FEHÉRBOROS BORJÚSZELET (NYAFOGÓSABBAKNAK CSIRKE)

fotó: Malácsik Tibor

húst is főztünk a tradicionális olasz főzőiskolában, mielőtt egyesek nyugtalanok lennének, a klopfolástól eltekintve könnyen elkészíthető,

 

a klopfoláshoz folpackkal borítottuk a hússzeletet, és azon keresztül klopfoltunk, kényelmesebb volt, de felteszem fólia nélkül is szépre lehet klopfolni,

 

4 főre 8 kisebb szelet, vékonyra klopfolt borjúszeletet lisztben megforgatunk, és nagy laposabb tepsiben felforrósított olívaolajba tesszük, megsózzuk, majd fél percen belül meg is fordítjuk, és mikor picit megpirult, akkor 3 dl száraz vagy félszáraz fehérbort öntünk rá, kicsi vesszük a lángot, és tetővel lefedve készre sütjük,

 

(igen, olívaolajba, senki ne nyafogjon azon, hogy olívában nem sütünk, mikor nem vajat használtunk, olívában sütöttünk és remekül működött - ahogy én eddig is gondoltam, és csináltam, de most kaptam megerősítést, hogy perszehogy lehet olívában sütni, sőt)

 

mikor kész, a hús megpuhult, a bor nagyrésze elpárolgott, akkor friss borsot őrölünk rá, és tálalhatjuk is, például diós spenótsalátával és nagymama paradicsomjával

 

csirkével is működik a recept, de a vékonyra klopfolás nem megúszható akkor sem

 

Laura Bellinazzi receptje

0 Tovább

NAGYMAMA PARADICSOMJA

fotó: Malácsik Tiborvagyis pomodori della nonna, ez a borjú mellé volt a köret, egyszerű, de nem szokványos paradicsométel:

 

4 főre egy magas falú lábosban megolvasztunk 10 dkg vajat, nem barnítjuk, nem forraljuk, csak olvasztjuk,

 

a paradicsomokat, fejenként 2 db húsosabb-közepesméretűt belepakolászunk úgy egészben az edénybe, megsózzuk, és fedő alatt, kis lángon lassan pároljuk,

 

negyed óra elteltével a paradicsomokat egy villával megszúrkáljuk, és meg is fordítjuk, és tovább pároljuk legalább még negyed órát, egészen addig, amíg jól megpuhulnak,

 

mikor kész, akkor meglocsoljuk egy citrom levével, és már tálalhatjuk is,

 

fontos: nem szabad szétnyomkodni a paradicsomokat főzés közben

 

Laura Bellinazzi receptje

0 Tovább

DIÓS SPENÓTSALÁTA

Fotó: Izer Emőkespenótsalátát sokszor készítek, azonban dióval párosítani még sosem jutott eszembe, na de mostantól:

 

20 dkg bébispenóthoz hozzákeverek/tördelek 2 maroknyi dióbelet és 5 dkg "parmezánforgácsot", majd jól meglocsolom olívaolajjal, összekever, és kész is, só nem kell bele, még véletlenül se

 

(a bébispenótot elvben nem kell pucolni, nekünk legutóbb olyan jutott, amit muszáj volt szárától megfosztani, kissé unalmas művelet, érdemes úgy választani, hogy ezt megússzuk:)

 

Laura Bellinazzi receptje

0 Tovább

AZ EGYSZERŰSÉG DICSÉRETE, AVAGY VAJAS-ZSÁLYÁS TÉSZTA SONKAFORGÁCSOKKAL

 

vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,
na az efféle vacsoravendégekben az a jó, hogy lehet nekik főzni az egyszerűségükben tökéletes ételeket, amikre sokszor az ember nem kerít sort, mert az csak egy...
a kiindulópont ez alkalommal az volt, hogy tisztes mennyiségű zsálya várakozott az erkélyen arra, hogy étel legyen belőle, és jön a hideg meg a minden, szóval oké, legyen zsályás tészta, aminek elkészítésében a tésztafőzés tart talán legtovább, és valójában egy tökéletes hétköznapi üssünk-össze-gyorsan-valamit ebédnek is tökéletes, de vendégvárónak is
szóval 4 főre nagyon sok zsályalevelet fel kell aprítani, tényleg nagyon sokat, legalább annyit, amennyi az ember két tenyerébe belefér jó lazán belefér,
meg ha már az ember benne van az aprításban, 10 dkg serrano sonkát vagy más vékonyra szeletelt aromás sonkát apróra csíkozni (így tud belőle sonkaforgács lenni a végére)
utána jó sok vajat a serpenyőben felolvasztani, vajat, nem margarint és nem olívaolajat, szóval vajat, jó minőségű vajat, anélkül esélytelen a megvalósítás, 4 főre 15 dkg simán, a felforrósított vajba beleszórni a sok felaprított zsályát, ami pillanatok alatt megsül benne, jöhet mellé a sonka, az meg összeugrik, és amint a vaj megbarnul, lehet is levenni a serpenyőt a tűzről
hosszú lapos tésztát érdemes melléfőzni, pl. linguinit, vagy ha nem hosszút, akkor meg apróbb tésztát, semmiképp se pennét, amivel még remekül párosítható, az a gnocchi,
egész pontosan a tésztát előbb kell megfőzni, mint hogy a zsálya-sonka pirításnak nekiállnánk, ugyanis a tésztának már a tányérokba kiporciózva kell várnia, hogy érkezhessen rá a forró, átható zsályaillatú "szósz"
aztán még gyorsan parmezán-, de méginkább pecorinoforgácsok a tetejére, és lehet learatni a totál jogos dicséreteket
szóval zsályára fel:)vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,

 

vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,

 

na az efféle vacsoravendégekben az a jó, hogy lehet nekik főzni az egyszerűségükben tökéletes ételeket, amikre sokszor az ember nem kerít sort, mert az csak egy...

 

a kiindulópont ez alkalommal az volt, hogy tisztes mennyiségű zsálya várakozott az erkélyen arra, hogy étel legyen belőle, és jön a hideg meg a minden, szóval oké, legyen zsályás tészta, aminek elkészítésében a tésztafőzés tart talán legtovább, és valójában egy tökéletes hétköznapi üssünk-össze-gyorsan-valamit ebédnek is tökéletes, de vendégvárónak is

 

szóval 4 főre nagyon sok zsályalevelet fel kell aprítani, tényleg nagyon sokat, legalább annyit, amennyi az ember két tenyerébe belefér jó lazán belefér,

 

meg ha már az ember benne van az aprításban, 10 dkg serrano sonkát vagy más vékonyra szeletelt aromás sonkát apróra csíkozni (így tud belőle sonkaforgács lenni a végére)

 

utána jó sok vajat a serpenyőben felolvasztani, vajat, nem margarint és nem olívaolajat, szóval vajat, jó minőségű vajat, anélkül esélytelen a megvalósítás, 4 főre 15 dkg simán, a felforrósított vajba beleszórni a sok felaprított zsályát, ami pillanatok alatt megsül benne, jöhet mellé a sonka, az meg összeugrik, és amint a vaj megbarnul, lehet is levenni a serpenyőt a tűzről

 

hosszú lapos tésztát érdemes melléfőzni, pl. linguinit, vagy ha nem hosszút, akkor meg apróbb tésztát, semmiképp se pennét, amivel még remekül párosítható, az a gnocchi,

 

egész pontosan a tésztát előbb kell megfőzni, mint hogy a zsálya-sonka pirításnak nekiállnánk, ugyanis a tésztának már a tányérokba kiporciózva kell várnia, hogy érkezhessen rá a forró, átható zsályaillatú "szósz"

 

aztán még gyorsan parmezán-, de méginkább pecorinoforgácsok a tetejére, és lehet learatni a totál jogos dicséreteket

 

szóval zsályára fel:)

 

0 Tovább

PADLIZSÁNOS TÉSZTASZÓSZ KÉT VERZIÓBAN

 

