LAST MINUTE RUMOSMEGGY

Vannak persze az előregondolkodók, a konyhatündérek és hasonlók. Akik a nagy nyári befőzéskor rumosmeggyet is eltesznek, és ha jön a barátságtalan december, akkor mindig van nekik egy üveg kéznél. Vannak a még különlegesebbek emberek, akik májusban elkezdik a rumtopf készítést, szeptemberben szilvával és körtével lezárják, és nem csak rumosmeggyük lesz a hideg téli napokra, hanem rumtopfjuk, ami, valljuk be, irigylésre méltó, piskótával és főzött vaníliakrémmel kifejezetten szívet-lelket melengető desszert.

Aztán vagyok pl. én. Aki minden évben júliusban rájön, hogy idén se lesz rumtopf. Meg rumosmeggy se. Mert a szezonnak annyi. Azonban a december az itt is eljön, és amit én nem tudok elképzelni se rumosmeggy nélkül, az a gesztenyepüré, ami nálunk a karácsonyi vacsora állandónak mondható szereplője.

kép forrása: stirrednotshakenblog.wordpress.com

Azonban szerencsére rumosmeggyet decemberben is lehet csinálni. A hosszú felvezetés oka pedig az, hogy igencsak rövid a recept.

  • Fogunk két (esetleg több:) üveg meggybefőttet, szűrőben lecsöpögtetjük (ki is nyomkodjuk), a levét eltesszük későbbi felhasználásra (ha nem tudjuk, mikor fogjuk felhasználni, akkor inkább a mélyhűtőbe tegyük el.
  • Visszapakoljuk a meggyeket a befőttesüvegbe, jól lenyomkodjuk, és tényleg addig pakoljuk, amíg teljesen tele nem lesz az üveg, ezért érdemes 2 üveg meggybefőttből indítani.
  • Felöntjük az egészet rummal. Visszacsavarjuk a tetejét, és mehet a hűtőbe pihenni. 2 hét alatt tökéletes lesz az eredmény. 

Szép csatos üvegbe áttöltve karácsonyi ajándékként is megállja a helyét, ha van szívünk persze elajándékozni.

0 Tovább

SZÜLETÉSNAPI TEJSZÍNES CSOKOLÁDÉTORTA

Már mindenki a karácsonyi sütemények lázában ég - de van, aki nem ússza meg, hogy decemberben születésnapi tortát süssön, na azoknak ajánlom jó szívvel ezt a csokitortát, klasszikus is, mert csokitorta, de mégsem túl tömény, szóval marad hely a karácsonyi sütiknek is.

A legegyszerűbb a krémet és a tésztát előző nap elkészíteni, de ha van idő a kihűtésre a célnapon, akkor aznap is készülhet.

Sorrendben előbb a krém készítendő el, ami végül egy tejszínes ganache valójában:

  • 3 dl tejszínt meglangyosítunk, 
  • 15 dkg étcsokoládét beletördelünk, és addig melegítjük, míg a csokoládé szépen megolvad, közben néha kevergessük, fontos: ne forrjon a cucc, elég hamar szép sima az egész, akkor vegyük le a lángról, és tegyük félre hűlni.

kép forrása: VancityAllie

Ekkor jöhet a tészta rész, ami Nigella old-fashioned chocolate cake receptjén alapul. Kézi habverővel (akik ennyire nem old-fashioned style-t nyomnak, azok tőlem gépi habverővel is dolgozhatnak) összedolgozzuk a tészta hozzávalóit, sorrendben:

  • 20 dkg nádcukrot
  • 1 csomag vaníliáscukrot
  • 2 egész tojást, 
  • 150 g joghurtot, 
  • 175 g vajat, 
  • 4 dkg sötét kakaóport és 
  • 20 dkg lisztet, amiben előzőleg 1-1 teáskanál sütőport és szódabikarbónát elkevertünk.

A simára dolgozott tésztát tegyük egy kivajazott-kilisztezett normál méretű kerek-kapcsos tortaformába, és 180 fokos előmelegített sütőben süssük készre, a tűpróbűnál a tűnek száraznak kell lennie, ez légkeveréses sütőben kb. 35 perc, de azért 25 perc után kezdjünk el tűpróbázni.

(Nigella szerint nem egyszerre, hanem 2 lépésben kell sütni a lapokat, de ezt én akkor se tenném, ha nem este 10-kor szórakoznék tortasütéssel, mert azért az old-fashioned résznek is van határa).

