A rugelach sütése mindig úgy indul, hogy fel kell idézzem, hogy készült a korábbi alkalommal, mert mire odajutnék, hogy leírom a receptjét, egy darab nem marad belőle, és az afölötti szomorúságban, hogy nem tudom lefotózni, a receptet se jegyzem fel. De legutóbb végre sikerült időben megörökíteni az egyébként hihetetlen tempóban elfogyni képes kiflikből párat. 

A rugelach zsidó eredetű sütemény, de ez mindig nagyon zavaros, minden jel szerint az osztrák-magyar monarchia területén vannak az első nyomok róla, ott is inkább Bécs lehetett a kiindulópont, de aktuális sikere New Yorkhoz és az amerikaiak által oly kedvelt krémsajthasználathoz köthető. A benne használt dió okán a zsidó hanuka ünnep egyik szereplője, nálunk pedig a karácsonyi süteménysorban lett állandó játékos, remekül megállja a helyét a klasszikus karácsonyi darabok mellett. Persze nem csak karácsonykor jó ezt sütni, de arra jobb számítani, hiába finomabb másnap ez a töltött kifli, hajlamos a sütés napján elfogyni. 

fotó: livingkitchen.postr.hu


Az elérhető receptek szokás szerint elég változatosak, nálunk ez vált be, és lesz belőle 16-20 db. Tésztát készítünk, ehhez összedolgozunk

  • 25 dkg natúr krémsajtot (ami lehetőleg valami tejbolt friss krémsajtja, piacokon könnyen hozzáférhető, persze szinte mindenki Philadelphia sajtkrémből csinálja, meg az olyan amerikás, de a friss krémsajtos verzió sokkal finomabb lesz),
  • 25 dkg puha vajat,
  • 5 dkg porcukrot,
  • csipet sót,
  • 30 dkg lisztet.
A kész tészta elég ragacsos, folpackba csomagolva hűtőbe teszem legalább egy órára, majd kettéosztom a tésztát, és alapos liszthasználat mellett kör alakúra nyújtom, és 8 vagy 10 cikkre osztom (ezt megismétlem majd a tészta másik felével is.)
Megkenem a cikkelyeket jóféle, lehetőleg házi sárgabaracklekvárral, megszórom fahéjjal, mazsolával és darabolt dióval vagy mandulával (nekem a mandulás verzió a kedvencem), majd a szélesebbik végén kezdve felgörgetem, aminek a végeredménye egy kicsi kifli lesz, amiből kilóg a lekvár meg a töltelék, de ez nem baj, sőt. A kész kiflik tetejét megkenem egy tojás (vagy ha van kéznél csak sárgája), 3-4 evőkanál tejszín és 2 evőkanál nádcukor keverékével és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütöm, akkor van kész, mikor elkezd barnulni-karamellizálódni a tészta. Mindenképp sütőpapíron érdemes sütni, mert a kifolyó lekvár is karamellizálódik, sütőpapír esetén ez azonban senkit se zavar. 
A krémsajttól a tészta kicsit savanykás, ami a karamellizálódott töltelékekkel elég remek párost ad ki. Krémsajt helyett készítettem már mascarponéval is a tésztát, azzal is nagyon finom volt, de gyakolatilag kezelhetetlenül szakadós, szóval azt nem javaslom kipróbálásra, csak a komolyabb kihívást kedvelőknek.