"jó, legyen tészta, de legyen benne sok hús" típusú tésztaszószt kellett főzzek a 30+ fokokban, amikor én már napok óta egy padlizsánnal szemeztem, szóval a "jó, lesz benne sok hús, de zöldség is" típusú lett a megoldás
2 fej kisebb főzőhagymát felaprítva olívaolajon épp áttetszőre pirítottam, majd hozzáadtam 40 dkg darált marhahúst, sóztam, borsoztam, és addig pirítottam, míg a hús kifehéredett, ekkor két doboz hámozott paradicsomkonzerv is ment mellé, és egy közepes méretű (héjastul) felkockázott padlizsán, meg még egy kicsi só és két gerezd fokhagyma összetörve (direkt ekkor, és direkt nem a hagymával egyidőben), és az egészet kis lángon egy óra alatt türelmesen tökéletessé főztem, valamikor félidőben beletépkedtem a fűszerkertemből 6-7 friss bazsalikomlevelet, meg a főzés legvégén még pár levelet a friss íz kedvéért
ez úgy 3 főnek remek adag, minél nagyobb lukú tésztával érdemes fogyasztani + sok-sok parmezánforgáccsal
na de a fenti szószban a padlizsán inkább csak mellékszereplő, ezért a minap újráztam, és készült egy lányos verzió, friss paradicsommal és hús nélkül,
az indítás itt is az volt, hogy 2 fej kisebb főzőhagymát felaprítva olívaolajon épp áttetszőre pirítottam, belenyomtam 1 gerezd fokhagymát, és 30 dkg paradicsomot felkockázva, kis lángon pépesre főztem jó pár bazsalikomlevéllel, ekkor ment bele a közepes méretű (héjastul) felkockázott padlizsán, negyed kiló koktélparadicsom negyedelve (a kétféle paradicsom nem kötelező, de érdemes), meg a só, és a továbbfőzés, a majdnem kész állapot előtt ez esetben is pakoltam bele még bazsalikomot, itt is érdemes egy órát szánni a szószra
ez 2 fős adag volt, ehhez nem illik a nagy lukú tészta, linguine volt a választás, de fettuccine, spagetti, kinek mi jön be, a parmezánforgács ez esetben is kötelező:)

"jó, legyen tészta, de legyen benne sok hús" típusú tésztaszószt kellett főzzek a 30+ fokokban, amikor én már napok óta egy padlizsánnal szemeztem, szóval a "jó, lesz benne sok hús, de zöldség is" típusú lett a megoldás


2 fej kisebb főzőhagymát felaprítva olívaolajon épp áttetszőre pirítottam, majd hozzáadtam 40 dkg darált marhahúst, sóztam, borsoztam, és addig pirítottam, míg a hús kifehéredett, ekkor két doboz hámozott paradicsomkonzerv is ment mellé, és egy közepes méretű (héjastul) felkockázott padlizsán, meg még egy kicsi só és két gerezd fokhagyma összetörve (direkt ekkor, és direkt nem a hagymával egyidőben), és az egészet kis lángon egy óra alatt türelmesen tökéletessé főztem, valamikor félidőben beletépkedtem a fűszerkertemből 6-7 friss bazsalikomlevelet, meg a főzés legvégén még pár levelet a friss íz kedvéért


ez úgy 3 főnek remek adag, minél nagyobb lukú tésztával érdemes fogyasztani + sok-sok parmezánforgáccsal


na de a fenti szószban a padlizsán inkább csak mellékszereplő, ezért a minap újráztam, és készült egy lányos verzió, friss paradicsommal és hús nélkül,
az indítás itt is az volt, hogy 2 fej kisebb főzőhagymát felaprítva olívaolajon épp áttetszőre pirítottam, belenyomtam 1 gerezd fokhagymát, és 30 dkg paradicsomot felkockázva, kis lángon pépesre főztem jó pár bazsalikomlevéllel, ekkor ment bele a közepes méretű (héjastul) felkockázott padlizsán, negyed kiló koktélparadicsom negyedelve (a kétféle paradicsom nem kötelező, de érdemes), meg a só, és a továbbfőzés, a majdnem kész állapot előtt ez esetben is pakoltam bele még bazsalikomot, itt is érdemes egy órát szánni a szószra


ez 2 fős adag volt, ehhez nem illik a nagy lukú tészta, linguine volt a választás, de fettuccine, spagetti, kinek mi jön be, a parmezánforgács ez esetben is kötelező:)

0 Tovább
5678910
»

livingkitchen - nem nigella, de főz

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek