésztát,
• a tészta tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával lefedve egy órára félretesszük meleg helyre kelni,
• 10 dkg sűrű szilvalekvárt kikeverünk 2 evőkanál rummal, gyerekek esetén a rumtól eltekinthetünk, ez lesz majd a töltelék,
• ha megkelt a tészta, feltesszük a sós főzővizet, a tésztát pedig kettéosztjuk, lisztes deszkán kicsit kinyújtjuk, a közepébe teszünk tölteléket, és végtelen ügyességgel gombócot formázunk belőle úgy, hogy a lekvár véletlenül se tudjon megszökni majd belőle,
• a kész gombócokat langyos és nedves, de nem vizes konyharuhával letakarva újrakelesztjük, kb. 15 perc alatt, majd
• a forró gőz felett kivajazott szitában vagy párolóban (nekem pl. üvegfeltétem van) újabb 15 perc alatt készre gőzöljük,
• tálaláshoz 5 dkg vajat megolvasztunk, a kész gombócot meglocsoljuk az olvasztott vajjal és megszórjuk cukros mákkal, aztán már ehetjük is, az ablakon át meg esetleg leshetjük közben, hogy esik-e odakint a hó.

Na jó, flódni lett ez, a javából, csak már megint a kerek kapcsos tortaformában sütöttünk, szóval tortaszelet formájúak a flódniszeletek most nálunk. A rétegek azonban abszolút klasszikusak. Hogy mi a klasszikus, arról persze vannak viták (főleg a rétegek sorrendéről), ahogy arról is, hogy a flódni hagyományos magyar zsidó vagy inkább közép-európai zsidó sütemény, esetleg több száz éves előzménye van, és Európa nyugatabbra eső országaiból indult. Mondjuk a mák az gyanús, hogy az valahol Közép-Európa környékén keveredhetett a történetbe.

Függetlenül az előzményektől, a flódni egy nem akármilyen sütemény, lévén dió, mák, alma és szilvalekvár a négy töltelékréteg benne plusz a tésztarétegek - nem egy légies összeállítás, és ezt abból is sejteni lehet, hogy nemhogy a másnapot, de a harmadnapot is megélte néhány szelet.

A flódnikészítésre rá kell készülni, szóval ami most következik, az nem a spontán sütések sztárreceptje lesz. Időbe telik, míg előkészítjük a tésztát és a tölteléket, aztán meg kell várni, hogy a töltelékek kihűljenek, utána hosszan sütünk, majd jön a legnehezebb rész, hogy meg kell várni azt is, hogy a kész sütemény kihűljön, mert csak akkor szeletelhető szépen, meg akkor érvényesülnek az ízek jól.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Ha minden ijesztgetés ellenére is nekiállna valaki, akkor íme a sikerhez vezető lépések:

1. Nyissunk ki egy üveg kellemes, száraz fehérbort.

2. Készítsük el a tésztát, ehhez tegyünk egy nagyobb tálba

• 50 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű),
• 25 dkg puha vajat,
• 3 tojást,
• 1 kávéskanál sót,
• 6 dkg (édesszájúaknak 10 dkg) (nád)cukrot, majd
• gyúrjuk össze gyors mozdulatokkal (aki géppel gyúrna, tegye úgy),
• ha túl kemény vagy nehezen áll össze  a tészta, adjunk hozzá fél-1 decit a fehérborból (nekünk most erre nem volt szükségünk, a tojások méretén sok minden múlhat),
• a kész tésztát tegyük a hűtőbe, és míg ott hűl, készítsük el a töltelékeket.

• 80 dkg almát pucoljunk/hámozzunk meg, majd reszeljünk le a nagyobb lukú reszelőn,
• tegyük egy lábosba, adjunk hozzá 
• 1 teáskanál fahéjat,
• 1 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeget,
• 1 evőkanál (nád)cukrot (édesszájúak plusz 1 evőkanál mézet is adhatnak hozzá),
• 2 dl fehérbort, és
• pároljuk meg így az almát (épp csak elkezdjen forrni az egész),
• tegyük az elkészült tölteléket egy szűrőbe és csepegtessük le, a lecsepegő levet fogjuk fel ugyanabba a lábosba, amiben az almát pároltuk, mert arra még szükségünk lesz.