A kész tésztát a formában kihűtjük (tényleg ott, addig nem piszkáljuk), és mikor a tészta és a tejszín-csoki keverékünk is kihűlt, akkor jön a torta összeállítása. Ehhez előbb (inkább gépi) habverővel sűrű krémet habosítunk a tejszínes csokoládéból, óvatosan, nehogy vaj legyen belőle! Ezután kettévágjuk a tésztát, es az első réteget megkenjük a krém kb. kétharmadával, rátesszük a másik réteg tésztát, és a maradék egyharmadnyi krémmel még átkenjük a torta tetejét és oldalát.

Elszántak csokiforgáccsal díszíthetik.

0 Tovább

MOGYORÓVAJAS KEKSZ

kép forrása: Zesty Cook

Ilyen keksz például csak azért lett, mert a gyerek elszántan állította, hogy élete vágya, hogy legyen itthon mogyoróvaj, mert ő azzal szeretné enni a kenyeret. Hittem is, meg főleg nem is, de jófej vagyok, és szembejött pont a boltban, miután hónapok óta ígérgettem, és persze kiderült, hogy nem is finom... szerinte legalábbis. Na most 20 dkg mogyoróvaj az nagyon veszélyes, ezért inkább kekszbe öltem, miután oda és vissza átfésültem a netet receptekért. Az eredmény egy igen vállalható, kellemesen édes-sós keksz lett, amelyet ha nem lett volna jobb dolgom, még tökéletesebbé tehettem volna egy kis mogyoró-sóskaramell díszítéssel, ahogy ezt Strawberrynél láttam, de mindennek van határa.

A keksz tésztáját érdemes a sütés előtti napon elkészíteni, mert muszáj lehűteni, de persze pár óra a hűtőben elegendő, ha túl későn kapnánk észhez.

A tésztához (kézzel vagy géppel) simára keverünk

20 dkg mogyoróvajat,

12,5 dkg puha vajat,

2 egész tojást,

1 púpozott kávéskanál t,

10 dkg nádcukrot,

25 dkg lisztet (fele lehet teljeskiőrlésű tönköly) és

1 teáskanál szódabikarbónát,

majd a szépen összeállított tésztát fóliába csomagolva tegyük a hűtőbe.

Mogyoróvajból használjuk el az otthoni polcon találhatót, de ha csak emiatt veszünk , akkor a darabosabb ("chunky") fajtát érdemes választani. Elszántabban a liszt egy részét őrölt mogyoróval helyettesíthetik.

A kekszek elkészítése innetől se bonyolódik nagyon: gyúrjunk egyforma diónyi golyókat a lehűtött tésztából, majd sütőpapírra tegyük, egymástól mindenképp távolságot tartva, és egy villával két lépésben lapítsuk le a golyókat, így csinos négyzetháló minta kerül a tetejére.

Sütéshez melegítsük elő a sütőt 180 fokra, tegyük be a fenti módon előkészített kekszeket, és 15-20 perc alatt világosbarnára süssük őket, figyeljünk nagyon, mert ha elkezd sötétedni, akkor nagyon kemény kekszet kapunk végeredményként.

0 Tovább

FLÓDNI "TORTA"

Na jó, flódni lett ez, a javából, csak már megint a kerek kapcsos tortaformában sütöttünk, szóval tortaszelet formájúak a flódniszeletek most nálunk. A rétegek azonban abszolút klasszikusak. Hogy mi a klasszikus, arról persze vannak viták (főleg a rétegek sorrendéről), ahogy arról is, hogy a flódni hagyományos magyar zsidó vagy inkább közép-európai zsidó sütemény, esetleg több száz éves előzménye van, és Európa nyugatabbra eső országaiból indult. Mondjuk a mák az gyanús, hogy az valahol Közép-Európa környékén keveredhetett a történetbe.

Függetlenül az előzményektől, a flódni egy nem akármilyen sütemény, lévén dió, mák, alma és szilvalekvár a négy töltelékréteg benne plusz a tésztarétegek - nem egy légies összeállítás, és ezt abból is sejteni lehet, hogy nemhogy a másnapot, de a harmadnapot is megélte néhány szelet.

A flódnikészítésre rá kell készülni, szóval ami most következik, az nem a spontán sütések sztárreceptje lesz. Időbe telik, míg előkészítjük a tésztát és a tölteléket, aztán meg kell várni, hogy a töltelékek kihűljenek, utána hosszan sütünk, majd jön a legnehezebb rész, hogy meg kell várni azt is, hogy a kész sütemény kihűljön, mert csak akkor szeletelhető szépen, meg akkor érvényesülnek az ízek jól.

fotó: livingkitchen.postr.hu

Ha minden ijesztgetés ellenére is nekiállna valaki, akkor íme a sikerhez vezető lépések:

1. Nyissunk ki egy üveg kellemes, száraz fehérbort.

2. Készítsük el a tésztát, ehhez tegyünk egy nagyobb tálba

  • 50 dkg lisztet (fele teljes kiőrlésű),
  • 25 dkg puha vajat,
  • tojást,
  • 1 kávéskanál t,
  • 6 dkg (édesszájúaknak 10 dkg) (nád)cukrot, majd
  • gyúrjuk össze gyors mozdulatokkal (aki géppel gyúrna, tegye úgy),
  • ha túl kemény vagy nehezen áll össze  a tészta, adjunk hozzá fél-1 decit a fehérborból (nekünk most erre nem volt szükségünk, a tojások méretén sok minden múlhat),
  • a kész tésztát tegyük a hűtőbe, és míg ott hűl, készítsük el a töltelékeket.
3. Készítsük el az almatölteléket:
  • 80 dkg almát pucoljunk/hámozzunk meg, majd reszeljünk le a nagyobb lukú reszelőn,
  • tegyük egy lábosba, adjunk hozzá 
  • 1 teáskanál fahéjat,
  • 1 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeget,
  • 1 evőkanál (nád)cukrot (édesszájúak plusz 1 evőkanál mézet is adhatnak hozzá),
  • 2 dl fehérbort, és
  • pároljuk meg így az almát (épp csak elkezdjen forrni az egész),
  • tegyük az elkészült tölteléket egy szűrőbe és csepegtessük le, a lecsepegő levet fogjuk fel ugyanabba a lábosba, amiben az almát pároltuk, mert arra még szükségünk lesz.
4. Készítsük el a diótölteléket:
  • 20 dkg diót daráljunk meg, 5 dkg-ot tegyünk belőle félre, 
  • a maradék 15 dkg-hoz adjunk
  • 3 dkg mazsolát,
  • 7 dkg (nád)cukrot
  • majd tegyük bele az almatöltelékpárolós lábosunkba (azaz amiben az almát pároltuk:) az almatöltelék lecsöpögtetett levéhez, és keverjük össze, ha nem nedvesedik át jól a dió, adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, és forraljuk össze, majd tegyük félre.
5. Készítsük el a máktölteléket:
  • 15 dkg mákot daráljunk meg, adjunk hozzá
  • 3 dkg mazsolát,
  • 10 dkg (nád)cukrot,
  •  adjunk hozzá a fehérborból, fél-1 dl-t, csak épp hogy átnedvesedjen a mák, és forraljuk össze, majd vegyük le a tűzről, és keverjünk bele 3-4-5 evőkanál sárgabaracklekvárt (ne legyen folyós a töltelék a végére, ez a fontos.
Ezen a ponton már eléggé megviseltek leszünk, és még legfeljebb csak félúton járunk (a munkával, mert a sütemény elfogyasztása ezen a ponton beláthatatlan távolságra van még), szóval igyunk esetleg a fehérborból egy keveset, vagy dőljünk le pihenni, de mindenképp tartsunk egy majd egyórás szünetet, hogy a töltelékek kihűljenek. Tényleg ki kell várni, mert egyébként nem garantálható, hogy szépek lesznek a rétegek.
fotó: livingkitchen.postr.hu

6. És akkor jön az utolsó nagyobb munkafázis, a flódni összeállítása:
  • kapcsoljuk be a sütőt 150 fokra,
  • vajazzuk ki a tortaformánkat/tepsinket, amiben sütni fogunk,
  • vegyük elő a tésztát, és osszuk 5 részre,
  • majd nyújtsuk ki az első tésztaadagot tepsiformájúra, és tegyük a tepsibe (ha kicsi pereme lesz a tésztának, az nem gond, de max. 1 ujjnyi legyen),
  • simítsuk rá a diótölteléket,
  • nyújtsuk ki a következő tésztaadagot, tegyük rá,
  • simítsuk rá a máktölteléket,
  • megint tészta, amire rászórjuk a félretett 5 dkg darált diót, és erre simítjuk az almatölteléket (nem, nem fog a tészta átnedvesedni, nem kell zsemlemorzsa, semmi keresnivalója itt a zsemlemorzsának, a dió tökéletesen helyettesíti azt),
  • megint tészta, amit megkenünk jó vastagon szilvalekvárral (ez olyan 2-3 dl lekvárt jelent), annyira vastagon kenjük, hogy ne látszódjon át a lekváron a tészta, és számítsunk arra, hogy a sütéstől "összeugrik" ez a réteg, szóval jó ujjnyi legyen mindenképp,
  • majd a legtetejére is tészta kerül,
  • megkenjük 1 kikevert tojássárgájával (vagy egész tojással, ahogy tetszik), villával a legfelső réteget megszúrkáljuk, és mehet a sütőbe.
fotó: livingkitchen.postr.hu
Legalább 2 órán át sütjük 150 fokon, de ha nincs szerencsénk, akkor 2 óra 20 percig is eltarthat, 2 óránál érdemes ellenőrizni tűpróbával, ha csak a lekvár ragad a tűre, és a teteje is szépen megsült, akkor kivehetjük a sütőből. Az igazi megpróbáltatás ezen a ponton következik, ugyanis a tepsiben kell hagyni, hogy kihűljön (egyébként könnyen szétomlik), szóval ha tehetjük, úgy időzítsünk, hogy estére süljön meg, és akkor ezen a ponton elmehetünk aludni, másnap reggel meg örülhetünk, hogy milyen szépet sütöttünk. Hát valahogy így.
Ez a recept több recept és a jó flódniról alkotott elképzelések és persze a korábbi jó és rossz tapasztalatok nyomán született. A képen látható verzióba a fentiekhez képest kicsivel több mák, és kicsivel kevesebb szilvalekvár került, mint ami ideális.


A flódnink laktózmentes lesz, ha laktózmentes vajat használunk.

0 Tovább

ASZALTPARADICSOMOS-RUKKOLÁS RIZOTTÓ

Talán az egyik legértékesebb tudás, amit anno Laurától tanultam a tradicionális olasz főzőiskolájában, hogy rizottót főzni rém egyszerű, semmi komoly titok nincs, cserébe nagyon megéri a 30 perc odafigyelést. Pedig meg voltam győződve róla, hogy személyiségemtől kevés idegenebb tevékenység van a rizottófőzésnél, mert milyen étel már az, amelyikre oda kell figyelni, de végig, míg elkészül (tejet se szoktam forralni, nem véletlenül).

Ehhez képest meg most már mindig van itthon rizottórizs, ha épp eszembe jutna összedobni egy jó kis rizottót, ami leggyakrabban egyébként gombás szokott lenni - és az olaszoktól eltérően nem előételnek, hanem főételnek fogyasztom persze. Ehhez az aszaltparadicsomos-rukkolás verzióhoz az ihletet egy olasz főzőiskolában készült, facebookon posztolt fotó adta, a recept azonban saját "fejlesztés", amennyiben saját fejlesztésnek nevezhető, hogy a rizottó alapreceptből hogy csinál az ember lánya aszaltparadicsomos-rukkolásat.

fotó: livingkitchen.postr.hu

A rizottókészítés úgy indul, hogy az embernek legyen 30 valamennyire nyugodt perce, hogy a készülő rizottó közelében maradhasson. Ezek után 2 főre

