Mondjuk nem csak az olaszok isszák, és persze nem csak síeléskor, de olasz eredű italról beszélünk, amelyet az olasz sípályákon ismerhetett meg a nagyérdemű - hogy aztán eltrejdet melegítős-síelős ital legyen belőle a kicsit már unalmas forraltbor mellett.

A bombardino eredettörténete kifejezetten homályos, van tenger mellől hegyekbe költözött genovai ifjús történe, meg ennél még romatikusabbak (bár a tenger mellől miért költözne bárki a hegyekbe, kérdezhetnénk), de a lényeg, hogy a hideg ellen találták ki - és végül is arra remek, még ha csak óvatosan is igyuk, mert alkohol van benne, ami hidegben elsőre mindig jó ötletnek tűnik, de hamis melegérzetet is kelthet. Hó nélkül is ihatjuk persze, simán helyettesít egy desszertet a vasárnapi ebéd végén , és bár nem csak a bombardino története, hanem az eredeti összetétel is bizonytalan, az biztos, hogy tojáslikőr és valamilyen rövidital mindenképp kell bele.

Én a kávés verzióra szavazok, és akinek karácsonyról esetleg maradt egy kis házi tojáslikőrje, az mindenképp azzal készítse. Akinek sárgás színemlékei vannak a bombardinóról, az nem a kávés verziót itta.

1:1 arányban adagolok üvegpohárba tojáslikőrt (lehetőleg házit) és frissen főzött presszókávét (a kétharmad-egyharmad arányt is érdemes kipróbálni, főleg annak, aki nagy tojáslikőr kedvelő, a végeredmény ~ 1 dl ital legyen) - ha mód van rá, akkor a tojáslikőrt is forrósítsuk fel az összeállítás előtt. A tetejére egy kevés tejszínhab, és aztán még forrón igyuk is meg. Íme egy síterepes verzió még a tavalyi évről, a szép emlékek kedvéért, bár nekem ez a tejszínhabmennyiség felesleges túlzás:

kép forrása: livingkitchen.postr.hu (tnx Emőke:)