4. Készítsük el a diótölteléket:

• 20 dkg diót daráljunk meg, 5 dkg-ot tegyünk belőle félre, 
• a maradék 15 dkg-hoz adjunk
• 3 dkg mazsolát,
• 7 dkg (nád)cukrot, 
• majd tegyük bele az almatöltelékpárolós lábosunkba (azaz amiben az almát pároltuk:) az almatöltelék lecsöpögtetett levéhez, és keverjük össze, ha nem nedvesedik át jól a dió, adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, és forraljuk össze, majd tegyük félre.

5. Készítsük el a máktölteléket:

• 15 dkg mákot daráljunk meg, adjunk hozzá
• 3 dkg mazsolát,
• 10 dkg (nád)cukrot,
•  adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, csak épp hogy átnedvesedjen a mák, és forraljuk össze, majd vegyük le a tűzről, és keverjünk bele 3-4-5 evőkanál sárgabaracklekvárt (ne legyen folyós a töltelék a végére, ez a fontos.

Ezen a ponton már eléggé megviseltek leszünk, és még legfeljebb csak félúton járunk (a munkával, mert a sütemény elfogyasztása ezen a ponton beláthatatlan távolságra van még), szóval igyunk esetleg a fehérborból egy keveset, vagy dőljünk le pihenni, de mindenképp tartsunk egy majd egyórás szünetet, hogy a töltelékek kihűljenek. Tényleg ki kell várni, mert egyébként nem garantálható, hogy szépek lesznek a rétegek.

fotó: livingkitchen.postr.hu

6. És akkor jön az utolsó nagyobb munkafázis, a flódni összeállítása:

• kapcsoljuk be a sütőt 150 fokra,
• vajazzuk ki a tortaformánkat/tepsinket, amiben sütni fogunk,
• vegyük elő a tésztát, és osszuk 5 részre,
• majd nyújtsuk ki az első tésztaadagot tepsiformájúra, és tegyük a tepsibe (ha kicsi pereme lesz a tésztának, az nem gond, de max. 1 ujjnyi legyen),
• simítsuk rá a diótölteléket,
• nyújtsuk ki a következő tésztaadagot, tegyük rá,
• simítsuk rá a máktölteléket,
• megint tészta, amire rászórjuk a félretett 5 dkg darált diót, és erre simítjuk az almatölteléket (nem, nem fog a tészta átnedvesedni, nem kell zsemlemorzsa, semmi keresnivalója itt a zsemlemorzsának, a dió tökéletesen helyettesíti azt),
• megint tészta, amit megkenünk jó vastagon szilvalekvárral (ez olyan 2-3 dl lekvárt jelent), annyira vastagon kenjük, hogy ne látszódjon át a lekváron a tészta, és számítsunk arra, hogy a sütéstől "összeugrik" ez a réteg, szóval jó ujjnyi legyen mindenképp,
• majd a legtetejére is tészta kerül,
• megkenjük 1 kikevert tojássárgájával (vagy egész tojással, ahogy tetszik), villával a legfelső réteget megszúrkáljuk, és mehet a sütőbe.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Legalább 2 órán át sütjük 150 fokon, de ha nincs szerencsénk, akkor 2 óra 20 percig is eltarthat, 2 óránál érdemes ellenőrizni tűpróbával, ha csak a lekvár ragad a tűre, és a teteje is szépen megsült, akkor kivehetjük a sütőből. Az igazi megpróbáltatás ezen a ponton következik, ugyanis a tepsiben kell hagyni, hogy kihűljön (egyébként könnyen szétomlik), szóval ha tehetjük, úgy időzítsünk, hogy estére süljön meg, és akkor ezen a ponton elmehetünk aludni, másnap reggel meg örülhetünk, hogy milyen szépet sütöttünk. Hát valahogy így.

Ez a recept több recept és a jó flódniról alkotott elképzelések és persze a korábbi jó és rossz tapasztalatok nyomán született. A képen látható verzióba a fentiekhez képest kicsivel több mák, és kicsivel kevesebb szilvalekvár került, mint ami ideális.

A flódnink laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajat használunk.

Egyszer nyári édességnek neveztem a kobblert, de mondjuk nem tudom, miért, mert pl. őszi édességnek is remek. Főleg, ha szilváról beszélünk - még tart a szezon, mondjuk már a levesesebb fajták voltak már csak a piacon, amik süteményben nem annyira menősek, de azért működnek még.

A kisebb pitetálamban készült most, mert csak fél kiló szilva volt már csak itthon, de inkább az egy kilós (azaz 24-26 centi átmérőjű pitetálhoz való) receptet osztom meg:

• a sütőt bekapcsoljuk és 190 fokra állítjuk
• egy kiló szilvát kimagozunk, és egy rétegben, de jó szorosan belefektetjük a tálba (ha nincs pitetálunk, aacsonyabb falú kerek vagy szögletes jénai is megteszi ám), a szilvát felesleges kisebb darabokra vágni, úgyis krémesre sül
• a tetejére szórunk 2-3 dkg kis kockákra vágott vajat
• egy evőkanál (nád)cukrot, 
• kb. 5 dkg apróra darabolt diót vagy mandulát és
• ráfacsarjuk egy fél citrom levét, majd félretesszük, 

• és elkészítjük a tésztát, amihez egy keverőtálba teszünk 
• másfél bögre lisztet (szerintem fél bögre legyen belőle teljes kiőrlésű és/vagy tönköly), 
• 4 teáskanál sütőport, 
• csipet sót, 
• 5 evőkanál nádcukrot, 
• 12 dkg puha, szobahőmérsékletű vajat, 
• 3 deci tejfölt, és mindezt egy villával gyorsan összedolgozzuk, és 10 percre félretesszük pihenni,
• ha letelt az idő, egy evőkanállal kis gombóconként a gyümölcsre pakoljuk, halmozzuk a tésztát (nem baj, ha a halmok nem érnek össze teljesen, de ha összeérnek, az se baj, a sütés elején a tészta elfolyósodik, szóval úgyis elterül,

• majd mehet az előmelegített sütőbe a tál, 
• 25 perc után egy evőkanál vaníliáscukor és teáskanálnyi fahéj keverékével megszórjuk a tészta tetejét és további 10 percet sütjük, 
• langyosan tálaljuk is (nem forrón, langyosan, a gyümölcs iszonyú alattomosan tud égési sérülést okozni a magas víztartalma okán).

A recept allrecipes/friendlyfood alapján alakult ki az évek folyamán. Laktózmentes vajjal és tejföllel laktózmentes a végeredmény. 

Amúgy pedig itt a szilvás crumble receptje is, ami a kobbler közeli rokona, ha valakit az érdekelne, és lesz egyszer azért clafoutis recept is, ígérem.

kép forrása: savorysweetlife.com

valójában inkább mandulás-morzsás szilva lenne a helyes elnevezés, de az a lényeg, hogy ha napi kétszer zokogunk azon, hogy elmúlt a sérgabarackszezon, akkor ezt kell megsütni, és kicsit kevésbé leszünk szomorúbbak, de tényleg

amúgy egy egyszerű desszert, szuperkezdők is bátran vállalkozhatnak rá

először is a sütőt 180 fokra bekapcsoljuk, hogy mire összeállítjuk a süteményt, addigra bemelegedjen

egy pitetálba/kerek vagy nem kerek jénai tálba egy rétegben, de jó sűrűn lerakunk 3/4 kg-nyi felezett/magozott szilvát, megszórjuk egy teáskanál fahéj és egy evőkanál (nád)cukor keverékével, és 2-3 dkg vajat apró darabokban szétosztunk rajta, nem baj, ha nem egyenletesen

