Ez egy nem leves állagú leves, hiszen inkább pép, pappa al pomodoro a hivatalos neve, a toszkán konyha kedvence. Aki betűtésztás paradicsomlevesben hisz, az ez esetben csalódhat, de aki a paradicsomlevesben paradicsomra vágyik, az nem fog csalódni. Elég gyorsan elkészül, így hideg novemberi estéken tökéletes comfort food nekem.

kép: www.donnamoderna.com


A jól bevált receptem dalla cucina receptjéig nyúlik vissza, ami nagyon jó alapnak bizonyult (plusz egy Jamie-féle receptet is találtam utóbb, meglepetések abban sem voltak). Egy (gazdagabb) kétfős adaghoz (amit én egyedül eszek meg, de ez mellékszáll)

  • egy kis fej sonkahagymát vékonyra szelve üvegesre párolok kis olívaolajon, 
  • egy gerezd fokhagymát szintén vékonyra szelek és mellédobom, pár perccel később
  • hozzáadok egy 400 gr-os egész paradicsomokat tartalmazó hámozottparadicsom-konzervet, a paradicsomdarabokat fakanállal kisebb darabokra vágom,
  • kevés ( ~1 dl) alaplevet adok hozzá, 
  • 10 nagyobb levél bazsalikomot kézzel beletépkedek, kicsit sózom, és fedő nélkül gyöngyöztetve főzöm 15 percig kb.
  • egy többnapos ciabbatát (vagy bármi jóféle kenyeret is lehet, akkor egy nagyobb szeletet) kézzel beletépkedek, és felöntöm még egy kis alaplével  (~2 dl), pár percig még rotyogtatom, aztán jöhet is a tálalás:
  • a tányérba kimert sűrű leves tetejére egy evőkanálnyi jóféle olívaolajat öntök, és parmezánforgácsokkal (amiket a krumplihámozóval gyártok) szórom tele, ez utóbbi valójában nem kötelező elem, érdemes kipróbálni vele is, meg nélküle is, és eldönteni, melyik verzió jön be.

Konyhatrükk: ha épp nincs alaplé, akkor bio leveskockával csalok, nem bioval nem érdemes csalni, mert azokból a nátrium-glutamát oly durván fog átérződni, hogy a leves valódi ízét totál kiüti.

Mivel a parmezán gyakorlatilag laktózmentes, ezért ez a leves is annak számít.