  • 1 kisebb fej vöröshagymát vékonyan cikkelyekre vágunk, és 2-3 dkg vajon és kis lángon párolni (nem pirítani, párolni, nagyon fontos különbség) kezdjük egy nem túl mély serpenyőben,
  • mielőtt pirulni kezdene, ráöntünk 1 deci száraz fehérbort, és közepes lángon addig pároljuk benne a hagymát, míg gyakorlatilag elpárolog a bor, 
  • ezen a ponton újra kicsire vesszük a lángot és 20 dkg rizottórizst (arboriorizs néven fut, és sok nagyobb boltban saját márkás is van belőle, korrekt minőségben) öntünk a párolt hagymához, és 5 percig folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk,
  • majd rámerünk egy evőkanál alaplevet (összesen olyan 7-8 decire lesz szükségünk, ha nincs, akkor végső esetben gyártsunk bio leveskockából), 
  • és innentől nagy lángon és folyamatosan kevergetve-rázogatva készül a rizottó,
  • amikor felszívta a rámert alaplevet, akkor újabb merőkanálnyit merünk rá szépen, és egy csipet (tényleg egy csipet) sót is teszünk bele, és innentől folyamatosan meregetjük rá az alaplevet, amint felszívta, és minden merőkanálnyi lénél megismételjük az éppenhogy sózást, ha az alaplevünk nem igazán sós, ha az alaplevünk sósabb, akkor óvatosabban tegyük ezt, ne minden kanálnál, csak minden másodiknál, és kóstolgassunk, vigyázzunk végig, hogy véletlenül se piruljon oda a rizs, mert onnantól nem lesz belőle jóféle rizottó,
  • úgy negyedóra elteltével kezdjük el kóstolgatni a rizst puhasági szempontból, amennyiben még nem eléggé puha, akkor tovább folytatjuk ezt az öntögetős-kevergetős-rázogatós folyamatot, 
  • amikor a rizs már majdnem puha, azaz épp a fogkemény és a nem fogkemény között van, akkor keverjünk hozzá 10 dkg kicsire darabolt aszalt paradicsomot, majd zárjuk el alatta a lángot,
  • belekeverünk gyorsan még 3-4 dkg vajat és ugyanennyi frissen reszelt parmezánt (nem előre reszelt dobozos bármit), 3-4 maroknyi rukkolát, és azonnal tálaljuk,

Tényleg azonnal: az állott rizottónak nincsen semmi értelme, a másnapos rizottónál pedig kevés szomorúbb dolog van a világon, talán a másnapos rukkolák a másnapos rizottóban.

Laktózmentes lesz a rizottónk, ha laktózmentes vajjal készítjük, a parmezán pedig alapból laktózmentesnem számító sajt amúgy is.

0 Tovább

ALMÁS-MANDULÁS "RÉTES"

Azért csak idézőjeles "rétes", mert levelestésztából készül. Persze tőlünk nyugatabbra a levelestésztás a rétes maga, szóval nincs ebben semmi szentségtörés. Az ötlet Édesemtől jött, látott és győzött. Főleg, hogy kevés hozzávalóból, kevés előkészülettel (főleg, ha  félkész levelestésztát használ az ember lánya) lesz remek szombat delutáni desszertünk. 

kép: livingkitchen.postr.hu

Egy rúdnyi réteshez a következő módon jutunk:

  • a levelestészta a hűtőben várja a sorsát,
  • előmelegítjük a sütőt 180 fokra,
  • fél kiló (savanykásabb) almát meghámozunk, lereszelünk, és kinyomkodjuk a levét, ha van neki, a téli almák egyik előnye, hogy nincs sok levük,
  • 10 dkg mandulát durvára darabolunk,
  • 5 dkg mazsolát és 1 teáskanál fahéjat előkészítünk,
  • egy sütőpapírra kifektetjük a levelestésztát, egyenletesen rászórjuk előbb a mandulát (ez "helyettesíti" a sokak által kötelezőnek tartott, nedvességet felfogó zsemlemorzsa vagy gríz szórást), aztán a reszelt almát, aztán a fahéjat, végül a mazsolát, (legalább egy fordulatnyit) feltekerjük, és sütőpapírostul a sütőbe tesszük, és türelmesen várunk 50-60 percet, hogy aztán kivehessük onnan a kész rétest (50 percnél érdemes a színét ellenőrizni).
Ha nem felejtjük el, sütés előtt megkenhetjük egy tojással, de ha elfelejtettük, akkor sincs nagy baj, mert nagyon rövid ideig lesz egyben a rétes, utána meg már senkinek se fog feltűnni, hogy nem elég fényes a teteje.
0 Tovább

TOSZKÁN PARADICSOMLEVES

Ez egy nem leves állagú leves, hiszen inkább pép, pappa al pomodoro a hivatalos neve, a toszkán konyha kedvence. Aki betűtésztás paradicsomlevesben hisz, az ez esetben csalódhat, de aki a paradicsomlevesben paradicsomra vágyik, az nem fog csalódni. Elég gyorsan elkészül, így hideg novemberi estéken tökéletes comfort food nekem.

