karácsonykor az ember igyekszik az átlagosnál kevésbé spontánul bort választani, amit nehezít, hogy évről-évre egyre tisztességesebb és érdeklődésre számot tartó céges borajándékok bukkannak fel, és bár az igazán fontos dolgokat konzervatív módon a wine journalomba vezetem bele, de azért legyen itt egy online emlékeztető az idei karácsony borairól, amiben minden volt:
- az ajándékok csomagolásához a babits pincészet poklos elnevezésű félédes (!) 2007-es tokaji furmintja fogyott el egy palackkal, bizalmatlanul nyitottuk fel, de félédessége ellenére abszolút hozta a furmint száraz jegyeit is, igazán kellemes bornak bizonyult, és mikor megnéztük a neten, hogy mennyi az ára, akkor durván felírtuk a kötelezően beszerzendők listájára,
- a karácsony esti vacsorához nem nagyon kockáztattunk, a már jól ismert borműhely rokka szekszárdi kadarka 2008 volt a felvezető, majd utána egy hype: konyári páva 2006, ami nagyon rendben lévő bor, egy nagyon-nagyon kerek cabernet házasítás, rendesen bántunk vele, dekantáltuk, és aztán a bor minden pillanat tökéletes volt (azt mégsem írhatom, hogy meghálálta a dekantálást, mert az már nagyon durva szóvirág lenne:), mondjuk szemben a fent említett poklossal, ennek a bornak az ára nem teljesen értelmezhető, de ha valaki bombabiztos, de drága borajándékot akar választani, a páva erre tökéletesen alkalmas,
- mindenki megnyugtatására, persze a kép ennyire nem lehet tökéletes, sikerült belenyúlni egy drámai tételbe is a karácsonyi borok során - ez pedig a simon pince síkhegy syrah 2007-es tétele, ami konkrétan ihatatlannak bizonyult, nem hogy syrah-nak, de asztali bornak se ment el, mondjuk legalább nem a túlárazott magyar syrah-k közé tartozik, de közel háromezer forintos ára így is döbbenetes, szóval akinek szembejön, nagy ívben kerülje...
Utolsó kommentek