vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,
na az efféle vacsoravendégekben az a jó, hogy lehet nekik főzni az egyszerűségükben tökéletes ételeket, amikre sokszor az ember nem kerít sort, mert az csak egy...
a kiindulópont ez alkalommal az volt, hogy tisztes mennyiségű zsálya várakozott az erkélyen arra, hogy étel legyen belőle, és jön a hideg meg a minden, szóval oké, legyen zsályás tészta, aminek elkészítésében a tésztafőzés tart talán legtovább, és valójában egy tökéletes hétköznapi üssünk-össze-gyorsan-valamit ebédnek is tökéletes, de vendégvárónak is
szóval 4 főre nagyon sok zsályalevelet fel kell aprítani, tényleg nagyon sokat, legalább annyit, amennyi az ember két tenyerébe belefér jó lazán belefér,
meg ha már az ember benne van az aprításban, 10 dkg serrano sonkát vagy más vékonyra szeletelt aromás sonkát apróra csíkozni (így tud belőle sonkaforgács lenni a végére)
utána jó sok vajat a serpenyőben felolvasztani, vajat, nem margarint és nem olívaolajat, szóval vajat, jó minőségű vajat, anélkül esélytelen a megvalósítás, 4 főre 15 dkg simán, a felforrósított vajba beleszórni a sok felaprított zsályát, ami pillanatok alatt megsül benne, jöhet mellé a sonka, az meg összeugrik, és amint a vaj megbarnul, lehet is levenni a serpenyőt a tűzről
hosszú lapos tésztát érdemes melléfőzni, pl. linguinit, vagy ha nem hosszút, akkor meg apróbb tésztát, semmiképp se pennét, amivel még remekül párosítható, az a gnocchi,
egész pontosan a tésztát előbb kell megfőzni, mint hogy a zsálya-sonka pirításnak nekiállnánk, ugyanis a tésztának már a tányérokba kiporciózva kell várnia, hogy érkezhessen rá a forró, átható zsályaillatú "szósz"
aztán még gyorsan parmezán-, de méginkább pecorinoforgácsok a tetejére, és lehet learatni a totál jogos dicséreteket
szóval zsályára fel:)vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,

 

vannak az egyszerűségükben tökéletes ételek, meg az afféle hálás vacsoravendégek, akik ha sajtos pirítóst kapnának vacsoravendégség címén, azt is tudnák értékelni, hogy ja, csak egy pirítós, de milyen ideális mennyiségben volt rajta a mennyire jó sajt,

 

na az efféle vacsoravendégekben az a jó, hogy lehet nekik főzni az egyszerűségükben tökéletes ételeket, amikre sokszor az ember nem kerít sort, mert az csak egy...

 

a kiindulópont ez alkalommal az volt, hogy tisztes mennyiségű zsálya várakozott az erkélyen arra, hogy étel legyen belőle, és jön a hideg meg a minden, szóval oké, legyen zsályás tészta, aminek elkészítésében a tésztafőzés tart talán legtovább, és valójában egy tökéletes hétköznapi üssünk-össze-gyorsan-valamit ebédnek is tökéletes, de vendégvárónak is

 

szóval 4 főre nagyon sok zsályalevelet fel kell aprítani, tényleg nagyon sokat, legalább annyit, amennyi az ember két tenyerébe belefér jó lazán belefér,

 

meg ha már az ember benne van az aprításban, 10 dkg serrano sonkát vagy más vékonyra szeletelt aromás sonkát apróra csíkozni (így tud belőle sonkaforgács lenni a végére)

 

utána jó sok vajat a serpenyőben felolvasztani, vajat, nem margarint és nem olívaolajat, szóval vajat, jó minőségű vajat, anélkül esélytelen a megvalósítás, 4 főre 15 dkg simán, a felforrósított vajba beleszórni a sok felaprított zsályát, ami pillanatok alatt megsül benne, jöhet mellé a sonka, az meg összeugrik, és amint a vaj megbarnul, lehet is levenni a serpenyőt a tűzről

 

hosszú lapos tésztát érdemes melléfőzni, pl. linguinit, vagy ha nem hosszút, akkor meg apróbb tésztát, semmiképp se pennét, amivel még remekül párosítható, az a gnocchi,

 

egész pontosan a tésztát előbb kell megfőzni, mint hogy a zsálya-sonka pirításnak nekiállnánk, ugyanis a tésztának már a tányérokba kiporciózva kell várnia, hogy érkezhessen rá a forró, átható zsályaillatú "szósz"

 

aztán még gyorsan parmezán-, de méginkább pecorinoforgácsok a tetejére, és lehet learatni a totál jogos dicséreteket

 

szóval zsályára fel:)