kép: www.donnamoderna.com


A jól bevált receptem dalla cucina receptjéig nyúlik vissza, ami nagyon jó alapnak bizonyult (plusz egy Jamie-féle receptet is találtam utóbb, meglepetések abban sem voltak). Egy (gazdagabb) kétfős adaghoz (amit én egyedül eszek meg, de ez mellékszáll)

  • egy kis fej sonkahagymát vékonyra szelve üvegesre párolok kis olívaolajon, 
  • egy gerezd fokhagymát szintén vékonyra szelek és mellédobom, pár perccel később
  • hozzáadok egy 400 gr-os egész paradicsomokat tartalmazó hámozottparadicsom-konzervet, a paradicsomdarabokat fakanállal kisebb darabokra vágom,
  • kevés ( ~1 dl) alaplevet adok hozzá, 
  • 10 nagyobb levél bazsalikomot kézzel beletépkedek, kicsit sózom, és fedő nélkül gyöngyöztetve főzöm 15 percig kb.
  • egy többnapos ciabbatát (vagy bármi jóféle kenyeret is lehet, akkor egy nagyobb szeletet) kézzel beletépkedek, és felöntöm még egy kis alaplével  (~2 dl), pár percig még rotyogtatom, aztán jöhet is a tálalás:
  • a tányérba kimert sűrű leves tetejére egy evőkanálnyi jóféle olívaolajat öntök, és parmezánforgácsokkal (amiket a krumplihámozóval gyártok) szórom tele, ez utóbbi valójában nem kötelező elem, érdemes kipróbálni vele is, meg nélküle is, és eldönteni, melyik verzió jön be.

Konyhatrükk: ha épp nincs alaplé, akkor bio leveskockával csalok, nem bioval nem érdemes csalni, mert azokból a nátrium-glutamát oly durván fog átérződni, hogy a leves valódi ízét totál kiüti.

Mivel a parmezán gyakorlatilag laktózmentes, ezért ez a leves is annak számít.

0 Tovább

SZARDÍNIAI GNOCCHETTI - ZSÁLYÁS VAJJAL VAGY GORGONZOLÁS SZÓSSZAL

Nem vagyok egy pepecselős lélek, és akkor finoman fogalmaztam. Azonban - főleg, akiben hozzám hasonlóan fel sem merül, hogy "gyári" gnocchiból főzze a vacsorát, az összetevők rémisztő listája okán - ez esetben érdemes nekiállni, valójában nem tart nagyon sokáig egy 4 fős vacsora legyártása (míg az ember ráveszi magát arra, hogy villával mintát nyomjon a gnochettikbe, az tovább tart:), cserébe nagyon korrekt az eredmény.

Az egyszerű és nagyszerű jegyében most zsályás vajjal készült ez a szardíniai gnocchetti, lévén az erkélyen még tartja magát a zsálya, de az eredeti recept, amit Laurától tanultam, az amúgy gongonzolás szósszal készült.

kép: livingkitchen.postr.hu 

Először is el kell készíteni a gnochetti "tésztáját", ehhez 4 főre alaposan összedolgozunk

  • fél kg túrót, 
  • 20 dkg nagyon apróra reszelt parmezánt (nem, nem a bolti dobozos parmezánport használjuk ehhez, mert az megbosszulná magát),
  • 20 dkg lisztet és 
  • csipet sót.
A tésztát félretesszük állni úgy egy fél órára (de maximum 3-4 órára, hiába kell állni hagyni, túl sokáig azért nem szeret, kiszáradással büntet, és úgy formázhatatlan lesz), és addig elkészítjük a zsályás vajat. Nem igazán bonyolult, kell hozzá sok-sok friss zsályalevélvaj és egy tapadásmentes serpenyő. A serpenyőben megolvasztjuk a vajat (fejenként 2 dkg-ot), beleszórjuk a száruktól megszabadított zsályaleveleket, és kevergetés mellett hagyjuk a vajat kicsit megbarnulni, a zsályaleveleket meg megfonnyadni, majd levesszük a tűzről, és nekiállunk a gnochettik elkészítésének.
(Ha bonyolultabbak akarunk lenni, akkor zsályás vaj helyett 5 dkg vajat egy mélyebb serpenyőben megolvasztunk, kis lángon, óvatosan, hogy ne kezdjen megbarnulni, és hozzáadunk 20 dkg feldarabolt gorgonzolát, és kevergetjük, míg megolvad, akkor kb. 2 dl tejszínt adunk hozzá, és szép egyenletesen elkeverjük, összeforraljuk, és őrölünk rá feketeborsot, ha szép sima, félretesszük, és ebben az esetben is nekiállunk a gnocchettik elkészítésének.)
Ehhez felteszünk egy tényleg nagy lábosban jól megsózott vizet melegedni, és elővesszük a tésztát:
  • a tésztából kis, féltenyérnyi gombócokat szakítunk, 
  • amikből (lisztezetlen) deszkán ceruzavastagságú rudakat sodrunk (a képen látható méret már gnocchi lett, ujjnyi vastagságig volt türelmem formázni a tésztát), 
  • késsel egycentisre feldaraboljuk, majd 
  • egy villa hátuljával kicsit belapítjuk, így csíkos lesz, ami szép is, meg több szósz tapad rá, és
  • egy liszttel teli tálba dobáljuk, ahol jó alaposan belisztezzük.
Mikor kész vagyunk az összes gnochettivel, kis adagonként a közben felforrt vízbe dobáljuk, és amint felúsztak a víz színére, szűrőkanállal a már kész szószba merjük át, és frissen tálaljuk, pár forgács parmezán mehet a zsályás vajas változatra, de anélkül is megállja a helyét az eredmény.

