livingkitchen - nem nigella, de főz

Végre bevállaltam, hogy sütök egy lúdlábtortát. Valójában évek óta tervben volt, csak a bátorság hiányzott hozzá. Meg a rumosmeggy - de mivel ez utóbbi még komoly mennyiségben figyelt a hűtőben a december elején készült adagból, ezért úgy éreztem, egy karácsonyi vacsora is remek indok lehet egy tortasütésre, nem kell ahhoz születésnap (a bátorság meg majd csak megjön sütés közben.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Persze jött a recept problematika, hogy hogyan is kell olyan lúdlábat sütni, ami az ízemlékeim szerint finom -  és a finom itt azt jelenti, hogy a krém rész nem egy súlyosan nehéz vajas krém. Azonban a receptek (és a cukrásztankönyvek) mindegyike szerint a klasszikus lúdlábtorta krém része bizony súlyosan nehéz vajas krém. Na most vagy az emlékeimmel van a baj, vagy fogalmam sincs, de nem adtam fel.

A tésztaréteghez Moha Konyha receptjét választottam kiindulásra, jó megérzéssel, a krémnél pedig a ganache tapasztalataim vezettek. A kakaós piskótát készítettem el első lépésben. Ehhez

• a sütőt 180 fokra bekapcsoltam, majd
• 4 egész tojást és 10 dkg porcukrot meg egy csipet sót géppel habosra vertem, ez olyan 5-6 perc volt (tényleg annyi legalább, gyönyörűen megemelkedett az egész hab így is, hogy sárgájával együtt csináltam, csak türelmesnek kellett lenni),
• hozzáadtam 4 evőkanál hideg vizet és 4 evőkanál olajat, azzal is vertem még 1 percet,
• egy másik tálban összekevertem 12 dkg lisztet, 3 dkg sötét kakóport és 2 teáskanál sütőport (elszántabbak szitálják ezt át, én ennyire nem tudok elszánt lenni:),
• majd a tojásos keveréket óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a tojáshab, beleforgattam a lisztes keverékbe, 
• a kész tésztát pedig egy 22 centis kivajazott-kilisztezett tortakarikába simítottam, és kb. 30 percig sütöttem, tűpróbát 25 percnél volt érdemes csinálni, addig egyértelmű volt ránézésre, hogy még a tetején (is) nyers a tészta - amúgy ezek a sütési idők nekem annyira furák, az idei szezonban minden recept, amit találtam, sokkal gyorsabb sütési időket írt, mint amikre nekem szükség volt, szóval 15 perctől mindenki nézegesse azért a piskótát, lehetőleg azonban ne nyitogassa ehhez a sütőajtót túl gyakran,
• ha kész a piskóta, a tortakarikában hagyva félretesszük hűlni, ez jó pár óra amúgy is.

• 30 dkg jó minőségű étcsokoládét és 3 dl tejszínt vízgőz felett összeolvasztottam, majd félretettem hűlni (valójában 20 dkg és 2 dl volt, amit használtam, a képeken az az arány látszik, de az kevés sajnos, ezt utólag el kell ismerjem, ezért már az ideális számokkal jövök itt),
• mikor kihűlt a csokoládés tejszín (meg a piskóta is), de tényleg kihűlt mindkettő, azaz 3-4 órával később gépi habverővel elkezdtem felverni a keveréket, vigyázva arra, nehogy vaj legyen belőle, de szóval azért jó habos, de nem folyós krémet kapjak, mikor már szinte kész volt, 
• tettem bele 3 evőkanál porcukrot (csak azt szabad) és 1 dl-t a rumosmeggy levéből (aki cukorral teszi el a rumosmeggyet, az elhagyhatja a cukrot ez esetben) és 6 dkg (igen, csak 6 dkg) puha vajat, ezzel még 1-2 percig habosítottam a krémet, aztán belekevertem jó sok lecsöpögtetett rumosmeggyet (ez olyan 4-5 púpos evőkanálnyi rumosmeggyet jelent), és aztán szépen rákentem a piskótaréteg tetejére (tortakarika még a piskótán, ne felejtsük ezt) - na ez elég rusztikus lett, nem sikerült szép sima egyenes "tetejűen" kenni, de gondoltam, majd a csokimázzal javítok a történeten.

Újra félretettem az egészet, ezen a ponton érdemes hűtőben dermeszteni, én az erkélyre tettem ki, nyáron az nem megoldás, de most télen tökéletesen működött. Mikor a krém megdermedt, ez úgy 3 óra elteltével lehetett, akkor 15 dkg csokoládét vízgőzön megolvasztottam, és a krém tetején szépen elsimítottam, mivel a meleg csokoládé meglágyította a már megdermedt krémet, ezért persze ez sem lett tökéletesen sima, azonban a látványt fokoztam jó szorosan körberakott rumosmeggy diszítéssel, így senkinek sem volt kifogása a csokoládéhullámok ellen. A csokoládémázzal is dermesztettem még az egészet a hűtőben, aztán a vacsorához tálaltam, de a másnapi ebédvendégeknek is jutott, nem egy könnyed sütemény, az biztos, cserébe azonban tényleg iszonyú finom.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Amúgy délelőtt kezdtem sütni, és az esti vacsorán már tálalható volt, szóval nem kell ezt túlaggódni, mondom így utólag, a szilveszter-újév környéki születésnaposoknak vállalkozó szelleműek meg is süthetik, persze csak ha van épp egy kis rumosmeggy feleslegbe:)

Vannak persze az előregondolkodók, a konyhatündérek és hasonlók. Akik a nagy nyári befőzéskor rumosmeggyet is eltesznek, és ha jön a barátságtalan december, akkor mindig van nekik egy üveg kéznél. Vannak a még különlegesebbek emberek, akik májusban elkezdik a rumtopf készítést, szeptemberben szilvával és körtével lezárják, és nem csak rumosmeggyük lesz a hideg téli napokra, hanem rumtopfjuk, ami, valljuk be, irigylésre méltó, piskótával és főzött vaníliakrémmel kifejezetten szívet-lelket melengető desszert.

Aztán vagyok pl. én. Aki minden évben júliusban rájön, hogy idén se lesz rumtopf. Meg rumosmeggy se. Mert a szezonnak annyi. Azonban a december az itt is eljön, és amit én nem tudok elképzelni se rumosmeggy nélkül, az a gesztenyepüré, ami nálunk a karácsonyi vacsora állandónak mondható szereplője.

kép forrása: stirrednotshakenblog.wordpress.com

Azonban szerencsére rumosmeggyet decemberben is lehet csinálni. A hosszú felvezetés oka pedig az, hogy igencsak rövid a recept.

• Fogunk két (esetleg több:) üveg meggybefőttet, szűrőben lecsöpögtetjük (ki is nyomkodjuk), a levét eltesszük későbbi felhasználásra (ha nem tudjuk, mikor fogjuk felhasználni, akkor inkább a mélyhűtőbe tegyük el.
• Visszapakoljuk a meggyeket a befőttesüvegbe, jól lenyomkodjuk, és tényleg addig pakoljuk, amíg teljesen tele nem lesz az üveg, ezért érdemes 2 üveg meggybefőttből indítani.
• Felöntjük az egészet rummal. Visszacsavarjuk a tetejét, és mehet a hűtőbe pihenni. 2 hét alatt tökéletes lesz az eredmény. 

Szép csatos üvegbe áttöltve karácsonyi ajándékként is megállja a helyét, ha van szívünk persze elajándékozni.