Riomaggioréban ettünk ilyet egy remek helyi vacsorához, a település a Cinque Terre legkisebbje amúgy, véges számú étteremmel, de diótortát mindegyikben adnak. Édes, de nagyon, diós, de nagyon, szóval az ilyen szürke novemberi napokra kifejezetten ideális.
Az étlapokon arrafele torta di nociként fut, érdemi receptet találni hozzá a Silver Spoon kellett, amiben dió-méz torta a neve. Persze nem követtem ezerszázalékosan pontosan a receptet (ki vagyok én, hogy szürke szombat délután nagyon apróra daraboljam a diót vagy hogy tésztát nyújtsak lisztezett deszkán:) - ezért alább a megvalósítás mellett zárójelben a könyv előírásai is olvashatóak, ki-ki döntse el, melyik megoldást választja.
Első lépésben elkészítjük a tésztát (pasta frolla): ehhez
- 1 és 3/4 bögre lisztet,
- fél bögre nádcukrot (recept szerint porcukrot),
- fél bögre vagy bögrézés helyett 12,5 dkg puha vajat,
- 2 egész tojást (recept szerint csak sárgáját, de semmi kedvem nem volt a maradék felhasználásán gondolkodni most),
- csipet sót és
- 2 teáskanálnyi reszelt citromhéjat gyorsan és alaposan összedolgozunk, majd fóliába csomagolva mehet pihenni a hűtőbe legalább egy órára.
Ha a legalább egy óra letelt, elkészítjük a tölteléket. Ehhez először 20 dkg diót feldarabolunk (a recept szerint tényleg nagyon apróra, utóbb elismerem, ezt meg kellett volna csináljam, az autentikus jelleghez kell az apróra darabolás), ha ezzel megvagyunk, félretesszük.
Ezután kis lábosban karamellt készítünk egy bögre nádcukor és fél bögre meleg víz felhasználásával (az alapanyagokat nagyon kicsi lángon és folyamatosan kevergetve egyszer csak nagyon habzani kezd az egész, kb. akkor van kész, nem lesz ekkor még totál sűrű, de bebarnul). Ha kész a karamell, belekeverünk két deci tejszínt, 1 evőkanál mézet és a darabolt diót, és félretesszük hűlni (totál folyékony ekkor a cucc, nem borulunk ki, minden rendben lesz).
A sütőt előmelegítjük 190 fokosra, és közben összeállítjuk a tortát. Kivajazunk-kilisztezünk egy kerek-kapcsos tortaformát, és a tészta kicsit nagyobbik felét belenyomkodjuk úgy, hogy majdnem 2 centis pereme legyen (vagy kilisztezett deszkán szép vékonyra nyújtjuk és úgy tesszük be a formába, akinek nincs jobb dolga, tőlem aztán, csinál, amit akar).
A tésztára ráöntjük a valamennyire kihűlt tölteléket (kinek van ideje megvárni, míg kihűl, ugyebár), és a tészta másik feléből "tetőt" gyártunk a tortának. A hivatalos verzió ugye a lisztezett deszkán kinyújtjuk, az én verzió, amitől látványsütemény lett, hogy csak körben kétujjnyi csíkban tettem rá a tésztát. Ügyesen próbáljuk a tészta alsó és felső rétegét összedolgozni. Záró lépésként egy tojássárgáját szépen elkeverünk, és ecsettel megtojásozzuk a tészta tetejét, hogy a sütés végére csinos-fényes legyen.
Az eközben előmelegedett sütőben 25 percig sütjük (az idő a légkeverésesre vonatkozik). Ne aggódjunk, a töltelék bugyogni fog a sütés alatt, de amint hűlni kezd, megszilárdul. Ha kész, kihűtjük, utána szépen szeletelhető, úgyhogy nincs más dolgunk, mint megédesítsük vele a szürke napokat, amik most ránk várnak.
Utolsó kommentek