A túrót és a vajat laktózmentesre cserélve a zsályás vajas verzió gyakorlatilag laktózmentes, mivel a parmezán azon sajtok közé tartozik, amelyek laktózmenteseknek számítanak (még ha ezt nem is írják rá).

0 Tovább

TRADICIONÁLIS OLASZ ALMATORTA, AZAZ TORTA DI MELE

Hja, remek ez a tradicionális elnevezés, mert persze kb. minden sarkon máshogy készítik. Nekem az alaprecept Laura főzőiskolájából jött, de aztán belefutottam egy toszkán receptbe, amelyik szerint muszáj hozzá fenyőmag, és az az igazság, hogy tényleg érdemes azzal is kipróbálni.

kép forrása: lesgateauxcelestes.blogspot.hu

A recept nem bonyolult, csak azt az 1 kg almát ne kellene vékony szeletekre vágni hozzá.

  • Mielőtt nekiállnánk a torta összeállításához, egy 10 dkg-os vajat beteszünk a mélyhűtőbe, hogy megfagyjon, illetve bekapcsoljuk a sütőt, hogy előmelegedjen 180 fokra.
  • Ezután 1 kg almát meghámozunk és vékony szeletekre vágunk ("gerezdszerűen" daraboljuk fel), ezt félretesszük, nem csepegtetünk rá citromot, nem takarjuk le, semmit se teszünk vele, csak félretesszük, nem idegeskedünk azon, hogy megbarnul.
  • 2 egész tojást kézi habverővel (csak semmi géphasználat:) habosra keverünk 10 dkg nádcukorral (senkinek se jusson eszébe porcukrot használni), míg a cukor fel nem olvad, majd
  • hozzáadunk 20 dkg lisztet, csipet t, összekeverjük, majd ha ezzel megvagyunk, és a tésztánk szép sima, akkor 
  • 1 dl meleg tejbe óvatosan belekeverünk 2 púpos teáskanál sütőport (azért óvatosan, mert" kifut", és igen, fura, de így csináltuk, mikor tanultam, biztos nem omlik össze a világ, ha a lisztbe keverjük a sütőport, de autentikusság mindenek előtt) - és ezt a tejes-sütőporos keveréket is beledolgozzuk a tésztába, és azzal tovább keverjük még jó 5 percig, míg a tészta habos és szép sima nem lesz.
  • Kerek kapcsos tortafoma aljába egy kis olvasztott vajat öntünk, és elkenjük, belisztezzük kicsit, majd beleöntjük a kész tésztát, a tészta tetejére szép körkörösen rápakoljuk az almaszeleteket (több réteg lesz), megszórjuk 5 dkg nádcukorral, és nagy lyukú reszelővel ráreszeljük a keményre fagyott 10 dkg vajat (tényleg, ez egy elég szürreálisnak tűnő rész, de elég jó lesz tőle).
  • Aki szereti a fenyőmagot, az még 5 dkg fenyőmaggal is szórja meg még azelőtt, hogy a vajat ráreszelné, nem fogja megbánni.