10 dkg hideg vajat, 10 dkg lisztet, 10 dkg durvára darabolt mandulát (rusztikusra darabolni legegyszerűbb egy sodrófával, oké, rá kell nehezedni, jó párszor át kell menni a mandulán ehhez. de pont ideális darabokra esik úgy széjjel) és 5 dkg (nád)cukrot meg 2 kávéskanál vaníliáscukrot nagyon gyors mozdulatokkal morzsává gyúrunk (a vajat összemorzsoljuk a többi hozzávalóval, kézzel!, finnyásak késes robotgépet is használhatnak, ha van nekik a kicsit nagyobb méretű, de felesleges mosogatnivalógyártást jelent az szerintem), és a szilva tetejére morzsoljuk

ha nem sikerül szupermorzsásra, akkor sem keseredünk el,

betoljuk a tálat a sütőbe, és 20 perc után egy fakanállal a már majdnem megsült tésztaréteget összetörögetjük, hogy morzsásabb legyen, összesen pedig 40 percig sütjük

langyosan tálaljuk, vaníliafagylalttal még tökéletesebb, mint csak úgy magában, éljen a szilvaszezon:)

igen nehéz feladat, amikor a desszertből kiindulva kell kitalálni, mi legyen a főétel, a desszert pedig sajttorta sós karamellszósszal, ezt már a karácsony előtti hétvégén megejtett bevásárláskor eldöntöttük, a 8 fős vacsora időpontja pedig vészesen közeledett, ötlet meg egy szál se volt (vagyis volt, de semmi se illett a sajttortához, vagy nem volt elég húsos, meg különben is, elégedetlenségi hisztirohamom volt, hogy ezeknek semmi se lesz elég jó),

miután szakácskönyvek ide-odalapozásán is túl voltunk, beugrott egy recept, amit végül is a negyedik végigböngészett blogban meg is leltem, dolce vita aszalt szilvával töltött combja - ami mellé megfogalmazódott az igény a zöldségköretre is,

persze szimplán malachúst venni nekem egy szürrealitás, most se sikerült, inkább a bevált hentes felé vettem az utat, és szereztem egy 1,7 kilós mangalicacomb-darabot (8 főről beszélünk!), mivel gondoltam, hogy jobban járok, ha a hentesre bízom a brutális méretű comb töltésre való előkészítését, azonban ez hiú ábrándnak bizonyult, a hentes szerint "zsebeket" kellett vágni a combba, ami remek, de nem aszaltszilvának, így otthon még komoly kihívások vártak,

na de lényeg a lényeg, a kiinduló recept mentén elindulva a következő született: heroikus küzdelmekkel a fent említett combdarabot három részre szétszedve megtöltöttük 40 dkg aszaltszilvával, és a töltött állapotot hústűvel rögzítettük, majd egy mélyebb sütőtálba kerültek a húsok, amelyek cseppet se hasonlítottak a fent említett receptben található fotóra:), sózás és olívaolajas locsolás következett, és ment a főzőlapra, ahol, miután minden oldalát sikerült a húsnak kifehéredésig (azaz tényleg épphogy) megpirítani, 4-5 szál rozmaringággal körberaktuk, fedő a cuccra, és ment a sütőbe 180 fokra párolódni,

40 perc párolódás után a hús mellé került 20 dkg előfőzött mirelit gesztenye és fél kiló felkarikázott sárgarépa, meg ugyanennyi szárzeller, meg két fehérhagyma meg még néhány rozmaringág, majd ment vissza fedőstül az egész a 180 fokra további 40 percre, aztán fedő nélkül még 15 perc, csodajó lett, leginkább úgy érdemes belőni a sütés kezdetét, hogy tálalásra pont kész legyen

a köretek pedig elkészültek, miközben sült a hús:

másfél kiló krumpli meghámozva-felkockázva két közepes méretű szintén meghámozott-felkockázott zellerrel és kis kanál sóval és valamivel több vízzel, mint ami ellepte, ment a tűzre, ahol addig főtt, míg puha nem lett - nagy meglepetés ezzel aztán már nem történt: krumplinyomóval áttörtük a főtt krumplit és zellert, és némi (10 dkg) vajjal meg a saját főzőlevével ideális püréállagot állítottunk elő, ha a zellernek lett volna zöldje, akkor valamennyi beleaprítódott volna, de nem volt neki

fél kiló gomba és fél kiló salátacukkini felkarikázva pedig só nélkül, natúran grilleződött tálalás előtt még gyorsan a grilltepsiben

a grillezett és a hús mellett párolódott zöldségekért meglepően nagy harc dúlt a markáns, de puha mangalica mellett

szóval megérte a küzdelmet, és már kevesebb mint 360 nap a következő nagylétszámú karácsonyi vacsoráig:)