180 fokon sütjük 40 percig, majd 100 fokon további 40 percig, felszolgálás előtt pedig állítólag ízlés szerinti mennyiségben megszórjuk porcukorral, de ennek semmi értelme, szerintem porcukorszórás nélkül lesz ez igazán finom. 

A tejet és a vajat laktózmentesre cserélve laktózmentes lesz a tortánk.

0 Tovább

LIGÚR DIÓTORTA

Riomaggioréban ettünk ilyet egy remek helyi vacsorához, a település a Cinque Terre legkisebbje amúgy, véges számú étteremmel, de diótortát mindegyikben adnak. Édes, de nagyon, diós, de nagyon, szóval az ilyen szürke novemberi napokra kifejezetten ideális.

Az étlapokon arrafele torta di nociként fut, érdemi receptet találni hozzá a Silver Spoon kellett, amiben dió-méz torta a neve. Persze nem követtem ezerszázalékosan pontosan a receptet (ki vagyok én, hogy szürke szombat délután nagyon apróra daraboljam a diót vagy hogy tésztát nyújtsak lisztezett deszkán:) - ezért alább a megvalósítás mellett zárójelben a könyv előírásai is olvashatóak, ki-ki döntse el, melyik megoldást választja. 

forrás: asiasociety.org

Első lépésben elkészítjük a tésztát (pasta frolla): ehhez

  • 1 és 3/4 bögre lisztet, 
  • fél bögre nádcukrot (recept szerint porcukrot), 
  • fél bögre vagy bögrézés helyett 12,5 dkg puha vajat, 
  • 2 egész tojást (recept szerint csak sárgáját, de semmi kedvem nem volt a maradék felhasználásán gondolkodni most), 
  • csipet t és 
  • 2 teáskanálnyi reszelt citromhéjat gyorsan és alaposan összedolgozunk, majd fóliába csomagolva mehet pihenni a hűtőbe legalább egy órára.

Ha a legalább egy óra letelt, elkészítjük a tölteléket. Ehhez először 20 dkg diót feldarabolunk (a recept szerint tényleg nagyon apróra, utóbb elismerem, ezt meg kellett volna csináljam, az autentikus jelleghez kell az apróra darabolás), ha ezzel megvagyunk, félretesszük.

Ezután kis lábosban karamellt készítünk egy bögre nádcukor és fél bögre meleg víz felhasználásával (az alapanyagokat nagyon kicsi lángon és folyamatosan kevergetve egyszer csak nagyon habzani kezd az egész, kb. akkor van kész, nem lesz ekkor még totál sűrű, de bebarnul). Ha kész a karamell, belekeverünk két deci tejszínt, 1 evőkanál mézet és a darabolt diót, és félretesszük hűlni (totál folyékony ekkor a cucc, nem borulunk ki, minden rendben lesz). 

A sütőt előmelegítjük 190 fokosra, és közben összeállítjuk a tortát. Kivajazunk-kilisztezünk egy kerek-kapcsos tortaformát, és a tészta kicsit nagyobbik felét belenyomkodjuk úgy, hogy majdnem 2 centis pereme legyen (vagy kilisztezett deszkán szép vékonyra nyújtjuk és úgy tesszük be a formába, akinek nincs jobb dolga, tőlem aztán, csinál, amit akar).

A tésztára ráöntjük a valamennyire kihűlt tölteléket (kinek van ideje megvárni, míg kihűl, ugyebár), és a tészta másik feléből "tetőt" gyártunk a tortának. A hivatalos verzió ugye a lisztezett deszkán kinyújtjuk, az én verzió, amitől látványsütemény lett, hogy csak körben kétujjnyi csíkban tettem rá a tésztát. Ügyesen próbáljuk a tészta alsó és felső rétegét összedolgozni. Záró lépésként egy tojássárgáját szépen elkeverünk, és ecsettel megtojásozzuk a tészta tetejét, hogy a sütés végére csinos-fényes legyen.

Az eközben előmelegedett sütőben 25 percig sütjük (az idő a légkeverésesre vonatkozik). Ne aggódjunk, a töltelék bugyogni fog a sütés alatt, de amint hűlni kezd, megszilárdul. Ha kész, kihűtjük, utána szépen szeletelhető, úgyhogy nincs más dolgunk, mint megédesítsük vele a szürke napokat, amik most ránk várnak.

0 Tovább

livingkitchen - nem nigella, de főz

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek